Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
T, Ty
Tisza Domokos és előszavával jelentek meg kötetben: T. D. hátrahagyott versei (1857). — írod. Baros Gyula: Arany János és T. D. (1911). Tisza István, gróf (Geszt, 1861. ápr. 22.— 1918. okt., 31., Bp.): az I. világháború előtti konzervatív magyar politika fő képviselője. T. Kálmán (1830 — 1902) miniszterelnök fia. Az erőszak elvét hirdette és alkalmazta a Monarchiának, a magyar uralkodó osztályok és a Habsburgok szövetségének minden áron való fenntartása érdekében. 1903— 1905-ben a Szabadelvű Párt utolsó miniszterelnöke volt. 1910-ben megalakította a Nemzeti Munkapártot. 1912-ben a képviselőház elnöke lett. Ugyanebben az évben a Rákosi Jenő által vezetett Ady ellenes hajszában ő is részt vett. Rusticus álnéven — a Huszadik Század ellensúlyozására általa alapított — Magyar Figyelőben Ady költészetét üres handabandázásnak, művészi érték nélküli erkölcsi dekadenciának nevezte. 1913 — 17-ben újból miniszterelnök volt. 1918. okt. 31-én — mint a régi rendszer leggyűlöltebb képviselőjét, „a geszti bolondot" (Ady) — forradalmár katonák bp.-i lakásában megölték. Művei: Összes munkái (I—VI. köt., 1923 — 1937). — írod. T. I. és a világháború (1919, Új vörös könyvek); Szász Károly: T. I. (1921); Hegedűs Loránd: Ady és T. (1940). Tiszamarti Antal (Bácstopolya, 1901. máj. 22.— ): nyelvészeti szakíró, orvos. A magyar nyelvhelyesség és orvosi nyelvünk kérdéseivel sokat foglalkozott. Pellengér (1940) c. művében nevetségessé tette a kor tanulmányíróinak nyelvi és stílusbeli modorosságait. Nyelvvédő művei: Orvosi nyelvünk helyes magyarsága (1943); Szeplőtlen magyarság (1943). Tiszántúli Figyelő: Debrecenben megjelenő irodalmi folyóirat 1934. aug. és 1935. szept. között. Felelős szerk.-je, kiadója és tulajdonosa B. Kovách Bornemisza László volt. A II. évfolyamban mellette szerk. volt Tóth Béla. A főmunkatársak névsora állandó változást mutat. Indulásnál Sükösd Ferenc, Kertész Dániel, Senyei Oláh István, Penyigey M. Dénes, Mata János, Erdős Jenő, Kordás Ferenc nevét közli; később, 1935 jan.-jától Asztalos Dezső, Gáspár Gyula, Juhász Géza, Kardos László, Kardos Pál, Kiss Tamás, Kondor Imre, Nagy Tibor, Sinka István, G. Szabó Kálmán, Szabó Pál, Tóth Béla és Veres Péter is főmunkatársai lettek a lapnak. A folyóirat a debreceni, illetve tiszántúli liberális és radikális polgári törekvéseknek, valamint a népi írók kibontakozó mozgalmának orgánuma volt, ellenzéki-protestáns árnyalattal színezve. Tiszatáj : irodalmi és művészeti folyóirat. 1947-ben indult Szegeden, mint az írószövetség helyi csoportjának orgánuma. Főleg szegedi és Szeged környéki írók műveit közli, s ápolja a város irodalmi hagyományait. Sok tanulmánya, adatközlése foglalkozik Tömörkény, Móra, Juhász Gyula, József Attila, Radnóti életével és működésével. Jelentős kritikai rovata van, és fontos jellemzője, hogy sok fiatal írót szerepeltet. Szerk.-je Andrássy Lajos. Tiszay Andor (Győr, 1900. júl. 5.— ): író, műfordító, kultúrtörténész, rendező. Bp.-cn járt egyetemre, már fiatalon számos lapnak volt munkatársa, ill. szerk.-je (Újság, Pesti Hírlap, Délibáb, Ünnep, Színházi Magazin, Színészek Lapja, Új Magazin, Rádió Újság, Jövendő stb.). A húszas évek elején egyik szervezője a magyar formabontó, haladó művészi törekvéseknek. Egyik alapítója Forgács Rózsi Kamaraszínházának, a Cikk-Cakk Estéknek, a Rendkívüli Színpadnak, a Madzsar — Palasovszky Prizma nevű mozgásművészeti előadásoknak. Számos szavalókórust vezetett. 1928 — 1942 között több munkásmozgalmi lapnak (100%, Világirodalmi Szemle stb.) és több kísérleti irodalmi csoportosulás lapjának volt elindítója és szerk.-je. Közel félszász színészettörténeti és bibliográfiai munkája jelent meg. A Hasznos mulatságok című sorozatot a felszabadulás után Ráth-Végh Istvánnal szerk., Szendrő Ferenccel pedig az Irodalmi Színház műsorfüzeteit. Magyarra fordította Joseph Conrad és Poe regényeit, főbb színműfordítását pedig a fővárosi színházak mutatták be. Számos darabot írt és fordított a Rádiónak, amelynek első hangjátékkísérleteiben rendezőként maga is részt vett. A húszas években Ázsiában és Afrikában gyűjtött primitív népek között néprajzi anyagot és irodalmi termékeket, az ebből az időből származó riportjait, leírásait rendszeresen közölték a hazai lapok. Európa akkori számos világhírességével készített irodalmi riportot, majd 1927-ben történt hazatérése után az afrikai, ázsiai, amerikai és ausztráliai természeti népek dalaiból gyűjteményét mutatta be elsősorban a Vajda János Társaságban, amelynek később főtitkára lett. Sanzonjait Buday Dénes zenésítette meg. Tagja volt az SZDP-nek, kapcsolatban állt az illegális