Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
S
SAR bp.-i, mind a prágai kormányzat támadásai és a kommunista mozgalom szektás-dogmatikus elemeinek túlzásai következtében szervezetileg szétzilálódott (Balogh Edgár pl. áttelepült Romániába), de az élcsapat a 30-as évek végén csatlakozott Csehszlovákia Kommunista Pártjához, sokan pedig a Munkásakadémiákban tevékenykedtek tovább, s ott is jelentős munkát végeztek a haladó magyarság szellemi életében. — írod. Győry Dezső: Újarcú magyarok (1927); A Sarló jegyében (Az új arcú magyaroktól a magyar szocialistákig, Pozsony, 1932); Szalatnai Rezső: Van menekvés (1932); Jócsik Lajos: Iskola a magyarságra (1938); Balogh Edgár: Egyenes beszéd (1957). Sz. R. Sarló Sándor; írói álneve Pór Tibor (Nagykőrös, 1899. dec. 27.— ): író, újságíró. Pályafutását a szegedi Dél-Magyarországnál kezdte 1919-ben, ahol több verse is megjelent. A Munka és a Szeged munkatársa volt. 1923-ban Bp.-re jött: a Népszava, a Pesti Napló, a Színházi Elet és más fővárosi lapok munkatársa. 1924-ben jelent meg egyetlen önálló verseskötete, az I. (terve az volt, hogy további versesköteteit is számcímmel lássa el). Kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalommal, és 1925-ben Párizsban tevékenyen részt vett a munkásmozgalomban. Aktuális politikai jelenetei, színdarabjai (pl. Vörös falu, 1927; Bigámi ikrek, 1928) ismertté váltak az egész nemzetközi munkásmozgalomban. A bolsevik-faló Pon-po c. elbeszélése és a Mienk a föld c. kisregénye a proletárdiktatúra 10. évfordulóján (Г929) jelent meg a Párisi Munkásban. 1930-ban Párizsban letartóztatták és bebörtönözték; kiszabadulása után Moszkvába menekült. Itt a Sarló és Kalapács c. folyóirat egyik szerk.-je, több novellája, verse is megjelenik. 1946 után tér haza, az Új Szó munkatársa, 1948-tól az Újvilág főszerk.-je, 1955-től szerk. a Hungary és Vengrija c. angol és orosz nyelven megjelenő illusztrált havi lapot. 1957-ben nyugdíjba vonult. Sarló és Kalapács: politikai és kulturális folyóirat. 1929 decemberében az SZU-ban indították az ott élő magyar írók és újságírók, 1937 októberében szűnt meg. Szerk.-i között szerepelt az évek során Bokányi Dezső, Farkas László, Gavró Lajos, Gergely Sándor, Hajdú Pál, Hidas Antal, Illés Béla, Kun Béla, Lengyel József, Magyar Lajos, Münnich Ferenc, Révész Imre, Rudas László, Zalka Máté stb., az SZU-ban élő szinte valamennyi magyar író és újságíró (pl. Balázs Béla, Varga Jenő stb.), de több itthon v. nyugati emigrációban élő kommunista író is (pl. Komját Aladár). Elsősorban politikai kérdésekkel foglalkozott, de irodalmi rovata, 1934-től pedig Proletárirodalom címmel külön irodalmi melléklete is volt. A magyar írók mellett szovjet és haladó nyugati írók művei is szerepeltek benne. Az SZU-ban jelent ugyan meg, de illegálisan rendszeresen küldték haza, s így jelentős mértékben támogatta a KMP munkáját. Különösen elméleti cikkei és az SZU hatalmas arányú építőmunkájáról szóló beszámolói jelentettek segítséget, ugyanakkor azonban több ízben éreztette hatását a lap irányvonalán a szektarianizmus (itt jelent meg pl. a moszkvai írók többségének szélsőségesen szektás platformtervezete is, mely József Attilát szociálfasisztának minősítette). Kiadásában jelent meg A Sarló és Kalapács Könyvtára c. sorozat. — írod. Máté György: Szikrától lobban a láng (1956). Sarló és Kalapács Évkönyv: a Moszkvában alakult Magyarnyelvű Forradalmi írók és Művészek Szövetségének kiadványa. Bécsben jelent meg Г926. nov.-ében. Ebben fejtette ki a szervezet kommunista eszmei célkitűzéseit. Irodalmi és művészi szemléletében rappista állásfoglalás jellemezte. Sarló és Kalapács Könyvtára, A: a Sarló és Kalapács c., Moszkvában megjelenő magyar nyelvű folyóirat kiadásában megjelentetett kiadványsorozat. A sorozatban 1930—37 közt ideológiai és szépirodalmi A Sarló és Kalapács címlapja és egy oldala