Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
S
Somlyó Zoltán Ravengär тшт~итжн\ т/штт s xcmr.w - wßsptm, ser* * У»»«»'. Я !, 1951-ben, Vallomás a békéről с. verseskötetéért 1954-ben József Attila-díjat kapott. — Verseskötetei: A kor ellen (1939); Adonis siratása (1942); Láttátok-e? (1948); Seregszemle (1950); A béke erdeje (1952); Vallomás a békéről (1953); Jegenyék a parton (1955); Talizmán (1956); Emlék a jelenről (1958); Ami élni segít (i960); Szemfényvesztőfügefa (1963). Gyűjteményes kötete: Tó fölött, ég alatt (1962). — Fordította Keats, Shakespeare, Racine, Lamartine, Paul Valéry, Paul Eluard, Pablo Neruda, Nazim Hikmet, Aragon, Rafael Alberti, Guillevic, Szimonov, valamint még számos francia, spanyol és albán költő műveit. Kisebb versfordításainak gyűjteménye Szélrózsa címmel jelent meg 1958-ban. Tanulmánykötetei: Kérdés és felelet (1949)\ Példák és feladatok (1951); Ablakban (1956); A költészet évadai (1963). A Visztula sellője (1954) c. munkája lengyelo.-i útinapló. Miért hal meg az ember? c. drámáját 1962-ben az Egyetemi Színpad mutatta be. Sajtó alá rendezte apja, S. Zoltán műveit. —Verseit bolgár, francia, orosz és román nyelvre fordították. — írod. BaráthFerenc: Nyugat, 1939; Bóka László: Magyar Csillag, 1942; Keszi Imre: Csillag, 1948; Sebestyén György: Új Szántás, 1948; Keszi Imre: Csillag, 1952; PándiPál: Viták és kritikák (1954); Bölöni Cyörgy: Csillag, 1955; Nagy Péter: Mérlegen (1955); Szabolcsi Miklós: Irodalom ésfelelősség (1955); Nagy Péter: Csillag, 1956; Abody Béla: Indulatos utazás (1957); Bokor László: Új írás, 1962; Florváth Zsigmond: Kortárs, 1962; Kabdebó Lóránt: Alföld, 1962; B. Nagy László: Kritika, 1963; Horváth Zsigmond: Jelenkor, 1963; Rónay György: Kortárs, 1964; Tamás Attila: Kortárs, 1964; Farkas László: Új írás, 1964; Harsányi Zoltán: Kritika, 1964; Kabdebó Lóránt: Tiszatáj, 1964. Somlyó Zoltán egyik fordításának és egyik munkájának rímlapja Somlyó Zoltán (Alsódomború, 1882. jún. 22.—1937. jan. 7., Bp.): költő, S. György költő, kritikus apja. Nagykanizsán végezte a középiskolát. Érettségi után különféle vidéki lapok munkatársa volt. Fiúméban, Nagyváradon, Szegeden, Pécsett és Szabadkán dolgozott, szerk. a Közvélemény c. lapot, és rövid ideig segédszerk.-je volt a Bácskai Hírlapnak. Első versei (Dalok a piros kendőtől a hatcsattos czipőig, 1902) a századvég népies-szecessziós hangját követték. Ez után Reviczky, Makai, majd A Holnap költői hatottak fejlődésére. Ezt bizonyítja Dél van (Szeged, 1910) c. kötete, mely megszerezte számára az első elismerést, Kosztolányi és Karinthy barátságát. Ez után Bp.-re költözött, a Nyugat köréhez szeretett volna csatlakozni, a Nyugat azonban, bár közölte verseit, sohasem fogadta be igazán a bohém költőt. Sorra jelentek meg kötetei: Az átkozott költő (Megbeszélések az Istennel, 1911); Északra indulok (Békéscsaba, 1912); Sötét baldachin (1913); Kenyér ABC (é. n.). S. az „átkozott költő” attitűdjét választotta; ezt a magatartást főképp alkotói magányossága indokolta. Verseinek e magány szenvedélyes fájdalma és a szerelmi érzés adott érzelmi fedezetet.Emellett nagy szerepet kapott költészetében valamilyen bohém anarchizmus, az erotika és a Fart pour Part szemlélet is. Az I. világháború alatt fokozódott S. magányos vergődése, a háború utolsó évei kétségbeesést váltottak ki belőle; költészetében hangot kap a háború elleni tiltakozás is. Ekkor írt verseit gyűjtötték össze A halál árnyékában (1916), Végzetes verssorok (1916) és A doberdói Mária (1918) c. kötetei. Nyitott könyv (Békéscsaba, 1916) c. önéletrajzi jellegű elbeszélő költeménye a „lírai pamflet” hangján adott kitűnő képet a kor írói-újságírói életéről, s ennek révén a korról is. Ekkoriban írt elbeszéléseit Hadak a hóban (Békéscsaba, 1915) c. könyve gyűjtötte össze; Őszi regény (1916) címmel regénye is jelent meg. A forradalmakat és a proletárdiktatúrát S. lelkesen üdvözölte. Számos verset írt a Tanácsköztársaság idején, az egyik forradalmi indulóvá is vált. Készülő versgyűjteményének (Jajgató Felicián) megjelenését azonban megakadályozta az ellenforradalom. A későbbi években mindinkább kívül rekedt a társadalmon, költészetét újból átjárta a reménytelenség, a csalódottság érzése; a lázadás hangján csak ritkán szólt. Számos költeményét a szegények, kisemberek iránti részvét hatja át. Késői verseiből az öregedés szomorúsága csendül ki, néha dalszerűen oldott hangon, máskor klasszikus tisztaságú, fegyelmezett formában. Ebben az időben már csupán három kevésbé jelentős kötetet tudott kiadni: Kármin (színházi versek, 1919); A férfi versei (1922); Miléva (Egy szűz felszabadulásának története, versek, 1924) s a Tangó Milonga hercegnő (1924) c. regényt. Versei később nem kaptak kiadót, csupán halála után jelent meg belőlük egy hevenyészett válogatás: Válogatott versei (1937). A titkos írás c. verses regénye, melyet 1926-ban kezdett el közreadni az Ünnep c. lapban, csak 1960-ban jelent meg, a Nyitott könyvvel együtt. S. értékes tehetségű költő volt, a megélhetés mindennapi gondjai között azonban arra kényszerült, hogy tékozolja is tehetségét. A legkülön-