Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
T, Ty
főképp a volt ún. középosztály alakjainak életéről fest széles korképet. Ördögtánc (1958) c. kötetében apjának alakját eleveníti föl a gyerekkori emlékek fényében (regénnyé formálva ugyancsak Ordögtánc címmel 1961-ben jelent meg). Egyéb művei: Schmitt Terka (elbeszélések, Debrecen, 1927); A Szentpétery gyerekek (regény, Kolozsvár, 1931;; Rigó utca 20 — 22 (regény, 1941); Botrány Kőrösváron (kisregény, 1942); Furcsa tolvaj (kisregény, 1942); Két asszony (regény, 1942); Az áruló (kisregény, 1943); A professzor lánya (regény, 1943); A nagy riport (regény, 1944); Szerelmes idegenek (regény, 1947); Bányai Júlia (ifjúsági regény, 1951); Virradat előtt (regény, 1955); Zalai nyár (ifjúsági regény, 1955) ; Mostohatestvérek (ifjúsági regény, 1956) ; A tűzpiros üveggömb (ifjúsági regény, 1962); Bűvös kör (regény, 1964) stb. Sajtó alá rendezte T. Zoltán: Az ember, aki hazaballagott c. kötetének 1944-es kiadását, válogatta és előszóval ellátta Előbb meg kell halni c. (1959) elbeszéléskötetét. — Egy fedél alatt c. regényéért 1953-ban, A francia kislány c. művéért 1954-ben, ifjúsági regényeiért 1957-ben József Attila-díjat kapott. — Bolgár, német, orosz, svéd és szlovák nyelven jelentek meg munkái. — írod. Török Sophie: Nyugat, 1932; Kádár Erzsébet: Nyugat, 1941; Makay Gusztáv: Magyarok, 1947; Mesterházi Lajos: Csillag, 1952; Erdős László: Csillag, 1954; Illés Béla: Irodalmi Újság, 1954; Lóránt Endre: Új Hang, 1955; Nagy Péter: Mérlegen (1955); Szalay Károly: Csillag, 1955; Halda Aliz: Csillag, 1956; Kiss Lajos: Elet és esztétika (i960); Weber Antal: Kortárs (i960). Thury György éneke: vitézi ének 1648- ból. Szövegét a Szentsei-daloskönyv őrizte meg. Ennek egy 19. sz.-i, a szövegen változtató másolata ezt a sort is tartalmazza: „Éneklé Túri György vér szomjúzásában”. Ennek alapján a szöveget kiadó Thaly Kálmán az éneket a híres 16. sz.-i kapitánynak tulajdonította, s az utolsó előtti sorban levő évszámot (1648) tévesnek minősítette. Az ének azonban nem keletkezhetett a 16. sz.-ban: fejlett verselése és rímtechnikája ezt lehetetlenné teszi. — Kiadása: Thaly Kálmán: Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok (1864); Szentsei-daloskönyv (kiadta Buda János, 1943). — írod. Horváth János: It, 1914. Thurzó Gábor (Bp., 1912. márc. 26.— ): író, kritikus, műfordító. A gimnáziumot 23* és az egyetemet Bp.-en végezte. írásait a felszabadulás előtt a neokatolicizmus erős hatása jellemezte. Szerkesztette az Élet c. irodalmi lapot, a felszabadulás után a Művész Színház daramaturgja volt, később — 1951-től — filmgyári dramaturg lett, 1961 óta a Magyar Televízió irodalmi munkatársa. A 40-es évek végén, az 50-es években főként hangjátékokat, filmforgatókönyveket írt. Műveiben elsősorban a polgári társadalom élete, felbomlása érdekli. Ezt a világot ismeri legjobban, egyéni élményei is innen adódnak legnagyobb számmal. Művei legfőképp a múlttal való kíméletlen leszámolásuk révén képviselnek értéket (Ámen, ámen; Bárány az akolban), de a mai élet számos problémáját is fölvetik. Egyik fő témája a hazug emberi magatartások leleplezése. írásait olvasmányos cselekményszövés, biztos szerkesztés, könnyed, csiszolt, helyenként lényegremutatóan szűkszavú stílus jellemzi. — Erkel c. forgatókönyvéért 1953-ban, elbeszéléseiért 1958- ban József Attila-díjat kapott. — Főbb művei: Segítő Fortunátusz (regényes elbeszélés, 1936); Előjáték (regény, 1938); Az adósság (regény, 1939); A tintahal (elbeszélések, 1941); A brazíliai kérő (kisregény, 1942); Az árnyak völgyében (regény, 1942); Apátián évek (elbeszélések, 1943); Nappalok és éjszakák (regény, 1944); A Moll-lányok (regény, 1945); Akár a vízözön (regény, 1949); Hamis pénz (regény, 1956); A sóbálvány (regény, 1957); Ámen, ámen (elbeszélések, 1959)', Biatorbágy (filmregény, i960); József és Putifárné (regény, 1961); A szégyen (regény, 1961); Bárány az akolban (elbeszélések, 1963). Záróra és Hátsó ajtó c. drámáit 1963-ban mutatta be a Vígszínház, 1964-ben könyvalakban is megjelentek. Szerk. a Ködlovagok c. tanulmánykötetet (1941), részt vett több regény dramatizálási munkálataiban (így pl. 1951-ben Móricz Virággal együtt színpadra dolgozta át Móricz Zsigmond Rokonok c. regényét) és mint szerző v. társszerző több filmforgatókönyv készítésében (Erkel, 1952; Budapesti tavasz, 1954; Sóbálvány, 1958; Merénylet, i960 stb.). Angol, francia és német regényeket fordított. — Műveit franciára és németre fordították. — írod. Kozocsa Sándor: Katholikus Szemle, 1937; Fábián István: Napkelet, 1938; Nagypál István: Nyugat, 1938; Sándor István: Katholikus Szemle, 1938; Rónay György: Vigilia, 1939; Szinnyei Ferenc: Napkelet, 1939; Kelemen János: Kelet Népe, 1940; Tóth Béla: Protestáns Szemle, 1940; Vita Zsigmond: Erdélyi 355 THU