Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
P
M&SZ.TOR radikális szocialista törekvések képviselője volt, regényeiben is a nagyvárosok elsodort embertípusait állítja olvasói elé. Legsikerültebb az 1915-ben megjelent Vengerkák, a cári Oroszo.-ba került, elzüllött magyar lányok története. Kísérletezett ifjúsági regénnyel (A Muzi, 1930), sőt fantasztikus operával is (Ködkirály, 1903). írt egy indiai tárgyú verses drámát (Savitri, 1913). Irodalmi tanulmányai közül kiemelkedik a Walt Whitmanról (1922) és E. A. Poeról szóló. Vajda Jánosról írt regényes életrajza (Gina és Rosamunda, 1927) irodalomtörténeti szempontból is érdekes. Számos színművet és operettet írt és fordított. Túl életen és halálon címmel lefordította Poe fantasztikus történeteit (1934). Egyéb művei: Színek (versek, 1897); Jézus (versek, 1898); Versek (1902); Új versek (1907); Szerelem (elbeszélés, 1914); Őszi szántás (versek, 1917); Princesz (ifjúsági regény, 1919); Kelemenék (regény, 1920); Végig az úton (regény, 1926); A végzetes kör (regény, 1931). Egyes írásait eszperantó, japán, ill. német nyelvre fordították. — írod. Ignotus: Nyugat, 1911; Laczkó Géza: Nyugat, 1916; Schöpflin Aladár: Nyugat, 1918; Kárpáti Aurél: Nyugat, 1927; Hartmann János: Napkelet, 1927; Aszlányi Károly: Nyugat, 1928; Alszeghy Zsolt: It, 1928; Vajthó László: Protestáns Szemle, 1929, 1930; Schöpflin Aladár: Nyugat, 1930; Kosztolányi Dezső: írók, festők, tudósok (II. köt., 1958). Pásztor Béla (Bp., 1908. aug. 7. —1943, Ukrajna): költő. A miskolci Jogakadémián végzett, majd hosszú időn át tisztviselő volt, de közben kitanulta a pékmesterséget is. Első versei a 30-as évek elején jelentek meg a Pesti Naplóban, azután csak 1937- ben jelentkezett újból a Népszavában, a Magyar Hírlapban, az Újságban, a Válaszban, a Szép Szóban, az Argonautákban. Ezeken kívül a maga alapította rövid életű, időszakonként megjelenő Költészet c. antológiában adta közre verseit. Mint munkaszolgálatos tűnt el. — P. „tehetsége szertelen képzeletében rejlik — írja róla Jankovich Ferenc. — Ez a túlzásig analitikus szemlélet, amely az atomjaikra bontott élményelemekből bizarr önkénnyel ácsolja szokatlan asszociációit, nem ismeretlen előttünk, csak kevésbé hangsúlyozott, — József Attilában eszköz volt, P.-ban költői tárggyá, öncéllá lett.” Szövevényes képzeletű lírikus, halmozza a zsúfolt és személyes motívumokat, színes, árnyalt, hajlékony nyelven fejezi ki élményeit. Nem volt politikai költő, verseinek java mégis tiltakozás a fasizálódó kor szörnyűségeivel szemben. Művei: Méregkóstolók (versek, 1939); Bábuk és halottak (versek, 1948); Válogatott versek (1959). — írod. Jankovich Ferenc: Nyugat, 1939; Vajda Endre: Magyarok, 1948; Kárpáti Aurél: a Bábuk és halottak előszava (1948); Vészi Endre: a Válogatott versek utószava (1959); Sík Csaba: Elet és Irodalom, i960. Pásztor József (Fülöpszállás, 1873. dec. 29. —1942. jan. 31., Bp.): író. A Keleti Akadémián tanult s több nagy keleti utat tett; novellái, regényei témájának egy részét ezekből meríti; keleti témájú elbeszéléseket tartalmaz pl. A boldogság meséiből (1899) és A szamarak szigete (1906) c. elbeszéléskötete. Egy daljátékát (Tilos a csók ) a Király Színház (1908), egy színművét (Téli verőfény) az Uránia Színház mutatta be (1911). Nagy számban adott ki ifjúsági műveket, különösen színjátékokat (Március 15., 1904; Kis ördögök, 1916; Lajoska párbajozik, 1921 stb.). 1910 —14-ben szerk. Pásztor Béla és egyik verseskötetének címlapja Ms/IH l(U MÉREGKÓSTOLÓK vess» * VAJBA U*Ot lAMAtAO KIABASA