Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
T, Ty
hosszú szótagra eshet, ezért ereszkedő jellegű. Két ~ trochaikus dimetert alkot; ezekben a főhangsúlyt a páratlan, a mellékhangsúlyt a páros számú ütemek arsisa képviseli. Három v. több ~ alkot önálló sort; a trochaikus sorokban minden <~t helyettesíthet spondeus, az utolsó ütem pedig csonka is lehet; ennek megfelelően 5 — 16 szótag között minden szótagszámmal előfordulnak. (Öt szótagnál rövidebb trochaikus sorokat ritmikailag az előzőhöz v. az utána következőhöz tartozónak kell tekintenünk, pl. Vörösmarty; Fóti dalában a három szótaguak.) A ~ az antik lírából származott át az antik dráma kardalaiba, itt leggyakrabban trochaikus katalektikus dimeterrel más néven a septerarius trochaicusszal találkozunk. Innen származott ez az ütemfaj tovább a nyugat-európai (főleg a spanyol és angol) költészetbe. A magyar költőknél a hatos, a hetes és a nyolcas trochaikus sor a leggyakoribb. A Csokonai-strófa pl. hatos és ötös trochaikus sorok váltakozásán alapul (4—4 sor a strófa elején és végén), melyeknek egyenletes ejtését középen két nyolcas —ötös sorpár teszi elevenebbé; Vörösmarty Csongor és Tündéjében gyakori a nyolcasok és hetesek szabályhoz nem kötött váltakozása; Kölcsey Himnuszában hetesek és hatosok kapcsolódnak sorpárokká; kilences trochaikus sorokból épül Arany: Fiamnak c. költeménye (Hála Isten, este van megin') stb. Az időmértékes ^nál azonban sokkal gyakoribb a fő- és mcllékhangsúlyok eloszlása alapján trochaikus jellegűnek mondható hangsúlyos sor, s ezekkel nemegyszer keverednek időmérték szerint is kifogástalan trochaikus sorok: Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S wosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe (Petőfi: Az alföld).Ez a hangsúlyos trocheus Vörösmartynál, Petőfinél, Aranynál igen gyakran, ritkábban Adynál és más 20. sz.-i költőinknél is előfordul. A ~ (ciklikus) daktilusokkal kapcsolódik az ún. logaoedi sorokban (aszklepiadészi, glükóni, szapphói, adóniszi, kisebb alkaioszi sor); régebbi, „deákos” költőinknél gyakoriak, de szándékolt klasszicizálásként újabbaknál (pl. Dsida, József Attila) is előfordulnak. Trócsányi Berta; Balogh Márta (Szentes, 1921. júl. 30.— ): kritikus, pedagógus. T. Dezső lánya, T. Zsolt nővére, Balogh László irodalomtörténész, költő felesége. A debreceni egyetemen szerzett tanári és bölcsészdoktori diplomát, vidéken tanított, majd 1953 —59-ben a Köznevelés belső munkatársa, 1963-ig Bp.-en gimnáziumi tanár volt, azóta az Országos Pedagógiai Intézet adjunktusa. Irodalmi és színházi kritikákat, pedagógiai cikkeket írt. Trócsányi Dezső (Sárospatak, 1889. jan. 3. —1962. szept. 7., Pápa): filozófiai író. T. György és T. Zoltán testvére, T. Berta és T. Zsolt apja. Bp.-en szerzett államtudományi doktorátust. A pápai református theológiai akadémia tanára volt. Főbb művei: Humboldt Vilmos nyelvbölcselete (1914); Mándi Márton István tudományos munkássága (1931); Bölcseleti bevezetés (1934); Bölcselettörténet (1939). Folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Trócsányi György (Sárospatak, 1896. márc. 29.— ): könyvtáros, műfordító. T. Dezső és T. Zoltán testvére. Gimnáziumi tanulmányait a sárospataki ref. gimnáziumban végezte. 1913-ban a bp.-i egyetem jogi fakultására iratkozott be, de 1915 febr.-jától katona, 1917—21 között orosz hadifogoly volt, csak 1922-ben szerezte meg azállamtudományi doktorátust. 1921-től 49-ig az Országgyűlési Könyvtárban dolgozott, melynek 1945-től 49-ig, nyugdíjazásáig főigazgatója volt. 1929 — 1930-ban ösztöndíjasként Párizsban, majd Berlinben folytatott tanulmányokat. írt társadalomtudományi és könyvtárügyi tanulmányokat. Számos szépirodalmi és irodalomtörténeti művet fordított oroszból, többek között Ragyiscsev: Utazás Pétervárról Moszkvába (1951), Szaltikov-Scsedrin: Külföldön (1951), Goncsarov: A Pallada Fregatt (1952), Scserbina: Alekszej Tolsztoj (1952), Danyilin: Maupassant (1953), Jelizarova: Balzac (1953), Bobrova: Mark Twain (1953), A dekabristák emlékiratai (1954) c. művét, továbbá Az orosz irodalom klasszikusai c. kötetben (1956) nyolc életrajzi tanulmányt (Fonvizin, Ragyiscsev, Krilov, Dobroljubov, Turgenyev, Csernisevszkij, Szaltikov-Scsedrin, Uszpenszkij). Trócsányi Zoltán (Sárospatak, 1886. dec. 25.— ): irodalomtörténész, könyvtörténész, nyelvész, művelődéstörténeti író, műfordító, a nyelvészeti tudományok kandidátusa. T. Dezső és T. György testvére. A gimnáziumot szülővárosában, az egyetemet Eötvös-kollégistaként Bp.-en végezte. Tanári diplomát szerzett. 1908 — 13 közt az MTA könyvtártisztje, 1913—21 közt a főtitkári iroda igazgatója. 1921-ben nyugdíjba vonult, s mint újságíró dolgozott. 1925-től 28-ig az általa alapított TRÓ 425 Trócsányi Dezső egyik művének címlapja