Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
V
VAD levelezőként kezdett írni. 1936-tól 1938 okt.-éig — a lap betiltásáig — a csehszlovákiai Magyar Nap c. napilap munkatársa volt. Mintegy száz riportot írt a Csallóköz magyar munkásságának és szegényparasztságának életéről. 1938 nov.-ében, amikor Horthyék bevonultak Komáromba, a rendőrség letartóztatta és internálta. 1939-ben szabadult, később kommunista szervezkedésért újból letartóztatták. Hat évet töltött különböző börtönökben, internálótáborokban. A felszabaduláskor Kecskeméten pártmunkás és a megyei lap főszerk.-je lett, majd 1949 elejétől a Szabad Nép munkatársa. 1950- től 57-ig a MUOSZ főtitkára, 1957-től a Népszabadság rovatvezetője. Ajánlott levél c. sorozatában és egyéb publicisztikai írásaiban a szocialista demokratizmus kibontakozását hátráltató megnyilvánulásokat bírálja, szembeállítva velük a fejlődésre kedvezően ható jelenségeket. Művei: Szeged, Csillagbörtön (1949); A harcnak nincs vége (1952; Pozsony, 1954); Harcunk a magyar pokollal (visszaemlékezések, 1961); Ketten a Remete utcából (regény, 1962); A tizenharmadik tél (regény, folytatásokban a Pestmegyei Hírlap 1963-i évfolyamában). Vadnai Károly; Vadnay (Miskolc, 1832. ápr. 28. —1902. júl. 27., Bp.): szerkesztő, író. Szülővárosában tanult. Irodalmi pályáját versírással kezdte, de később prózaíróvá lett. A szabadságharc idején önként katonának állt, s a világosi fegyverletétel után kényszerszolgálatra sorozták be az osztrák hadseregbe. Tirolban, majd Olaszo.-ban töltött szolgálatának irodalmi emléke az 1895-ben megírt A besorozott c. kisregénye és több elbeszélés. Hazatérése (1851) után kora irodalmi életében a Hölgyfutár (1856—64), majd a Fővárosi Lapok (1884—92, Tóth Kálmánnal) szerkesztésével játszott jelentősebb szerepet. Évtizedekig hatott a kiegyezés korabeli olvasóközönség igényeinek alakulására. Szépírói és szerkesztői munkáját egyaránt a jó ízlés és mérséklet jellemezte. Érdeme, hogy az írók egész sorának adott helyet lapjaiban. Fontos szerepet játszott mint a Nemzeti Színház és az MTA drámabíráló bizottságának tagja. 1884—93 között szabadelvű párti képviselő volt. 1872-ben az MTA levelező, 1900-ben rendes tagjává választották. — Regényei minden nagyobb szenvedélytől s konfliktustól mentesek, a kínálkozó esetekben sem ragadja meg a kérdések társadalmi oldalát. Érzékeny kis történeteket írt. Regényei szórakoztató olvasmányok, a kor kedvelt lektűrjei, gyakran a dilettantizmus határán, máskor ügyes meseszövéssel, gördülékeny előadásban. Tudományos kérdésekkel foglalkozó mun-457 Vadnai Károly Vadnai Károly két arcképe és egyik munkája