Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
Sz
260 szó A Szociális Forradalom első száma szálldogál, szállingózik. A képzők különösen tág stiláris lehetőséget biztosítanak az íróknak, költőknek. A pillanat ihletében létrejött egyéni képzések elsősorban újdonságukkal, eleven képszerűségükkel hatnak, de stílushatásukhoz az is hozzájárul, hogy értelmi, érzelmi tartalmuk körvonalai gyakran homályosak, határozatlanok, s ezért különféle értelmi és hangulati asszociációkat indíthatnak meg az olvasóban. Pl. „Át nem léphető, gyorsan vert hídon Túlról hozott és túlos az életem.” (Ady: Halottan és idegenben.) — A szóösszetétel több részfogalmat, néha egész mondattartalmat sűrít egyetlen összetett szóba (pl. iöttment). Az összetételekre jellemző tömörségen kívül a mellérendelő összetételek létrehozásának célja inkább érzelmi-hangulati, árnyaló jellegű. Részletezőbben ábrázolhatjuk ugyanis az adott mozzanatokat, vonásokat (pl. szóbeszéd, jár-kel, híres-neves), nyomatékosabbá, intenzívebbé tehetik v. éppen enyhíthetik a kifejezendő fogalmat (pl. „Várja szegényt szerelmes szép nője: Ki-kiáll a magas könyöklőre”. Arany: Török Bálint). Sajátos érzelmihangulati árnyalatot képviselnek az ún. ikerszók (pl. giz-gaz, ázik-fázik, ,,lrulpirul Mária, Mária, boldogságos kis mama”. József Attila: Betlehemi királyok). — Az alárendelő összetételek inkább értelmi, logikai célból keletkeznek (pl. búzakenyér, favágó). Nem véletlen, hogy a szakszókincs zöme alárendelő összetétel. Az alárendelő összetétel tömörítő képességét, kép- és hasonlatsűrítő erejét gyakran felhasználják a költők, írók, s a legváltozatosabb — egyéni stílusukra jellemző — alárendelő összetételeket hozzák létre: pl. vérözön, lángtenger (Kölcsey), tengervészes éj (Vörösmarty); Adynak kötőjellel fellazított, merész öszszetételeit gyakran csak a mondat összefüggésében lehet megérteni: asztag-város, csók-kút, domb-kerítéses; „Áldottam a muszájt, a rendet, Rendjét a nem-lehetmáskéntnek.” (Az örömtelenség öröme.) — Írod. Fábián Pál: A sz. kérdései (Magyar Nyelvhelyesség, 1957); Bárczi Géza: A magyar szókincs eredete (1958); D. Bartha Katalin: A magyar szóképzés története (1958). szóbeliség: a fejlődés kezdeti szakaszán minden irodalmi alkotásnak, később már csak kisebb részüknek — főleg a népköltészet termékeinek — megjelenési formája. Az írást még nem ismerő primitív népek körében minden költői megnyilatkozás élőszóban való előadás útján terjedt. A szóhagyományt az emlékezés tartotta fenn és örökítette át nemzedékről nemzedékre. A szöveg ily módon — noha az emlékezetben való megrögzítését számos tényező (ismétlődő fordulatok, ritmus, alliterációk, az előadást kísérő jellegzetes gesztusok) segítette elő — állandóan módosult, variálódott. A szóbeli költészet alkotásai nem köthetők egyetlen szerző személyéhez; az előadó egyúttal mindig társszerzője is volt a műnek. A szerző (= előadó) és az őt hallgató közönség között a ~ korszakában olyan közvetlen kapcsolat, bensőséges szellemi-lelki egység állt fenn, amilyen később már nem volt lehetséges. A társadalmi fejlődés és a civilizáció magasabb fokán a^ szükségképpen háttérbe szorult az írásbeliséggel szemben. A ~ hagyományának az írásbeliség kezdeti periódusában való továbbéléséről a hangos olvasás, ill. írás — az ókorban és a középkorban egyaránt elterjedt — szokása tanúskodik. Legújabban — főleg a rádió és a televízió térhódítása következtében — ismét megnőtt a ~ szerepe az irodalmi alkotások elterjesztésében, ám ez a folyamat a hajdaniaktól eltérő feltételek között megy végbe. Szoboszlai Matta János: -►Mata János Szobotka Tibor (Bp., 1913. márc. 19. — ): író, irodalomtörténész, műfordító, az irodalomtudományok kandidátusa. Egyetemi tanulmányait Bp.-en végezte. írásaiban Goethével, Byronnal, Swinburnenel, s főként Shelleyvel, Keatsszel foglalkozott : Hellenizmus Shelley és Keats müveiben (1936). Cikkei, kritikái és novellái a Tükörben, az Est-lapokban és a Magyar Nemzetben jelentek meg. A felszabadulás után a Rádiónál, 1954 óta az ELTE bölcsészeti karának világirodalmi tanszékén működik. Tanulmányai: Thomas Mann (1956); Shelley (i960); Kafka kettős világa (1963); Közönség és irodalom (1964); regénye: Megbízható úriember (1959). James Joyce és (feleségével, Szabó Magdával) Galsworthy regényeit fordította magyarra. Számos hangjátékot írt. — írod. Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (1962). Szociális Forradalom: az oroszországi magyar kommunista hadifogoly-csoport lapja 1918-ban és 1919-ben. Eleinte Kun Béla irányításával Vántus Károly és Szamuely Tibor szerkesztette, 1918. nov. 20-tól csak Szamuely Tibor; kezdetben hetenként kétszer jelent meg, majd csak hetenként egyszer. Rendszeresen beszámolt a nemzetközi és a magyar forradalmi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről,