Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)

V

522 VER гош Vértes József egyik műve Vértes O. József sorzárlattal, rímmel, külön sorba írással) elválaszt. Önállóságát fokozza, ha egy-egy ~ önálló mondatnak v. élesen elkülönülő mondatrésznek felel meg; gyöngíti viszont az ->■ enjambement. Hosszabb soroknak belső rímekkel való tördelése esetén a ~ esetleg a periódussal válhat azonossá (pl. a Balassi-versszakban). versszak, strófa <gör.): verssorok, ill. ->- periódusok állandó v. változó jellegű cso­portosítása révén keletkező verstani egység. Elsősorban a benne előforduló verssorok ritmusa határozza meg, ehhez járulhat a rímek elhelyezése bizonyos -prímképlet szerint. A -i- magyaros verselésben főleg 2 és 4 soros ~ok gyakoriak; ritkább a 6 soros. A ~ képletét a ->■ refrén is módosíthatja. A görög—római versformák javarészt 2 v. 4 sorosak. A -<• nyugat-európai versformák strófaalkotása rendkívül változatos; a leg­több régebbi ~típus azonban éppen úgy, mint maguk a versmértékek, idegen erede­tű. Egy-egy nagy költőnk (pl. Ady) renge­teg új ^-képletet is alkotott. A magyar költészetben a ^ok sorszáma 2-től 16-ig váltakozhat; sajátos eredeti strófatípusunk a -pBalassi-versszak és a -p-Himfy-versszak. verstan: az egyes versformákkal, továbbá a versformák rendszerével és történetével foglalkozó tudományág. Egyik legfonto­sabb része a ->- metrika, mely a metrumo­kat (versmértékeket), ill. azoknak ritmi­kai megvalósítását írja le. A hagyományos leíró és történeti ^on kívül rendkívül fontos a funkcionális is, amely tartalom és forma dialektikus egységéből és egy­másra hatásából kiindulva a versformák minden mozzanatának kifejező jellegét, funkcióját vizsgálja. A r— ezáltal voltakép­pen esztétikai jellegű tudománnyá válik, s így olvad bele mind a -ppoétikába, mind pedig a stilisztikába. — írod. Négyesy László: A magyar verselmélet kritikai története (1888); Horváth János: A magyar vers (1948); Horváth János: Rendszeres magyar verstan (1951); Hegedűs Géza: A költői mesterség (1959); Péczely László: Verstan-esztétikai kérdések (A Pécsi Peda­gógiai Főiskola Évkönyve, 1959—61); Gáldi László: Ismerjük meg a versformá­kat (1961). Vértes Edit (Bp., 1919. máj. 31.— ): nyelvész, a nyelvtudományok kandidátusa. A bp.-i egyetemen végzett matematika — fizika szakot, majd 1943-ban finnugor nyelvészetből doktorált. 1941—45 között Szentendrén, 1945 — 51 között Bp.-en, középiskolákban tanított, 1951 —52-ben a Központi Fizikai Kutató Intézet, azóta a Nyelvtudományi Intézet munkatársa. A finnugor nyelvekkel, s mindenekelőtt az osztják nyelvvel foglalkozik, számos tanul­mányt közölt hazai és külföldi szaklapok­ban. Művei: Osztják személynévmások (doktori disszertáció, 1943); Ipari számtan— mértan (1947); Grammatikalische Aufzeich­nungen aus ostjakischen Mundarten (Helsinki, 1964). Vértes György (Bp., 1902. dec. 21.— ): szerkesztő, újságíró. A proletárdiktatúra alatt a Szocialista Középiskolás Diákok Országos Szövetsége direktóriumának tagja volt. Műegyetemi tanulmányait Bécsben és Prágában végezte. 1929-től aktív tagja az illegális KMP-nek. A Szocia­lista Képzőművészek Csoportjának egyik alapítója volt. 1936 —37-ben a népfront­politika jegyében szerk. a Gondolat c. folyóiratot, az illegális kommunista párt legális lapját. Szerk.-i munkásságát széles látókör és határozott elviség jellemezte, a haladó irodalom legjobbjait nyerte meg a lap számára, mely így jelentős befolyást gyakorolhatott. 1937 nov.-ében letartóz­tatták és 3 évi fegyházra ítélték. 1944-ben részt vett az ellenállási mozgalomban. A felszabadulás után a Szakszervezeti Közlöny szerk.-je lett, és 1946 — 50 között Lukács György mellett a Forum c. irodal­mi, társadalomtudományi és kritikai folyó­iratot szerk. 1949-bcn az Országos Könyv­hivatal elnöke lett. 1952 óta az Ország­­gyűlési Könyvtár igazgatója. írásai számos napilapban és folyóiratban jelentek meg. 1956-ban tanulmányt írt Goldman György­ről. Szerk. A Magyar Tanácsköztársaság kiadványai c. bibliográfiai kiadványt (1958). írásai (melyeknek egyes tételei élénk vitát váltottak ki) leginkább a szocialista művé­szek és írók csoportjának, ill. egyes tagjai­nak (főképp József Attilának) tevékenységé­vel, a mozgalom elvi kérdéseivel foglalkoz­nak. Műve: József Attila és az illegális kommunista párt (1964). Vértesjenő (Bp.,1896. ápr. 8.— ):nyom­­dász, szerkesztő, szakíró. A felszabadulásig betűszedő, 1945 után nyomdai vezető volt, jelenleg a Kossuth Könyvkiadó műszaki szerkesztője. 1914 óta vesz részt a munkás­­mozgalomban. Az ellenforradalmi kor­szakban a Szabadság Munkásképző Egye­sületben végzett kulturális munkát, könyv­táros volt. 1937 óta szakoktatóként is tevékenykedik, Nyomdaipari alapismeretek címmel tankönyvet írt (Horváth János-

Next