Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
T, Ty
Tamás Ernő és egyik munkájának címlapja Tamás Lajos(190 3 —1960) Kutatási területe a reformkor irodalma. Sajtó alá rendezte Eötvös: A falu jegyzője c. regényét. Tamás Attila (Bp. 1930. jún. 17.— ): irodalomtörténész, kritikus, az irodalomtudományok kandidátusa. Az ELTE magyar-német szakán 1952-ben tanári diplomát szerzett. Munkatársa volt többek között az Új Hang szerkesztőségének; több esztendőn át tanított. 1961-től 63-ig e lexikon felelős szerk.-jeként dolgozott. 1963-tól a szegedi egyetem docense, 1965-től emellett a Tiszatáj művészeti rovatának vezetője. írásai 1954 óta jelennek meg az irodalomtörténeti és irodalmi lapokban; főképp a 20. sz. magyar költészetével és költészetelméleti kérdésekkel foglalkozik. Műve: Költői világképek fejlődése Arany Jánostól József Attiláig (1964). — írod. Kiss Ferenc: Tiszatáj, 1964. Tamás Ernő (Borsfa, 1892. máj. 1.— 1955. febr. 24., Bp.): költő. Iskolai tanulmányait Bp.-en végezte. Újságírói pályafutását 1912-ben a Magyarországnál kezdte; dolgozott a Pesti Napló számára is. 1924-ben került a Pesti Hírlaphoz, hosszú időn át volt a rendőrségi rovat vezetője. Szépirodalmi munkái a 20-as években láttak napvilágot. Művei: Baby lábainál (versek, 1911); Elmúlt csodák (versek, 1920); Szédületben az élet (elbeszélések, 1921); Idegen istenek (versek, 1925); Nem lehet örülni (versek, 1929). Tamás Gáspár (Székelyudvarhely, 1914 — ): romániai magyar író. Irodalmi pályafutását egyetemi hallgató korában kezdte. A felszabadulás előtt a Brassói Lapok belső munkatársa volt. 1945 után több lap főszerk.-je, hosszabb ideig a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója. Az Igazság c. kolozsvári napilap munkatársa. Művei: Sáros földeken (versek, 1940); Szőcs János beleegyezik (elbeszélés, Bukarest, 1950); Új csapáson (novellák, uo., 1954); Barátságos mérkőzés (karcolatok, uo., 1955); Otthoni földön (elbeszélések, uo., 1956); Hajnaltól alkonyaiig (novellák, uo., i960.). — írod. Panek Zoltán: Utunk, 1957-Tamás István (Pécsvárad, 1904. aug. 8. — ): újságíró, költő, író. Hosszú ideig a szabadkai Bácsmegyei Napló munkatársa volt. Egy esztendeig Párizsban élt s filmrendező gyakornok volt Barstoff mellett. A 30-as évek elején visszatért Mo.-ra. 1939- ben kivándorolt az USA-ba; ma is ott él, filmszcenárium-író. Pályafutását versekkel kezdte, melyekben sok a kiforratlan szenvedélyesség; később a prózára tért át. Sikerültek kalandos, érdekes meseszövésű diákregényei. Felnőtteknek szóló munkáiban az I. vüágháború után Jugoszláviában élő magyarság életét rajzolja meg. Mint fordító is ismert: Werfel, Fallada műveinek tolmácsolója. Művei: Fekete majális (versek, Szabadka, 1925); Öt világrész a Szajna partján (rajzok, elbeszélések, uo., 1927); Nyomtalanul.. . (regény, 1932); A moszkvai lány (regény, 1932); A válóok (regény, 1933); Az aranydarázs (regény, 1933); Szabadkai diákok (ifjúsági regény, 1933); Egy talpalatnyi föld (regény, 1933); A párizsi rokon (regény, 1933); A szegedi pedellus (ifjúsági regény, 1934); Egy férfi visszafordul (regény, 1934); A kék vonat (regény, Szabadka, 1934); Háry János az olimpiászon (verses mese, 1936); Tücsök (Egy drótszőrű foxi története, ifjúsági regény, 1935); Malacháború (ifjúsági regény, 1935); Leányok az éjszakában (regény, 1935); 10o%-os szerelem (regény, 1936); Aranyhal (vígjáték, 1936); A potyautas (ifjúsági regény, 1937); A citromgárda (ifjúsági regény, 1937); Álmában is hazudik (regény, 1938) stb. — írod. Kosztolányi Dezső: Nyugat, 1925; Csuka Zoltán: Láthatár, 1933; Müller Gyula: Magyar Kultúra, 1933; Harsányi István: Protestáns Szemle, 1934; Tersánszkyjózsi Jenő: Nyugat, 1935; Rédey Tivadar: Napkelet, 1936; Schöpflin Aladár: Nyugat, 1936. Tamás Lajos (Szered, 1903. máj. 24.— i960, dec. 27., Bp.): költő. A középiskolát Pozsonyban, a közgazdasági egyetemet Bp.-en végezte. Tisztviselő, majd újságíró lett. Munkatársa volt a Tátra és a Magyar írás c. folyóiratoknak, szerk.-je az Új Aurórának. A szlovákiai kisváros, a kisember lírikusa. Kötetben először a Galántán megjelenő Új költők c. antológia munkatársaként, 1920-ban jelentkezett. A felszabadulás után Székesfehérvárott élt, SZTK-osztályvezető volt. Művei: Jóságom sátora (versek, Berlin, 1927); Üvegen keresztül (versek, Pozsony, 1929); Fonál mentén (versek, uo., 1932); Hamuszínű ég alatt (válogatott versek, 1938); A Toldy Kör története (tanulmány, Pozsony, 1938); Mi történt a Kompkötő szigeten? (ifjúsági regény, 1942). Bisztray Gyulával és Szabó T. Attüával szerkesztette az Erdély magyar egyeteme (1942) c. kötetet. — írod. Féja Géza: A felvidéki irodalom és egy felvidéki költő (Híd, 1927); Gulyás Pál: Napkelet, 1936.