Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
R
Radnóti Miklós és felesége házasságkötésükkor (1935. aug. 14.) kozott. Bár egyéni sorsát előre sejti, nem veszti el korai verseire jellemző optimizmusát. De ez már nem ifjúi lázadozás, hanem a történelem menetének felismerése, annak reménye, hogy az apokaliptikus éveket a béke esztendei követik, mikor ,,a sziklaszál. . . visszadalolja majd, | mit néki mondok és megértik j nagyra növő fiák és leányok” (Nyugtalan órán, 1939). Ezekben az években sokat fordít: Szapphótól Apollinaire-ig, Tibullustól Rilkéig. Hibátlanná csiszolja, munkálja versfordításait, s közben a nagy mesterek nyomán mind tökéletesebbé válnak költői eszközei. Műfordítói munkássága szervesen épül életművébe; az erkölcsi szilárdság s a formai tökély egységét tanulja a klasszikusoktól. Tibullusszal kiált a háború ellen, Max Jacobbai búcsúzik Párizstól, Jammes-ban az idilli szépséget keresi, Rilkében a szerelemittas életérzés himnuszát. Ekkor írja a hitvesi szerelem remekműveit; ez az emberhez annyira méltó érzelem most már nemcsak fenyegetett terület, pihentető menedék, hanem szembeszegülés a korral: van még szép és nemes érzés, amiért élni érdemes! Harminc esztendős korában írja meg sajátos hangulatú Ikrek hava c. prózai művét, amely hangjával is merőben újat hoz a magyar irodalomba: líra, epika és intellektualizmus összekapcsolódását. Gyermekkorára, anyjának s ikertestvérének tragikus halálára emlékezve önmagáról is vall: Párizs-élményéről, mély hazaszeretetéről, a francia irodalom iránti rajongásáról s ars poeticájáról. A látszólag szabadon sorjázó asszociációk — melyekben emlék és jelen elválaszthatatlanul eggyé forr — szigorú rendbe állnak össze: életének, költészetének tiszta, a halállal is szembenéző vallomásává. — A háború kitörése, majd a német megszállás, a munkatáborok kegyetlen valósága tragikusan igazolja sejtéseit. Lírája ekkor világirodalmi magaslatokra jut. A cselekvés vágya s a tehetetlenség érzése csap össze verseiben, mind komorabban csendül fel közelgő halálának sejtése, s az aggódás hazája, népe és a világ sorsáért. Ekkor írt versei (Tétova óda; Mint észrevétlenül; Nem tudhatom. . .; Nem bírta hát. . .; Sem emlék, sem varázslat; Majális) e kor magyar költészetének legjelentősebb alkotásai; mind az, amit R. ekkor alkotott, természetes folytatása meredeken felfelé ívelő életútjának, s annak a szemléletnek, hangnak, melyet nagy költő barátjának, József Attilának verseiben szeretett. Az emberi és költői tudatosságnak páratlan dokumentumai a munkatáborban írt versek. A Hetedik ecloga és a Levél a hitveshez márvány-Két Radnóti-portré (a negyvenes évek elején és az utolsó fénykép) Négy újabb Radnóti-kiadás címlapja RADNÓTI MIKLÓS VERSEI EMLÉK, sem varázslat RADNrtlI Mfta.OS VÁLOGATOTT VRKSM Hm 35*