Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
R
Reményi Béla József Attila-díjas kötetének rímlapja LESZ E REGGEL? . Mú&SY ШТ.\: i«m£nyi tőzsén § lotict-íjim !«tt Reményi József egyik elbeszéléskötetének és angol nyelvű magyar irodalomtörténetének címlapja SIS»'. Reményi Béla arcképe, egy elbeszéléskötetének és egy verseskötetének címlapja írók is. — 2. Vahot Imre folyóiratszerű, havonta megjelenő szépirodalmi és művészeti füzetes kiadványa. Pesten jelent meg 1851-ben. Főmunkatársa: Jókai Mór. Hazafias szellemű közleményei miatt a cenzúra betiltotta. Reményi Béla (Bp., 1914. jan. 26. —1962. okt. 2., Bp.): költő, író. Sok hányattatás után hivatalnok lett, a felszabadulás után népművelési területen dolgozott. 1953-tól 56-ig az Irodalmi Újság munkatársa volt. Irodalmi munkássága a felszabadulás után bontakozott ki erőteljesebben. Líráj á t a nagyvárosi ember problematikája és a kifejezés intellektualitása jellemzi; elbeszéléseiben főképpen a kispolgárság és az értelmiség életét ábrázolja. — Levél a fán c. kötetéért 1956-ban József Attila-díjat kapott. — Művei: Népmentők (dráma, 1947); Évek hullámain (versek, 1948); Guruló csille (dráma, 1949); Egyetlen hadsereg (versek, 1950); Levél áfán (válogatott versek, 1955); A láthatatlan főnök (elbeszélések, 1956); Négyszemközt (versek, 1958); Zsákmány (versek, 1959); Szembesítés (regény, 1961); A hetedik nap (versek, 1962). Antológiák számára fordított német és spanyol költők verseiből. — Egyes írásait lengyel és szlovák nyelvre fordították. — írod. Tamás Attila: Csillag, 1955; Horváth Zsigmond: Kortárs, 1958; Seres József: Kortárs, 1959; Tóth Sándor: Új írás, 1961; Fodor József: Kortárs, 1963. Reményi József (Pozsony, 1891. dec. 1.— 1956. szept. 25., Cleveland, USA): író. Joghallgató volt. Fiatalon jelentkezett A Hétben, majd Walt Whitman verseinek hatására 1913-ban az USA-ba ment. 1914-től egy ideig az osztrák—magyar konzulátuson dolgozott, majd újságíró, a clevelandi Szabadság szerk.-je, 1926-ban a clevelandi egyetem tanára lett. Munkatársa volt a bécsi Tűznek is. Számos angol nyelvű tanulmányával járult hozzá a magyar irodalom, a magyar írók megismertetéséhez. Regényeinek témáját az amerikai magyarság életéből meríti, sok érdekes megfigyelést mond el az amerikai társadalomról, a magyarok gyökértelenné vált életéről. Fő műve egy regénytrilógia (Jó hinni, 1922; Emberek, ne sírjatok, Berlin, 1926; Élni kell, Kassa, 1931), amellyel azt kívánja bemutatni, hogy a magyar ember csak a helyét találja meg Amerikában, de életének értelmét nem. Szerelmesek voltak (1936) c. regénye a második, a már beilleszkedő nemzedék történetét dolgozza fel. Jelentős érdemei vannak a magyar irodalom külföldi népszerűsítésében. Tanulmányai: Sigmond Móricz (New York, 1945); Áron Tamási (uo., 1946); Dezső Kosztolányi (uo., 1946); Ferenc Molnár (uo. 1946); Hungarian Literature (Washington, 1947); Attila József Contemporary Poet (Cleveland, 1947); Two Hungarian Men of Letter (London, 1949). Egyéb kötetei: Akik árnyékban élnek (novellák, Pozsony, 1912); Éjféli emberek (elbeszélések, Juhász Gyula előszavával, Pozsony, 1913); Amerika (elbeszélések, New York, 1915); Messzeségek (regény, Békéscsaba, 1916); A sárga szegfű (novellák, 1916); Amerikai írók (tanulmányok, 1927); Lesz-e reggel? (elbeszélések, Kassa, 1928); Idegenben (versek, 1934). Irodalmi tanulmányainak posztumusz gyűjteménye: Hungarian Writers and Literature (New Jersey, 1964). — írod. Halász Gyula: Nyugat, 1923; Kosztolányi Dezső: Nyugat, 1927; Fehér Gábor: Protestáns Szemle, 1929; Kuncz Aladár: Erdélyi Helikon, 1929; Schöpflin Aladár: Nyugat, 1932; Juhász Géza: Protestáns Szemle, 1933; Ligeti