Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
V
VAH tudósító, majd a Szép Szó belső munkatársa lett. Demokratikus átalakulást sürgető antifasiszta cikkei rendszeresen jelentek meg a Népszavában is. 1944 végén a nyilasok elhurcolták, majd kivégezték. Regényein André Gide és Jules Romains, életrajzi művein Lytton Strachey és Andre Maurois hatása érződik. Művei: Valaminek történnie kell (regény, 1934); Házasságtörők (regény, Jakobi Edittel, 1936); A dynamit regénye (Nobel Alfréd regényes életrajza, 1937); Paris és környéke (1939); Nostradamus élete és jövendölései a XX. századra (1940); Nyersanyag és pótanyag (tanulmány, 1940); Wellington (életrajzi regény, 1942); Állapota aggasztó (regény, 1943). — írod. Kardos László: Nyugat, 1934; Forgács Antal: Nyugat, 1938. Vági Miklós (Fergana, SZU, 1920 — 1943, Don-kanyar): munkásköltő. Apja mint hadifogoly került Oroszo.-ba az I. világháború idején; két évig harcolt mint a Vörös Hadsereg katonája, s 1922-ben tért haza Kassára feleségével és kisfiával. V. M. fodrászmesterséget tanult. Korán elárulta zenei és rajztehetségét, s irodalmi hajlamait. 1939-ben két verseskötete jelent meg Kassán. Versei miatt a horthysta bíróságok üldözték, 1940-ben tízhónapi fogságra ítélték. 1941-ben ismét letartóztatták, háromévi fogházra ítélték. A börtönben is írt. Fiatalon, munkaszolgálatosként pusztult el. — írod. Sas Andor: Versírásért pokoljárás (Irodalmi Szemle, Pozsony, 1961). Vágó Márta (Bp., 1903. júl. 6.— ): író. írásait a Szép Szó és a Magyar Csillag közölte. 1928-ban József Attila menyaszszonya volt, szakításuk után később ismét baráti köréhez tartozott. A költő 1928—29- ben egész sor kimagasló szépségű szerelmes verset írt hozzá. Kiadatlan emlékezéseiből különböző folyóiratokban (ItK, 1955; Csillag, 1955; Új írás, 1962—63) és a József Attila Emlékkönyvben (1957) jelentek meg részletek. Vagyunk: Farkas József szerkesztésében 1910-ben megjelenő irodalmi és művészeti folyóirat. Kiadói, a „Vagyunk” írók Országos Szövetségének tagjai, fiatal, pályakezdő írók voltak. Vahot Imre (Gyöngyös, 1820. febr. 25.— 1879. febr. и., Bp.): szerkesztő, író. Vádlott Sándor öccse. (Eredetilegő is Vádlottnak írta a nevét.) Tanulmányait Gyöngyösön kezdte, majd Eperjesen folytatta. Részt vett az eperjesi líceumi önképzőkör, a A Vagyunk с. folyóirat címlapja Magyar Onképző Társaság munkájában. Lovassy László elítéltetése ellen tiltakozásul fáklyásmenetet szervezett, ezért rövid időre bebörtönözték. Első írásai 1837-ben jelentek meg a Rajzolatokban. 1838-ban Pestre jött joggyakorlatra, ehelyett azonban irodalommal foglalkozott. írásai, vidám elbeszélései az Athenaeumban és a Figyelőben jelentek meg. 1838-ban írt tragédiáját (Zách-nemzetség) a cenzúra betiltotta (csak 1846-ban mutatták be). 1842—43-ban (rokona) Kossuth Pesti Hírlapjában az újdonsági és művészeti rovatot vezette. Cikkeiben síkraszállt a Nemzeti Színház és a magyar színjátszás ügyéért, ő maga is sok darabot írt, melyekből azonban hiányzik az eredetiség. Színműveiben kora aktuális kérdéseivel foglalkozott. Az Országgyűlési szállás (1844) pellengérre állítja a maradi nemességet, s a nemesség és polgárság összefogásának szükségességét hirdeti a haza haladásának érdekében. A Még egy tisztújítás! (eredeti címe: Restauráczió, 184$) a tisztújítás körül tapasztalható visszaéléseket leplezi le. Az Éljen a honi! (1845) a Védegylet célkitűzéseit szolgálja. Kossuth politikájának szellemében és a liberális ellenzék szolgálatában adta ki az Országgyűlési Almanachot (Pozsony, 1843). 1844-ben átvette Garay Jánostól a Regélő Pesti Divatlap szerkesztését, és kiadását Pesti Divatlap címmel folytatta. Lapjaival is többnyire Kossuth politikáját szolgálta, a köznemesi liberalizmus elveit hirdette. Maga köré gyűjtötte a fiatal írókat, így Petőfit is, aki egy évig a Pesti 459 Vági Miklós egyik munkájának címlapja (a költő arcképével) Vahot Imre