Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
T, Ty
Értelmező Szótárának, 1953-tól az OSzK- nak volt munkatársa; 1964 óta nyugdíjban, irodalmi munkásságának él. 1926 — 30 között az Ethnographiában, a Magyar Nyelvben és az Előőrsben publikált etnográfiai és szociográfiai írásokat. Tervezetet írt és adott ki Hitler-ellenes éllel: A tudományos és irodalmi élet megszervezése az új Közép- Európában (1941). Ligeti Károly verseinek és lírai naplófeljegyzéseinek java része az általa készített másolat révén maradt fenn és került kiadásra 1957-ben. Újabb tanulmányai az IrodalomtörténetiKözleményekben jelentek meg. Művei: Petőfi és a nép (Mit vett át Petőfi a néptől? Mit vett át a nép Petőfitől?, 1930); Egy európai szállóige életrajza (1937, egyidejűleg rövidítve francia nyelven is megjelent). — írod. Solymossy Sándor: Ethnographia-Népélet, 1930; Szinnyey Ferenc: ItK, 1930; Illyés Gyula: Nyugat, 1932; Gál István: Magyarország és a Balkán, 1942. tercina, terzina <ol. ,hármas vers'): olasz eredetű, 11 v. 10 szótagos jambusi sorokból ('->- endecasillabo) és 3 soros szakaszokból álló versforma aha, bcb, cdc, . . . rímeléssel. Dante Isteni színjátéka tette világhírűvé; a magyar irodalomban a tercinákban írt versek (pl. Arany János: A kis pokol) rendszerint Daniéra emlékeztetnek. A 20. sz.-ban ritka; megvan azonban Adynál (Nagy lopások bűne), Babitsnál (Az örök folyosó), József Attilánál (Ki-be ugrál). megsebesült, a Szegedi Napló munkatársa lett: ide írt cikkéért 1922-ben vallásellenes vétség címén hat hónapi börtönre ítélték. 1923-tól az Új Idők és a Napkelet munkatársa volt. 1925-ben franciao.-i tanulmányútra ment. 1932-ben az IGE egyik titkára volt. Juhász Gyulával, Móra Ferenccel és József Attilával benső barátságot tartott, 1944—54 között a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott. — Pályáját költőként kezdte. Később áttért a prózára és néhány regényének komoly sikere volt. Ezeket erőteljes realizmus, pontos jellemrajz, a környezet és a táj bensőséges — néha aprólékos — megjelenítése jellemzi. Regényei többnyire a Szeged vidéki parasztság, tanyasiak, kubikusok életét mutatják be. Művei: Dávid hegedűje (versek, Szeged, 1922); Délibáb (új versek, uo., 1928); A magas iskola (regény, Orbók Attilával, 1928); Hősök (regény, 1931); Lesz ahogy lesz (regény, 1932); Aranyhomok (elbeszélések, 1933); Lélek (regény, 1934); Merre van napkelet (regény, 1936); Bolygó magyarok (regény, 1939). Műveiből finn, lengyel és német nyelvre fordítottak. — írod. József Attila: Nyugat, 1928; Szentkuthy Miklós: Napkelet, 1928; Németh László: Nyugat, 1931; Juhász Géza: Napkelet, 1932; Komlós Aladár: Nyugat, 1932; Tolnai Gábor: Széphalom, 1933; Féja Géza: Magyar írás, 1934; Sándor István: Katholikus Szemle, 1937; Császár Elemér: Koszorú, 1938. TÉR 339 Tereh Géza (Szatmárnémeti, 1889. szept. 20.— ): romániai magyar költő. Kereskedelmi iskolai tanár, szatmárnémeti tankerületi főigazgatóhelyettes volt. Nyugdíjas, Szatmárnémetiben él. Versei megjelentek az Istenes Énekek (Nagyvárad, 1939) c. antológiában. Verseskötete: Közelebb Hozzád (Nagyvárad, 1931). Teremi P. István (17. sz.): író, verselő. 1666-tól 69-ig hollandiai egyetemeken tanult, majd hazatérve Nagyszekeresen, Szamosújlakon s Nagyberegen volt ref. prédikátor, a 18. sz. első éveiben (ekkor már másodszor) a beregi egyházmegye esperese. Latin nyelvű teológiai munkái mellett Bocskai Újlaki Ferenc temetésén (1673) elhangzott prédikációja jelent meg a Temetési pompa (Debrecen, 1674) c. kötetben. Üdvözlő és gyászverseket is írt. Terescsényi György (Szeged, 1890. nov. 2.— ): költő, író. Szombathelyen és Trencsénben volt kataszteri mérnök, majd az I. világháború után, melyben súlyosan Terestyéni Ferenc (Vasegerszeg, 1913. jún. 3.— ): nyelvész. A bp.-i egyetemen magyar—francia szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1940-től 48-ig Bp.-en volt gimnáziumi tanár, 1949-től 52-ig helyettes gimnáziumi igazgató. Jelenleg az ELTE adjunktusa. Elsősorban a reformkori újságírás nyelve, stilisztikai és jelentéstani problémák foglalkoztatják, ebben a tárgykörben számos tanulmányt jelentetett meg a szaklapokban. Műve: A magyar stilisztika vázlata (Fábián Pállal és Szathmári Istvánnal, 1958). Térey Kuthy Sándor; Térey (Debrecen, i886.okt. 2. — 1955-okt. n.,Bp.): költő,író, műfordító. Művei többnyire Térey néven jelentek meg. Jogi tanulmányait Bp.-en, Kolozsvárott végezte, ügyvédi oklevelet szerzett. Városi ügyész, az Idegenforgalmi Hivatal igazgatója volt. 1928—34 között a népszövetségi delegáció mellett mint beosztott teljesített szolgálatot. Versei többnyire a Nyugatban jelentek meg, választékos formaérzékű, finoman cizellált köl-Térey Kuthy Sándor egyik munkája J£REV SÁNDOR В ERŰ KRISTÓF LELKIÍSMERETE rHAMKUM TkHSUCAr KlAßkSA. «ЮА1ЧУП 22*