Benet Iván: Az élelmiszertermelés és a mezőgazdaság. Az eszközigényesség vizsgálata - Közgazdasági értekezések 19. (Budapest, 1973)
III. A mezőgazdaság eszközigényessége
képpen fogalmazva, ez a mezőgazdasági termelésben az átvitt érték részarányának relatíve alacsony voltát jelenti. A mezőgazdaságnak az eszközigényességi rangsorban a 6. helyre való visszacsúszása ezzel magyarázható. c) Az összehasonlítás néhány problémája A mezőgazdasági bruttó termelés és nemzeti jövedelem eszközigényességének összehasonlító vizsgálata után néhány szót kell ejtenünk a kapott eredményeket befolyásoló zavaró tényezőkről. Három dologra célszerű külön kitérni. Először: a mezőgazdaság eszközigényességi fajlagosának értékét torzítják az erdő- és vízgazdálkodás adatai. (Lásd alábbi táblázatot.) 13. sz. táblázat A mező-, erdő- és vízgazdálkodás eszközigényességi adatai 1968-ban ÁUó- és Brattó termelés Eszközigényesség Megnevezés forgóeszközök mBfc 100 Ft mFt termelésre Mezőgazdaság 196 559 102 058 192,6 ebből: Erdőgazdaság 3 629 2 582 140,5 Vízgazdálkodás 49 185 1 815 2709,9 Mezőgazdaság (erdő- és vízgazdálkodás nélkül) 143 745 97 661 147,2 Mezőgazdaság (mező -(- erdő 4- vízgazd.) százalékában 73,1 95,7 76,4 Amint látható, az erdőgazdaság hatása az eszközigényességi mutatóra viszonylag kicsi. Valamelyest csökkenti a mezőgazdaság fajlagosának értékét. Ez a hatás csak 1968-tól kezdődően érvényesül, amikor is az erdők élőfaállománya kikerült az állóeszközök fogalmi köréből. Ezzel ellentétes hatása van a vízgazdálkodásnak. Teljesen érthető ez, hiszen a vízgazdálkodás infrastruktúra jellegű ágazat, ezekre pedig a kifejezetten magas eszközigényesség a jellemző. 1968-ban például az ágazat 1815 mFt-os bruttó termelési értékével szemben mintegy 49 185 mEt-os eszközérték volt, ami azt jelenti, hogy eszközigényességi koefficiense — 100 Ft bruttó 63