Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
P
Peterdi Andor fiatalkori arcképe Peterdi Andor egyik verseskötetének címoldala (Marosvásárhely, 1955). — Egyes írásait egy francia antológia, valamint német és szlovák időszaki kiadványok is közölték. — írod. Péterfy Jenő: P. I. (Összegyűjtött munkái, III. köt., 1903); Gyalui Farkas bevezetője az Elbeszélések c. kötethez (1912); Schöpflin Aladár: Magyar írók (1919); Kozocsa Sándor: P. I. (Kristóf-Emlékkönyv, 1939); Bisztray Gyula: P. I. családja (1949); Bisztray Gyula bevezetője a Lobbanás az alkonyaiban c. kötethez (1955); Rónay György: Vigilia, 1956; Diószegi András: Turgenyev magyar követői (Tanulmányok a magyar—orosz irodalmi kapcsolatok történetéből, II. köt., 1961). Péter László (Jánoshalma, 1926. jan. 21. — ): irodalomtörténész. Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte, 1945 — 50 között ugyanitt egyetemi tanársegéd, majd Karcagon és Makón múzeumigazgató volt, 1956-tól a szegedi Egyetemi Könyvtárban dolgozott; 1961 óta a szegedi Somogyi Könyvtár tudományos munkatársa. Nyelvjáráskutatással, folklorisztikával, bibliográfiai munkával is foglalkozik. Kedvelt témája a Szeged-kutatás, főként Juhász Gyula életművének vizsgálata. Sokat írt József Attiláról is. Főbb művei: Kálmány Lajos (1952); Espersit János (1955); József Attila Szegeden (1955); Juhász Gyula a munkásmozgalomban (Szeged, 1961). Sajtó alá rendezte Juhász Gyula: Összes verseit (összes művei kritikai kiadásának I—III. kötete, Ilia Mihállyal, 1963), Móra Ferenc, Tömörkény István és Réti Ödön elbeszéléseit. Juhász Gyula művei kritikai kiadásának szerkesztője. Peterdi Andor (Sopornya, 1881. május 28. —1958. márc. 27., Bp.): költő. P. Mária író, műfordító apja, Várnai Zseni költő férje. Apja mészáros volt. Csupán három elemit végzett, majd Bp.-en volt pék-, később mészárosinas. Baleset érte, egy évet kórházban töltött; ott kezdett művelődni és irodalommal foglalkozni. Gyógyulása után az Alföldön tett vándorutat, majd elvégezte a Vígszínház színiiskoláját; tanára, Balassa Jenő adta ki első verseskötetét. 1905-ben hírlapíró lett. Egy ideig szerk. az Alföldi Hírlap c. politikai napilapot. Versei és cikkei sűrűn jelentek meg a Népszavában és a baloldali polgári lapokban. Sorsa és meggyőződése a munkásmozgalomba vezette. 1916-ban a Petőfi Társaság tagja lett, 1918-ban mozgalmat indított megreformálására, s amikor ez nem járt eredménnyel, kilépett. A Tanácsköztársaságot A föld énekel c. verseskötetévei köszöntötte. A fehérterror idején a tiszti különítményesek elhurcolják; a kivégzés elől szökött meg. A Horthykorszakban kép kereskedéssel foglalkozott. 1942-től a felszabadulásig részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945 után betegsége miatt visszavonultan élt. — A magyar szocialista költészet egyik korai képviselője. Nála szólal meg először a városi proletár, az utcán élő, gyökértelenül lézengő ember. „Régi verseiben meglepően közvetlen hang, nagy és nyers szomorúságok kendőzetlen kifejezésével hatott meg” — írja róla Tóth Árpád—, „később enyhült e hang, derűsebb és színesebb lett, s ekkor jelentkezett Peterdi másik jeles tulajdonsága, bizonyos naiv, meleg tűnődések, és csaknem bukolikus természeti képbe állítások férfias szelídsége. Mélység, nagyobb arányú komponáltság hiányzott ebből a lírából, művészi készség dolgában is szerény volt, de derék, meleg szív ütései diktálták ritmusát.” — Költészetében inkább a téma élményköre volt új, formájában a 19. sz. végének költőihez csatlakozik. Művei: Versek (1904); Lia könyve (versek, 1904); Szívem (versek, 1904); Gyermekversek (1905); Új versek (1906); Versek (Ipolyság, 1907); A hajnal fiai (életkép, 1908); A sátor alatt (versek, 1910); A mélységből (versek, 1910); A pacsirta énekel (versek, 1911); Válogatott versei (1913); Katonák (versek. Nagyvárad, 1915); Napos mezőkön (1915); Háborús versek 1914 — 16 (1916); Költeményei 1904— 1918 (1918); A föld énekel (versek, 1919); A sárga folt (Harcom a zsidóságért, 1922); Éneklő zarándok (versek, 1925); Rudnay (A mester pályafutása és művészete, 1931); Őszi szélben vadmadár (versek, 1936); Üzenet (válogatott versek 1905 — 1955, 1957). — Fordítása: Emile Verhaeren versei (19x7). — Egyes írásait román és szlovák nyelvre fordították. írod. Karinthy Frigyes: Nyugat, 1909; Tóth Árpád: Nyugat, 1916; Vajthó László: Napkelet, 1926; Szegedi István: Protestáns Szemle, 1926; Forgács Antal: Válasz, 1936. Peterdi István (Bp., 1888 — 1944, Bp.): költő, műfordító. A bp.-i egyetemen szerzett orvosi diplomát. A Nyugatnak úgyszólván kezdettől munkatársa volt. Az I. világháborúban orosz fogságba esett, s onnan hét év múlva jött haza. Ezalatt kitűnően megtanult oroszul és egyik legjobb prózai műfordítónkká vált. A nyilas terror áldozata lett. — Füst Milán mellett a szabad vers egyik legelső művelője a magyar irodalomban. Főleg Gogol, Csehov és L. Tolsztoj műveit fordította.