Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 2. L-R - Magyar irodalmi lexikon 2. (Budapest, 1965)
R
RÓN 626 (H. E. Bates, E. Hemingway, W. Mankowicz stb.). Több, a modern angol—amerikai irodalmat ismertető cikket írt. Róna Tas András (Bp., 1931. dec. 30.— ): orientalista, etnográfus, a nyelvészeti tudományok kandidátusa. 1955-ben végzett a bp.-i bölcsészkaron muzeológia—orientalisztika—néprajz szakon. Tanulmányai és cikkei hazai és külföldi szakfolyóiratokban jelennek meg. Művei: A nyolcszínű lótusz (tibeti legendák és mesék; válogatta, fordította és utószóval elátta, 1958); Nomádok nyomában (ifjúsági regény, 1961; oroszra is lefordították, 1964). Róna Tibor (Bp., 1923. ápr. 14.— ): újságíró, kabarészerző. Érettségi után a Délibáb c. színházi hetilap riportere lett, 1945 után könyv- és lapkiadóknál dolgozott, 1959-ben a Rádióhoz került. Rádiókabaréiért 1964-ben József Attila-díjat kapott. Kabaréi: Csak férfiaknak (1959); Pesti kellemetlenkedők (1959); Felnőtt játszótér (i960); Az állam fedezi (i960); Pest megér egy estet (i960); Pesti körhinta (1961); Fedezzük fel Pestet (1962); Több nyelven beszélünk (Vidám Színpad, 1964). Rónai Béla (Magyarlad, 1923. ápr. 23. — ): nyelvész. A szegedi egyetemen szerzett magyar szakos tanári oklevelet, 1958-ban pedig néprajzból doktorrá avatták. Szegeden, majd Pécsett a tanítóképző intézetben tanított, 1950-től a Pécsi Tanárképző Főiskola tanára. Több cikke és tanulmánya jelent meg honismereti, néprajzi és nyelvművelési kérdésekről. A Föld alatti birodalom (Pécs, 1956) és A furfangos bányászlegény (Pécs, 1961) c. kiadványban mint társszerző saját gyűjtésű bányászhagyományokat dolgozott fel ifjúsági olvasmánynak. Rónai Mihály (Eger, 1879. nov. 18. —1945. jan. 10., Bp.): író. R. Mihály András költő, publicista apja. Középiskoláit Békésen és Gyulán, az állatorvosi főiskolát Bp.-en végezte (miközben szerszámkovácsként, pékinasként dolgozott). 1901-től a főváros szolgálatában állt, mint közvágóhídi állatorvos, fővárosi állategészségügyi főtanácsosként vonult nyugalomba 1940-ben. Beethoven-kesergő és egyebek (1903) c. kötete a hallását vesztő fiatal férfi lírai vallomásaival és az anekdotikus elemmel szakító elbeszéléseinek sötéten árnyalt realizmusával, szocialista hangsúlyával tűnt fel. 1904—08 között novelláival a Népszava, A Hét, Magyar Géniusz, Szerda, és az induló Nyugat hasábjain szerepelt. Ez után elhallgatott; 1919- ben a Tanácsköztársaság szakszervezeti mozgalmában vállalt vezető szerepet a főiskolai oktatás átszervezésének egyik kezdeményezőjeként, egyébként azonban teljes megsiketülése után csak szaktudománya, a kórbonctan terén tette közzé kutatási eredményeit; Bp. ostromakor a fasiszták feleségével és fiatalabbik fiával együtt meggyilkolták. — írod. Gellért Oszkár: Magyar Géniusz, 1904; Tóth Béla: Pesti Hírlap, 1905; Gellért Oszkár: Egy író élete (1858). Rónai Mihály András (Bp., 1913. márc. 14.— ): költő, műfordító, publicista. R. Mihály író fia. Szegeden 1934-ben végzett jogot és részben bölcsészetet. 1930 óta újságíró. 1934 óta részt vesz a munkásmozgalomban. 1932—39 között a Pesti Napló munkatársa és 1935 —37-ben a lap római, 1938—39-ben párizsi tudósítója, ugyanekkor a Népszava cikkírója volt. 1938 — 39- ben emigránsként élt Párizsban. Hazatérése után, 1940—44 között munkaszolgálatos volt. A felszabadulás után a Haladás, Képes Figyelő és más lapok munkatársa, 1948-ban a Szivárvány felelős szerk.-je volt. 1957-ben a Magyar Nemzet főmunkatársa, 1958-ban a Magyar Szemle főszerk.-je, 1959-ben szerkesztésében indult meg a Magyarok Világszövetségének lapja, a Magyar Hírek, melynek helyettes főszerk.-je; majd szerkesztő bizottsági tagja; 1957 óta a Népszabadság állandó cikkírója és a Rádió állandó előadója. Munkásságának hangsúlyát eredeti és erősen intellektuális költészetéről már a 30-as évektől mindinkább a publicisztikára helyezte át, melynek ma is jelentős képviselője. Verseskötetei: Első ének (1931); Két háború közt (1937). Legjelentősebb fordításai: L. Bertrand: Spanyolország története (1937); M. Bontempelli: Halálos élet (1938); Dante szonettjei (1943); J. Benda: Az írástudók árulása (1945); Heine: Németország, Téli rege (1956); Nyolc évszázad olasz költészete (irodalomtörténeti kommentárokkal, 1957); Itália virágoskertje (Régi olasz remekírók, 1964) stb. Versfordításai helyet foglalnak a külföld költészetét (elsősorban a franciát és olaszt) bemutató reprezentatív antológiákban. Publicisztikai kötetei, útirajzai: Párizsi rege (irodahni riportok prózában és versben, 1947); Újvilági utazás (SZU-beli útinapló, 1957). — írod. Révész Béla: Nyugat, 1931; Dsida Jenő: Erdélyi Helikon, 1931; Németh Andor: Szocializmus, 1935; Bálint György: Magyarország, 1937; Vas István: Nyugat, 1937.