Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
T, Ty
(uo., 1929), Októberi emberek (Szeged, 1934, első megjelenése: Napkelet, 1920), Fekete ablak (Kolozsvár, 1936), A Frimont-palota (1941) az erdélyi történelemmel, illetve az erdélyi magyar értelmiség életével foglalkoznak. T. a történelemben is a társadalom fejlődésének mozgató erőit kereste; mély drámaiság, szenvedélyes stílus jellemzi írásművészetét. Leghíresebb regénye, a Szarvasbika (Kolozsvár, 1925) a két Bolyai életét mutatja be. Emlékkönyv (uo., 1930) c. műve önéletrajzi jellegű. Színművei: Mimikri (uo., 1921); Alomhajó (Nagyvárad, Г922). Sokat foglalkozott Ady-kutatással, ő volt az erdélyi Ady-kultusz egyik leghívebb ápolója. Adyval kapcsolatos írásai: Tiltakozom! (Üzlet Ady Endre sírja fölött, röpirat, Nagyvárad, 1922); A csúcsai kastély kisasszonya (Boncza Berta élete, Brassó, 1939)- Élete végén a nagyváradi Adymúzeumot vezette. Felszabadulás utáni írásai Medvetánc (Bukarest, 1958) c. kötetében jelentek meg. — írod. Ady Endre: Nyugat, 1914; Kerecsényi Dezső: Napkelet, 1925; Makkai Sándor: Napkelet, 1923; R. Berde Mária: Erdélyi Helikon, 1929; Szentimrei Jenő: Korunk, 1929; Illés Endre: Nyugat, 1931; Juhász Géza: Napkelet, 1931; Schöpflin Aladár: Nyugat, 1931; Babits Mihály: Nyugat, 1931; Járosi Andor: Pásztortűz, 1935; Szegedi István: Protestáns Szemle, 1935; Bóka László: Szép Szó, 1936; Majtényi György: Napkelet, 1937; Schöpflin Aladár: Nyugat, 1937; Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma (1942); Bárdos László: Élet és Irodalom, 1958; Moher Károly: Igaz Szó, 1958; Jancsó Elemér: Korunk, 1958; Simon Magda: Utunk, Г958. Tabi László (Bp., 1910. okt. 7.— ): író, újságíró, szerkesztő, humorista. A gimnáziumot Bp.-en végezte. A Nemzeti Sport munkatársaként kezdte pályáját, 1945-től a Ludas Matyi szerk.-je, 1957-től főszerk.-je. A felszabadulás előtt számos szórakoztató kisregényt írt, tárcái, karcolatai és elbeszélései több folyóiratban láttak napvilágot. 1942-ben előadták Leány a talpán c. vígjátékát. A felszabadulás után találta meg igazi területét; apró írásaiban a mindennapi élet fonákságait gúnyolja, szellemes karcolataiban azonnal reagál az élet kisebbnagyobb jelenségeire. Fő fegyvere a gondolkodóerő: az ésszerűtlent veszi észre a sablonokban, közhelyekben, s ezek leleplezése ad humorának egyéni színt. Számtalan kabarédarabot, vidám rádió-és tévéműsort írt és szerkesztett. A Népszabadságban állandó heti rovata a Pardon egy percre! — Kártyavár c. színművéért 1954-ben, szatirikus írásaiért és vígjátékaiért 1962-ben József Attila-díjat kapott. — A felszabadulás után megjelent főbb művei: Végállomás, kiszállni! (vígjáték, 1949); A pirossapkás lány (vígjáték, 1952); Kártyavár (szatirikus színmű, Pécs, 1954); Humorban pácolva (humoreszkek, 1955); A kalóz (vígjáték, 1956); Mcj.ei iégem címere (vegyes írások, 1958); Szegény jó Márton (vígjáték, 1958); A négy kísértés (vegyes írások, 1959); Különleges világnap (vígjáték, i960); írott malaszt (monológok, dialógok, i960); Én, te, 6 . . . (humoreszkek, 1961); Esküvő (vígjáték, 1961); Szigorúan bizalmas(humoreszkek, színművek, 1962); A nagy mutatvány (vígjáték, 1962); Őszintén szólva (humoreszkek, színművek, 1963); Sportol az asszony (zenés vígjáték, 1963); Most majd elválik (vígjáték, 1964). írásait bolgárra, csehre, németre és oroszra fordították. — írod. B. Nagy László: Irodalmi Újság, 1956; Hermann István: Élet és Irodalom, 1961; Pomogáts Béla: Kritika, 1964. Tábor: könyvkiadó vállalat. 1935-ben, a Hungária Hírlapnyomda anyagi támogatásával indult; célja a mo.-i zsidó kultúra szolgálata, a zsidóság sorskérdéseivel foglalkozó művek megjelentetése volt. 1938 végéig Horváth Zoltán, utána Rába Leó vezette. Az 1939-i második zsidótörvény életbe lépése után szűnt meg. Tábor Béla (Bp., 1907. jún. 4.— ): író, műfordító. Szinnai Tivadar író, műfordító öccse, Mándy Stefánia költő férje. Bp.-en tett kereskedelmi érettségit, majd 1945- ig magántisztviselő, 1945—48 között miniszterelnökségi sajtóelőadó volt; azóta írásaiból él. Pályáját hírlapi tárcákkal kezdte 1925-ben, érdeklődése később a filozófia felé fordult. Művei: Vádirat a szellem ellen (tanulmány, Szabó Lajossal, 1936); A zsidóság két útja (tanulmány, 1939). Számos klasszikus orosz szépprózai művet fordított (Goncsarov, Gorkij, Kuprin, L. N. Tolsztoj stb.). Tábor István (Zalaszentbalázs, 1908. márc. 21.— ): költő, író. Középiskolái után szakmát tanult, vasmunkás lett. A felszabadulás előtt évekig a csepeli Weiss Manfréd-gyárban dolgozott; 1949 óta a Gabonatröszt tisztviselője. Egyszerű hangja és témaköre a népi írók közé sorolják. Szociális elégedetlensége azonban politikai ismereteinek szűk határai miatt téves irányt vett s a szélsőjobboldalhoz vezette. A felszabadulás után sokáig hallgatott, s 19* Tabéry Géza és egyik munkájának címlapja т&ьегуОёг&. ¥ AT A GOLGOTÁN. * * ТЕЧ1АХ KIADÁé^