Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
Sz
Szabados János Szabados Sándor (1874-1939) irányításával — a haladó irodalmi és művészeti törekvések kifejezője volt. A második számban — új felelős szerk.-vel, Major Jánossal — új munkatársak jelentkeztek a lap hasábjain. József Attilának cikke és verse, Illyés Gyulának és Radnóti Miklósnak egy-egy verse jelent meg benne. A harmadik, s egyben utolsó szám — Lakatos Péter Pál szerkesztésében — határozott kommunista világnézetet tükröz. József Attila mellett Bálint György, Berda József és Lakatos Péter Pál írása határozta meg e szám jellegét. Szabados András (Lőcse, 1909. márc. 20. — 1957. szept. 15., Bp.): költő. Sz. Sándor (1904— ) öccse. A felszabadulás előtt a könyvkereskedelemben dolgozott, a 30- as évek elején a Könyves c. lap szerk.-je, 1945—48 között a Népszava kiadó vezetője, utána a Tankönyvkiadó munkatársa volt. Verseinek szélesen hömpölygő sorai gazdag érzelemvilágról vallanak: a szerelemről, a természetről, de a forradalmi változásba vetett hitéről is. Kötetei: Hajnalra köszöntlek (1935); Növekvő árnyék (1937); Varga Péter balladája (1947). — írod. Forgács Antal: Válasz, 1938. Szabados János (Sikula, 1839. szept. 29.— 1891. okt. 27., Szeged): költő, műfordító. Jogot végzett Pesten. A бо-as években tűnt fel lírai verseivel. 1862-ben Balogh Zoltánnal megindította az Új Nemzedék c. lapot. Shelley- és Goethe-fordításai népszerűek voltak. 1877-ben a Petőfi Társaság tagja lett. Művei: A haza és a szerelemről (költemények, i860); Sz.J. irodalmi hagyatéka (Összegyűjtött versei, Szeged, 1897). Szabados József (?, 1818 — 1892. ápr. 22., Magyarpécska): költő. 1841-ben pappá szentelték, plébános volt Battonyán, Apátfalván, Magyarpécskán; 1887-ben alesperes lett. Névnapokra írt verseket adott ki (Óda, mellyel Reisinger Kér. János úr .. . megtiszteltetett, Szeged, 1836; Öröm-dali, mellyel Nt. Tóth Kér. János úr... megtiszteltetett, uo., 1836), segy beszédet 1848. márc. 15-e évfordúlóra. (Egyházi beszéd, melyet 184g. márcz. 15., midőn új alkotmányunk évünnepe tartatnék... mondott, uo., 1849). Szabados Sándor (Komárom, 1874— 1939. után, SZU): újságíró. Az 1890-es évek elején mint diák kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Főleg szülővárosában folytatott újságírói és szociáldemokrata propaganda tevékenységet. A magyar nép kátéja (1899) c. röpirat miatt bírói eljárás indult ellene; az esküdtszék felmentette, de a belügyminisztérium kitiltotta Bp.-ről és több vidéki városból. Öt évet külföldön töltött, majd 1905 — 1907- ben a Népszava politikai rovatvezetője volt. Az SZDP baloldali ellenzékéhez tartozott, ezért kivált a Népszava szerkesztőségéből, felhagyott a politikai tevékenységgel, 1909-től 1918-ig az Országos Munkásbiztosító Pénztár titkára, ill. igazgatóhelyettese volt. A Tanácsköztársaság idején egy ideig közoktatásügyi népbiztos, a Szellemi Termékek Országos Tanácsának vezetője volt (jún.-ig). Az ellenforradalom a népbiztosok perében halálra ítélte, a fogolycsere-egyezmény révén került ki az SZU-ba, ahol kulturális területen dolgozott 1936-ig. A személyi kultusz áldozata lett. 1939 őszén látták utoljára, Vlagyivosztok környékén. — A századfordulón részt vett Marx és Engels Válogatott műveinek fordításában. — írod. Lengyel István: Párttörténeti Közlemények, 1963. Szabados Sándor (Léva, 1904. jún. 18.— ): költő. Sz. András költő testvérbátyja. Hat gimnáziumi osztályt végzett Kecskeméten,