Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)

Sz

ugyanaz. A régen szabad szótagszámú for­mák igen gyakran váltak a későbbi fejlődés során '--se; ez a folyamat figyelhető meg az ún. magyaros verselésben is. A görög­­római lírai versformák (pl. a logaoedi ver­sek ) és nyugat-európai metrumaink java része szintén szótár, dictionarium, vocabularium <lat.>: •valamely nyelv szókincsének v. e szókincs meghatározott részének többnyire betű­rendbe szedett jegyzéke. Jellege szerint meg­különböztetünk : i. általános szótárt, amely egy nyelv köznyelvi szavait, szóösszetéte­leit, esetleg kifejezéseit tartalmazza; 2. szak­szótárt, amely egyes szakmák, foglalkozá­sok, tudományágak szavait öleli fel; 5. táj­szótárt, amelyben egy-egy tájszólás jelleg­zetes szavai, a szavak tájak szerint változó kiejtése és használata található; 4. nyelv­­történeti szótárt, amely a régi nyelvemlékek szavainak mai megfelelőjét v. magyaráza­tát adja; j. írói szótárt, amelyben az egy-egy író által használt szókészlet (v. jellegzetes szavak) felsorolását kapjuk; 6. értelmező szótárt, amelyben egy-egy szó megfelelőit (szinonimák), más szavakkal történő ma­gyarázatát talájuk; 7. szinonimaszótárt, amely a rokon értelmű szavakat gyűjti csoportokba; 8. etimológiai szótárt, amely a szavak eredetét és rokonságát ismerteti; 9. helyesírási szótárt, amely olyan szavakat gyűjt egybe, amelyeknek helyesírásánál kétség merülhet fel; 10. rímszótárt, amely a rímként használható, összecsengő szava­kat csoportosítja; 11. képes szótárt, amely az egyes szavakat illusztrációkkal magya­rázza meg (az ilyen ~ak rendszerint nem betűrendesek, hanem tárgykörök szerint gyűjtik össze a szavakat). — A felsorolt ■~fajták lehetnek egy-, két- v. többnyel­­vűek aszerint, hogy a szavak jelentését hány nyelven adják meg. Az idegen szavak szótára a magyar nyelvben használt idegen szavakat sorolja fel és magyarázza. Külön­leges '—fajta a thesaurus, amely egy nyelv teljes köznyelvi, tájnyelvi és nyelvtörténeti szóanyagát felöleli. Mo.-on az első kísérlet szótár összeállítására Pesti Gábor hatnyelvű, fogalomkörök szerint rendezett szótára volt. Az első teljes értékű magyar—latin szótárt Szenczi Molnár Albert szerkesztette (1604). — írod. Melich János: A magyar szótárirodalom (1907); Országh László: MTA I. Osztályának Közleményei, 1954; Bárczi Géza; Magyar Nyelv, i960. szótártan, szótártudomány, lexikográfia: az a — különösen újabban föllendült — tudományág, amely a szókincs szótári fel­dolgozásával, a különféle szótárak saját­ságaival s az ezek szerkesztésére vonatkozó elméleti és gyakorlati kérdésekkel foglal­kozik. Az irodalomtudománnyal egy­felől a stilisztika révén érintkezik: ugyanis az irodalomtudományt is közelről érintő értelmező, szinonima- és stílusszótáraknak, szólásgyűjteményeknek, valamint a nyelv­művelő szótáraknak (idegen szavak, új szavak, helyes magyarság szótárainak) szinte alapja a stilisztika, a szavak stilisztikai finomságainak a megállapítása. Másfelől — közvetlenül — az ún. írói, költői szótá­rak révén érintkeznek. Ezek a szótártípusok egy-egy író, költő szó- és kifejezéskészletét gyűjtik össze és dolgozzák fel szótárszerűen, de szem előtt tartva az irodalomtudomány érdekeit s felhasználva a stilisztika eredmé­nyeit is. Folyamatban vannak a Petőfi-, Juhász Gyula- és József Attila-szótár mun­kálatai. — írod. Országh László: A magyar szókészlet szótári feldolgozásának kérdései (MTA I. Osztályának Közleményei, 1954); Gáldi László: A magyar szótárirodalom története a felvilágosodás korában és a reformkorban (1957); Bárczi Géza: Szó­táraink (Magyar Nyelv, i960). SZOT-díj: a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) művészeti díja. 1958- ban alapították. A különböző művészeti ágakban elért kiváló eredményeket jutal­mazzák vele. Minden év máj. elsején kerül kiosztásra, egyenként tízezer forint érték­ben. Az irodalmi SZOT-díjat műfaji kor­látozás nélkül az előző év legjobb mai tár­gyú, lehetőleg munkástémájú műveinek alkotói kapják. szóvirág: -*■dagály Szózat: politikai napilap 1919 — 26 között. Alapítója és első főszerk.-je Ulain Ferenc, majd 1924-től Bajcsy-Zsilinszky Endre volt. Felelős szerk.-ként Farkas Zoltán, főmunka­társként pedig Kádár Lehel szerepelt. Szelle­mi vezére Gömbös Gyula volt, és ennek megfelelően fajvédő eszméket képviselt. Az 1932-ben kiadott Képes Almanachjának iro­dalmi színvonalát Bársony István és Kosáryné Réz Lola fémjelezte. Utóda a Magyar Újság lett. Szőcs István (Marosvásárhely, 1928. júl. 2.— ): romániai magyar irodalomkritikus. Tanulmányait szülővárosában és a kolozs­vári egyetemen végezte. Kolozsvárt él; az Utunk belső munkatársa. Tanulmányai, cikkei, bírálatai többnyire az Utunkban jelentek meg. SZŐ 279

Next