Benedek Marcell (szerk.): Magyar irodalmi lexikon 3. S-Z - Magyar irodalmi lexikon 3. (Budapest, 1965)
S
SOR 82 SORSUnk 1941 I. ÉVFOLYAM 1-4, SZÁM Pice A Sorsunk külső és belső címlapja épített tragédiája, a Braut von Messina, bár maga nem nevezhető a szó szoros értelmében -— и :ik, hatásában mégis az új •— kiindulópontja lett. Zacharias Werner darabja, Der 24. Februar az első igazi modem ~ (1809), de a végzetet, melyben a kor nem hisz, csak a dátumok megmagyarázhatatlan találkozásával helyettesíti. Wernert utánozza Müllner (Der 29. Februar és Die Schuld, 1816), a fiatal Grillparzer (Die Ahnfrau, 1817) és mások. — A 19. sz. alkalmas volt a ^val való kísérletezésre az akkori determinizmus felfogásmódja és az átöröklés elméletébe vetett hit alapján. Eszerint maga a jellem is sorsszerű adottság. Ibsen drámáiban a végzetes szükségszerűség érzetét erősen elősegíti az, hogy a cselekmény többnyire a múlt eseményeiből — tehát megváltozhatatlan elemekből — táplálkozik. Sok tragikus motívumot szolgáltat számára az átöröklés elmélete is (Rank a Nórában, Oswald a Kísértetekben, Hedvig a Vadkacsában csupa ártatlanul bűnhődő ember, mások régi bűneinek, a végzetnek áldozatai). Sorsunk: irodalmi és tudományos folyóirat. 1941-től a Janus Pannonius Társaság, 1945-ben írói munkaközösség, 1946-tól a Batsányi János Társaság adta ki Pécsett. 1948-ban szűnt meg. Szerk.-je Várkonyi Nándor volt. Elsősorban a dunántúli írók verseit, műfordításait és elbeszéléseit közölte, tanulmányai pedig általában a Dunántúl, főleg Pécs történeti és művelődési kérdéseivel foglalkoztak, figyelemmel kísérte azonban a főváros irodalmi életét is, és külön feladatának tekintette a szomszéd népekhez fűződő kapcsolatainkkal foglalkozó cikkek közlését. A háború alatt németellenesség, antifasizmus, népiesharmadikutas, polgári demokratikus törekvések jellemezték, a felszabadulás után azonban eszmei vonala egyre anakronisztikusabbá vált. — írod. Csuka Zoltán: Kortárs, 1965. sorzárlat: a verssor utolsó ütemeinek bizonyos ritmikai szabályok szerinti alakítása. A — kanásztánc-ritmus néven ismert táncdaltípus utolsó ütemeit bizonyos ellassulás, ill. az — aprózás hiánya jellemzi; a -*• hexameter ^a legtöbbször — и и | — у; a jambusi tízes-tizenegyes (endecasiUabo, décasyllabe, blank verse) ^a и — (и) stb. Számos időmértékes sorfaj pontos mértékelése először a ^ban kezdett kialakulni. Sós Endre (Bp., 1905. júl. 18.— ): író, kritikus, publicista. Jogtudományi tanulmányait Bp.-en végezte, de a Népszavában megjelent egyik írása miatt az utolsó szigorlat előtt eltanácsolták az egyetemről. 1945 előtt az Esti Kurír, Újság, Magyar Hírlap, Reggeli Újság, A Toll munkatársa, ill. szerk.-je volt. 1940-től 44-ig munkaszolgálatra vitték. 1944-ben a németek fogságába került, majd a győri katonai fogházban volt. A felszabadulás után a Népszava szerk.-je (1947—48), utána a Magyar Nemzet főmunkatársa lett. Tanulmányai a Huszadik Század, Új írás, Nagyvilág és Jelenkor hasábjain jelentek meg. Irodalmi művei: A szimbolizmus az irodalomban (tanulmány, 1924); Porszem és óriás (versek, 1939); A nagyváros írói (portrék, 1947); Mikszáth, a társadalomkritikus (tanulmány, 1949); Karinthy Frigyes, az enciklopédista (tanulmány, 1949); Zola (tanulmány, 1952); Cervantes (tanulmány, 1955); Aki az égtől elragadta a villámot (ifjúsági regény Franklin Benjáminról, 1957, lengyel fordításban 1962); Thomas és Heinrich Mann (irodalomtörténeti tanulmány, Vámos Magdával közösen, i960); Tanúvallomás (naplórészletek, cikkek, 1962); Lincoln (ifjúsági történelmi regény, Vámos Magdával, 1964); Felvillanó arcok (tanulmányok, 1965). Több prózai fordítása jelent meg francia és német nyelvből. — írod. Benedek Marcell: It, 1956; Gyurkó László: Nagyvilág, 1961; Mihalik Zoltán: Jelenkor, 1962; Székely Júlia: Jelenkor, 1965; Antal Gábor: Jelenkor, 1965. Sós György (Mezőtúr, 1927. aug. 25. — ): író. A Magyar Rádió fődramaturgja. Orvostudományi egyetemet végzett, honvédorvosként teljesített szolgálatot. A katonai írócsoport tagja volt. A hadseregben szerzett élményei alapján írta meg első, Pettyes c. vígjátékát (négy vidéki színház és a Blaha Lujza Színház, 1955); további darabjai: Tékozló fiatalok (Blaha Lujza Színház, 1956); Három kívánság (Déryné Színház, Miskolc, 1956); A pék (Madách Kamara Színház, Faluszínház, 1961); Az eltűnt miniatűr (Erich Kästner nyomán,József Attila Színház, 1962); Kati (József Attila Színház, 1962). Regénye: Pettyes kalandjai (1958). Több rádiódrámát írt. Igaz legenda c. hangjátéka díjat nyert az 1960-as nemzetközi rádiójátékpályázaton; prózai változata Végtisztesség (1962, németül is, 1965) c. kisregénye. Egyes írásait bolgár, cseh, lengyel nyelvre fordították. — írod. Forgács László: Új Hang, 1954. Sós Kristóf; Soós (? —1601, Sóvár): egyházi író. Sáros megyei nemesúr volt, 1598-ban