Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
V
4f0p?!‘:r . PERSEUS ANDROMEDA. EREDET1 TÜKEMÉKYES ENEKES IÁTÉK. *«*■ mvoiiiSAKt ** KSMZtTl JÁTÉKSZIHUI «Zabaöo» % i s t it'.&fb T *, m*ö á» ?Éiyv*R*iaa, Г I UA X.AS ZLá vcziik.uJt SZIBZf тте Глея A GÁSPÁR ЦмуЩ*. <**<?*» ЦТОИТ. ТВАТПИЕИ M.ÍTOtoU* * i » » Vida László egyik színművének címlapja A ceukott szirmú rózsa VtOOft MAfíCSL Vidor Marcell két műve VERSEK nak története felett (Pest, 1852); A növekedő új világhatalom (politikai tanulmány, Kolozsvár, i860); Restauráció vagy revolúció (Őszinte szó a magyar nemzethez, Lipcse, 1861); Ausztriával-e vagy anélkül? (Második őszinte szó a magyar nemzethez, Pest, 1862). Vida László (Törtei, 1770. máj. 16. —1831. dec. 6., Törtei): drámaíró, színigazgató. A 18. sz.-i magyar színészet egyik legbőkezűbb pártfogója volt. Mint gazdag Pest megyei földesúr, 1809-ben átvette Wesselényitől a pesti magyar színtársulat igazgatását; két évig maradt meg e tisztében, messzemenő anyagi támogatását nyújtva az örökös nélkülözéssel küszködő együttesnek. Mivel felesége színésznő volt, az előkelő családok nem érintkeztek velük, és ezért törteli birtokán éltek. Innen viszont terhes volt állandóan Pestre járni: megvált állásától, a társulatnak ajándékozva a saját pénzén vásárolt színházi kellékeket. Magának a színi irodalomnak is segítségére sietett. Az első hajós (1809) c. énekes játékát Gessner után szabadon dolgozta át a magyar játékszínre. Öt más darabját is előadták a pesti színpadon, a Perseus és Andromeda (1810) nyomtatásban is megjelent. Az írók és jobb érzésű kortársai nagyra becsülték. Szemere Pál verses levélben rótta le tiszteletét iránta. vidékiesség: ->-provincializmus Vidmár Antal; Antonio Widmar (Fiume, 1899. jún. 9.— ): műfordító, irodalomtörténész. Az egyetemet Bolognában végezte, doktori diplomát Bp.-en szerzett. Első felesége Sziráky Judit volt. 1924—45 között olasz sajtóattasé volt Bp.-en, 1946 — 63 között Tokióban ügyvivő, ill. sajtóattasé; féléves genfi szolgálat után, 1964-ben ment nyugdíjba; Olaszo.-ban él. V. A. néven megjelent munkája: Dante és Madách (1936). Egyéb művei: La canzone di Caino: A modern olasz színház (é. n.). Olaszra fordította Kosztolányi: Néró, a véres költő (1933) c. regényét és Madách: Az ember tragédiáját (1936); magyarra fordította — többek között — Pirandello IV. Henrik c. drámáját (1941). — írod. Lányi Viktor: Nyugat, 1936. Vidor Marcell (Ungvár, 1876. ápr. 21.— 1945, Bp.): költő, újságíró. Jogi tanulmányokat folytatott. Ungváron a Határszéli Újság szerk.-je, Bp.-en A Hét segédszerk.je, 1921-ben a Magyar—Holland Szemle szerk.-je lett. Egyéni ízű, gazdag fantáziára valló, de nem nagyigényű hangulatos verseken kívül számos egyfelvonásost is írt. Művei: Hangok (versek, 1897); Forró éjszakák (versek, 1901); Egy asszony (versek, 1903); Szürkület felé (versek, 1905); Az Arno partján (versek, 1908); Az éjszaka (színdarabok, 1910); Keletről jöttem (versek, 1922); Őszi szerelem evangéliuma (versek, 1924); Muzsikál az élet (versek, 1925); Cselló (versek, 1927); Aranyperec (regény, 1940); Fizimiska (írók, művészek kapásból, versek, 1942); Galopp (versek, 1943) stb. Vidor Miklós (Bp., 1923. máj. 22.— ): költő, író, műfordító. A bp.-i egyetem bölcsészkarán végzett. Az 1940-es évek elején tűnt fel verseivel. Legsikerültebb műve Szökőár (1954) c. regénye (több kiadást ért meg, lengyelre is lefordították). Műfordításai 1949-től jelentek meg antológiákban és külföldi költők gyűjteményes köteteiben. Több hangjáték és bábjáték szerzője. Szökőár c. regényéért t955_ben József Attila-díjat kapott. Művei: Fölszáll a köd (versek, 1942); Határon (versek, 1947); Budai Nagy Antal (kisregény, 1952) ; Az utolsó sereg (egyfelvonásos, 1953) ; Hazugság (elbeszélés, 1953); Szökőár (regény, 1954); Kék korlát (regény, 1955); Karnevál a Kilimandzsáróban (regény, 1956); Magánbeszéd (versek, 1957); Kökörcsin, a király bolondja (mesék, 1958); Idegenek (regény, 1958); Galambposta (ifjúsági regény, 1961); Baucis vendégei (elbeszélések, 1963); Vasárnap döntő (regény, 1964). Lefordította Lcnau Faust c. drámáját (1962). — írod. Jékely Zoltán: Válasz, 1947; Sőtér István: Négy nemzedék (1948); Szabó Ede: Magyarok (1948); Pándi Pál: Irodalmi Újság, I955Í Fogarassy Miklós: Látóhatár, 1964; Futaky Hajna: Jelenkor, 1964; Tüskés Tibor: Kortárs, 1964. Vidor Pál; Bodonyi Kajtor Pál (Osgyán, 1846. nov. 17. —1906. dec. I., Bp.): színész, színpadi szerző. Tizennyolc éves korában vándorszínésznek állt; később a debreceni, 1873-tól a kolozsvári Nemzeti Színház, végül 1878-tól a Népszínház tagja, 1904- től 06-ig igazgatója. A Népszínház zilált anyagi ügyeinek rendbehozására tett eredménytelen kísérletei öngyilkosságba kergették. Több eredeti népszínművet írt. Legsikeresebb: A vörös sapka (Népszínház, 1882), amely 1901-ben jelent meg nyomtatásban. Vietórisz József (Nyíregyháza, 1868. ápr. 27. —1954. dec. 6., Nyíregyháza): költő, műfordító. A gimnáziumot szülővárosában, az egyetemet Bp.-en végezte 1892-ben.