Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
T, Ty
sében és a Fővárosi Könyvtár megalapításában. Sok mindent szerkesztett; legjelentősebb a tizenkét éven át szerk. Törvényhatósági naptár, valamint a fővárosi alapítványi oklevelek hét kötetes gyűjteménye. Főbb történeti és irodalomtörténeti művei: A régi magyarok műveltségének története (1877); Szhiha László emlékezete és a Zrínyi-könyvtár (1880); Adalékok Virág Benedek irodalmi működéséhez (1880); Magyarország műveltségi állapota az Anjouk korában (1882); Budapest régibb és újabb címere (1896). Tudományos munkák mellett sok szépirodalmi munkát is fordított, köztük Moliére vígjátékait (I—XII. köt., 1883). Toldy László, ifj. (Bp., 1882. márc. 17.— 1929. márc. 7., Bp.): zeneszerző, zeneíró. T. Ferenc irodalomtörténész unokája, T. László főlevéltáros, történetíró fia. Egyetemi tanulmányait Bp.-en végezte. 1904 — 18-ban a Nemzeti Zenede tanára. 1913-ban a zenetudomány magántanárává habilitálták. 1923-ban egyetemi nyilvános rendkívüli tanár lett. Főbb művei: Sigrid (opera, 1905); Az élet álmai (opera, 1906); A zöld kakadu (opera, 1908); Cesarini (opera, 1909); Összhangzattan (1910); Hűbele Balázs (vígopera, 1923). írt színpadi műveket is. Cikkei A Zene, Napkelet, Oxford Hungarian Review stb. c. folyóiratokban jelentek meg. Toldy Kör: Pozsonyban, 1874. márc. 28- án, Toldy Ferenc 50. éves írói jubileuma alkalmával alakult irodalmi és kulturális egyesület. Célja az volt, hogy az akkor még nagyobbrészt német ajkú városban a magyar irodalmat és művészetet terjessze. Irodalmi felolvasásokat, tudományos előadásokat, hangversenyeket rendezett. Alapítója Orosz László és Vutkovics Sándor volt. Vutkovics harminc éven át a kör egyik vezetője volt. Működése 1945-ben szűnt meg. — írod. A pozsonyi Toldy-Kör harmincéves története (összeállította Kumlik Emil, Pozsony, 1905); A pozsonyi Toldy-Kör története 1906 — 1935 (összeállította Tamás Lajos, Pozsony, 1938). Toll, A: irodalmi és kritikai hetilap. 1914-ben Bolza György indította meg. A hetedik szám után szerkesztését Kaczér Vilmos vette át. Munkatársai közé tartozott többek között Bródy Sándor, Gábor Andor, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Molnár Ferenc, Nagy Lajos, Somlyó Zoltán. A lap a háború miatt a 21. szám után megszűnt. 1929-ben Kaczér Vilmos újra megindította, s a régi munkatársak mellé József Attila, Krúdy Gyula, Sárközi György, Zsolt Béla és mások is csatlakoztak. Egy időben Zsolt Béla jegyezte főszerkesztőként a lapot, mely a haladó, főképp az „urbánus” polgári írók egyik legharcosabb orgánuma lett. A fasizmus előretörésekor, 1938-ban szűnt meg. Tolnai Bálint; Tholnai (16. sz.): költő. Élete ismeretlen. 1579-ben jelent meg 18 levélen bibliai tárgyú A Szent János látásánac 12. részéből való Éneke (1589). Ez azonban Nagy István híres könyvgyűjtő egész könyvtárával együtt nyomtalanul eltűnt egy lipcsei árverésen 1870 után. Historia de moribus in convivio c. hosszabb versezete, amely egy házassági alkalom kapcsán pongyola előadásban fejtegeti a házigazda és a vendégek illendő viselkedését, s közben sok asztal fölötti szertelenséget korhol és ismertet, a Lugossy-kódexben maradt fenn (megjelent: RMKT, I., ill. ItK, 1914). — írod. Horváth János: A reformáció jegyében (1953). Toldy László (1846— 1919) Tolnai F. István (Tolna, 1630 — 1690. márc. 25., Kolozsvár): író. Tanult Tolnán, Ecseden, Nagyváradon, Sárospatakon, Franekerben. Tanító volt Nagyszalontán, Tarcalon. 1662-től 1665-ig Kézdivásárhelyt pap. 1665-től 1685-ig tanár a kolozsvári ref. kollégiumban, 1685-től haláláig kolozsvári ref. pap. Az erőteljes régi magyar értekező próza egyik jeles képviselője. Művei: Haza Bekescge, Avagy Egyenes Ösvény ... (Nagyszeben, 1664); Igaz, Keresztényi és Apostoli Tudomány s vallás Utára vezető és az cl-tévelyedéstől jó Útban hozó Kalauz . . . (Kolozsvár, 1679). — írod. Balogh Ferenc: A magyar protestáns egyház történelmi irodalma (Debrecen, i879);Török István: A kolozsvári ev. ref. Collégium története (I. kötet, Kolozsvár, 1905). Tolnai Gábor (Kunszentmiklós, 1910. dec. 29. — ): irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, 1948-tól az MTA levelező, 1962-től rendes tagja. Az egyetemet Szegeden végezte, s itt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának egyik alapító tagja volt. Később az OSzK munkatársa, a felszabadulás után főigazgatója, azután minisztériumi főosztályvezető, 1949-ben római követ, majd egyetemi tanár lett. 1957- től 62-ig a Kortárs c. folyóirat felelős szerk.jc. Irodalomtörténeti érdeklődése elsősorban az erdélyi emlékiratírókra és a 17 — 18. sz.-i magyar irodalomra terjed ki. A Toll címlapja 24 Magyar Irodalmi Lexikon III.