Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
S
rágja árnyékában (tanulmányok, 1964). Egy verseskötete orosz nyelven is megjelent (1961); költeményeit számos nyelvre (bolgár, francia, kínai, román stb.) lefordították. Műfordításai különböző antológiákban jelentek meg, Luis Fürnberg (1959) és Josef Hora (i960) válogatott verseit önálló kötetben is kiadta. Széles körű publicisztikája egyaránt reagál a közélet és az irodalom aktuális kérdéseire. — írod. Juhász Ferenc: Csillag, 1951; Bodnár György: Csillag, 1952; Koczkás Sándor: Új Hang, 1953; Kuczka Péter: Csülag, 1954; Pándi Pál: Viták és kritikák (1954); Szauder József: Új Hang, 1955; Czibor János: Csillag, 1956; Juhász Béla: Alföld, 1956; Héra Zoltán: Élet és Irodalom, 1957; Kardos László: Vázlatok, esszék, kritikák (1959); Mátyás Ferenc: Kortárs, 1959; Szabolcsi Miklós: Költészet és korszerűség (1959); Szauder József: Kortárs, 1959; Juhász Béla: Kortárs, i960; Kiss Lajos: Élet és esztétika (i960); Bárdosi Németh János: Jelenkor, 1962; Juhász Béla: Alföld, 1962; Kiss Ferenc: Új írás, 1962; Koczkás Sándor: Élet és Irodalom, 1962; B. Nagy László: Kritika, 1964; Garai Gábor: Új írás, 1964; Takáts Gyula: Kortárs, 1964; Várkonyi Nagy Béla: Jelenkor, 1964; Féja Géza: Kritika, 1965; Székelyhídi Ágoston: Alföld, 1965. Та. A Simon Lajos (Cserépváralja, 1876. márc. 13. —1942, Bp.): író. Tanítóképzőt végzett s 1900-ban lépett a főváros szolgálatába. Az I. világháborúban katona volt. 1929 — 37 között iskolaigazgatóként működött s mint ilyen ment nyugdíjba. Pedagógusi tevékenysége mellett lapszerkesztőként is dolgozott (Magyar Család, Magyar Népiskola 1909 — 10, Tanító 1912—15, Tanítók Szövetsége 1916 —31). Főként szakmai jellegű tanulmányokat írt, de vannak szépirodalmi munkái is. Jelentős tevékenységet fejtett ki Gárdonyi Géza népszerűsítése érdekében. 1922-ben egyik alapítója volt az Országos Gárdonyi Társaságnak. Ő állította össze az 1932-ben megjelent Az egri remete c. tanulmánygyűjteményt, mint a társaság elnöke. Berkényi Károly társaságában elemi iskolai tankönyvet is készített. Művei: Örök vágyak (versek, 1901); Cserépvári történetek (elbeszélések, 1927); Delelőn (versek, 1928); Két kis piros csizma (elbeszélések, 1930). Simon Lajos (Kartal, 1935. jan. 31.— ): költő, újságíró. Tanítói oklevelet szerzett, majd a győri megyei lapnál dolgozott. 1957 óta Bp.-en él: az Esti Hírlap munkatársa. — Csillagnézés c. kötetéért 1960-ban József Attila-díjat kapott. Kötetei: Csillagnézés (1959); Te út (i960); Az otthon küszöbén (1964). — írod. Kis Tamás: Kortárs, 1959; E. Fehér Pál: Kortárs, i960; Borbély Sándor: Alföld, 1965. Simon Magda (Szatmár, 1918— ): romániai magyar író, újságíró. Iskolai tanulmányait Marosvásárhelyen végezte. Nagyváradon él. 1936—37-ben a Nagyváradi Napló, 1945-ben az Új Élet, 1947-ben a Fáklya, majd az Előre munkatársa lett. Művei: Fordul a világ Érolaszin (riportok, 1949); Tanyai lelkek (riport, Bukarest, 1956); Borsi krónika (riportok, Marosvásárhely, 1959); Százházas lakodalom (színmű, Szatmárnémeti, 1959); Megbékiilés (színmű, Bukarest, i960); Jégverés (színmű, uo., 1962). — írod. Csehi Gyula: Igaz Szó, 1957. Simon Menyhért (Bátyú, 1897. jún. 7.— 1952. nov. 7., Bp.): költő, újságíró. A bp.-i egyetemen jogi doktorátust szerzett. 1921- ben lett újságíró, a Kassai Újság munkatársa. Előbb a Kárpáti Híradó főszerk.-je volt, majd 1932-ben Darkó István íróval megalapította a Magyar írás c. folyóiratot. 1939-ben kárpátaljai szórványgondozó lett, 1945-től a bp.-i tankerületi főigazgatóságon dolgozott, 1948 — 52 között tanított. Verseit kozmikus látásmód és elvont humanizmus jellemzi; egyes költeményeiben azonban a szociális kritika mellett a kisebbségi helyzet indulatai is hangot kapnak. Művei: Hitetlenek testvérisége (versek, Kassa, 1922); Emberhez szent-utunk (versek, Munkács, 1922); Szívet, csak szívet! (versek, uo., 1924); Életünk lényege (versek, uo., 1927); Kisebbségi ének (versek, uo., II. kiadás 1937); Testvéreknek üzenem (versek, uo., I937)- — írod. Komlós Aladár: Szlovenszkói költők (Génius, 1924); Holló Ernő: Magyar Út, 1937. Simon Tamás (Bp., 1935. dec. 2. —1956. márc. 26., Bp.): költő. A gimnáziumot Bp.-en végezte. Még diákkorában humoreszkeket írt a Szabad Szájba, s dolgozott a Vidám Színpad számára, 1952-ben a Szabad Ifjúság külső munkatársa volt, és verseket közölt az Új Hangban. 1954-ben könyvtárosként dolgozott. Súlyos idegbetegségben szenvedett, öngyilkosságra gyanús körülmények között halt meg. Posztumusz kötete: Don Juan (drámai költemény, 1957; a közismert Don Juan-monda verses feldolgozású változata). — írod. Hegedűs Géza bevezetője a Don Juan c. kötethez (1957)Simon Menyhért Simon Tamás és posztumusz kötetének címlapja SIMOn TAMÁS DON JÜAN URA MAI LCt ГХКС.И