Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
S
SÁN 28 JfXKÍ ANDRASSAI Wí , : SZl'LETÉTT MAGYARLAK TÖRTÉ SET EL wewet <n is* a i» wr%$i i tü t*m** n, иMnjtiu «ítmisnaonl «доим юашлА SÁJtöOK ISTVÁN. • mt-íT ШШК ,4j2»ti- utWVtl. МАОТАЙ KÖNYVESHAZ, » »»«m RÖNTVEKNEI *ипо«гглтА*ж raut smírr vai-5 um> ишпю. (*< *ANBO* líTVAa jjjg OTÖiOTT íaiujfl tá*!®1 Sándor István (1750—1815) három munkájának címoldala tér fMiULOM tritd W.AGTARWAK A*X, JC »A* A TJкПOS KfLOKTETT ** levelei. OffiHÜIT »Kim >*»tri»Ttl»tl ■ 1f»í~ Sándor Kálmán és egyik munkájának címoldala „felállítandó Magyar Társaságnak” adományozta. Toldy Ferenc róla nevezte el a Sándor-kódcxet. Művei még: G. nevezetű grófnénak rendes történeti (Pozsony és Kassa, 1778); Jelki Andrásnak... történetei (Győr, 1791); Egy külföldön utazó magyarnak jó barátjához küldetett levelei (uo., 1793). Fordított Ovidiusból. — írod. Szinnyei József: Az első magyar bibliographus (1901); Réthei Prikkel Marián: S. I. nyelvtudománya (1909); Kókay György: A könyvtáros, 1957; Kókay György: Magyar Könyvszemle, 1961. Sándor István (Munkács, 1907. aug. 1. — ): irodalomtörténész, néprajzkutató, bibliográfus. A gimnáziumot Trencsénben és Győrött, az egyetemet Bp.-en és Bécsben végezte, Eötvös-kollégista és a bécsi Collegium Hungaricum tagja volt. Neve 1932-ig Skala István. 1930-tól 36-ig gimnáziumi tanár Mezőkövesden, 1936-tól 46-ig főiskolai tanár Szegeden, 1946-tól a Néprajzi Múzeum könyvtárvezetője, ill. főmunkatársa. Főként a felvilágosodás és a romantika kérdéseivel, valamint a népköltészet epikus műfajaival foglalkozik. Művei: Gróf Széchenyi István és a magyar romanticizmus (1932, kétnyelvű kiadvány, németül is); A „Szép Ilonka” tárgytörténete (1936); A ,,Szent bölcsesség” költője: Harsányi Lajos (1939); író és társadalom (I. Főúr és nemes, fejezet a magyar felvilágosodás irodalomtörténetéből, Szeged, 1946); Világos és Arad a magyar néphagyományban (1952); Xántus János (pályakép, 1953; angolul és oroszul is); Otthon és summásság a mezőkövesdi matyók életében (1956); Magyar néprajztudomány 1945 —1956 (bibliográfia az egyetemi oktatás számára, 1956); A magyar néprajztudomány bibliográfiája 1958, 1959, i960, 1961 (S. Gémes Magdával, 1959 — 1964); A mesemondás dramaturgiája (1964). 1956 óta szerk. a Néprajzi Múzeum (utóbb a Néprajzi Múzeum és az MTA Néprajzi Kutatócsoport) Index Ethnographicus c. néprajzi dokumentációs folyóiratát. — írod. Gálos Rezső: ItK, 1933; Gálos Rezső: It, 1947; Bánó István: Válasz, 1947. Sándor Iván (Bp., 1930. márc. 11.— ): író, kritikus. Bp.-en érettségizett, majd — befejezetlenül — ugyanitt bölcsészeti tanulmányokat folytatott. Az 50-es évek közepétől újságíró, szerkesztő, 1957-től a Film, Színház, Muzsika kritikusa, majd kritikai rovatvezetője. Színházi bírálataiban, cikkeiben végigkíséri az elmúlt évtized színházi évadjait. Első novellái a Tizenhatan és az Előjáték c. antológiákban jelentek meg, elbeszéléseit irodalmi lapok közlik. Színművei: Senkiföldje (i960); Az R 34-es repülőjárat — Kölcsey (1962); Két nemzedék (1962); a másodikat Pécsett mutatták be, az utolsót Bp.-en (Jókai Színház, 1961). Sándor József (Bukarest, 1853. nov. 27.— ?): szerkesztő, kormánypárti politikus. Bp.-en és Kolozsvárott végezte egyetemi tanulmányait, közben a Kolozsvári Közlöny segédszerk.-je, majd a kolozsvári Protestáns Közlöny szerk.-je volt. Megalakította az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE), 1916- ig szerk. az egyesület hivatalos havi értesítőjét. 1888-ban megalapította az Ifjú Erdély c. közgazdasági szaklapot, 1896- tól 1905-ig országgyűlési képviselő. Számos gazdasági, történelmi és szépirodalmi cikke jelent meg. Művei: Kossuth Lajos történelmi küldetése (Kolozsvár, 1892); Valótlanságok (uo., 1899).