Benkő Lóránd: Helyesírásunk időszerű kérdései - Nyelvtudományi értekezések 4. (Budapest, 1955)
Fábián Pál: A tulajdonnevek írása
A tulajdonnevek írása 81 vei, nagymértékben egyszerűsödött, s ugyanakkor érvényesült a tulajdonnév óvását, védelmét kívánó helyes hagyomány is. Ugyanezeken az elveken alapulnak a földrajzi neveknek és az intézményneveknek ragozott formái (vő. 251. és 263. pont), valamint az idegen tulajdonnevek ragozására vonatkozó újonnan megfogalmazott szabályok is. — A ragokat a legtöbb esetben az idegen tulajdonnevekhez is kötő el nélkül kapcsoljuk (vö. 283. pont), kötőjelet alkalmazunk azonban (vö. 285. és 286. pont) — a Papp-pal, Széll-lel stb. formákkal megegyezően —, ha az idegen írásmód szerint írt személynév kettőzött 'mássalhangzóval végződik, s ehhez a -val, -vei rag hasonul, vagy azonos mássalhangzóval kezdődő rag járul: Grimm-mel, Mann-nal; Hermann-nál, Scott-tól; stb. (vö. .Nagy J. Béla: MNy. XXVI, 218). — A magyar családneveknél már régóta szokásos Balászsal, Madáchcsal stb. formának felel meg az idegen tulajdonneveknél az a szabály (vö. 284. pont), amely szerint a nem magyar hangérték szerint ejtett betűvel végződő nevekhez a -val, -vei ragot írásban úgy hasonltjuk, hogy a névet csonkítatlanul írjuk, a -val, -vei rag írásában pedig föltüntetjük a kiejtésben történt hasonulást: Engelsszel, Linzcel stb. Nem volt eddig szabályozva, hogyan kapcsoljuk a személynevekhez a -k többesjelet. Űj szabályzatunk a ragok analógiájára a többesjelet a személynevek változatlan nagy kezdőbetűs formájához kapcsoltatja: az Anjouk (kora), a Rákócziak (harcai); a József Attilák (küzdelme); stb. (vö, 232. pont). Régi szokást foglalt ezzel szabályba az új kiadás. — A rosszalló, lekicsinylő értelemben használt -k többesjeles személyneveket új szabályzatunk azért íratja kisbetűvel (hitierek, pecsovicsok stb.), hogy az írással is támogassa az érzelmek felkeltését (vö. Zolnai Béla: Minerva V, 51 — 3). Indokolja ezt az írásmódot az is, hogy az ilyen lekicsinylő értelmű többes számú személyneveknek inkább köznévi, mint tulajdonnévi jellege van már: háryjánosok, paprikajancsik stb. Ugyancsak szabályozatlan volt eddig a képzőknek a személy-, illetőleg általában a tulajdonnevekhez való kapcsolási módja (vö. 233. pont). Ezt a kérdést már nem lehetett minden esetben a ragok és a többesjel kapcsolásához hasonlóan megoldani. — Ha a személynév egyelemű, akkor követhetjük az általános szabályt: a képző közvetlenül a névhez kapcsolódik, de mivel a képzés következtében a tulajdonnévből közös főnév vagy melléknév lesz, a nagy kezdőbetű kicsire változik: Marx, marxizmus, marxista, marxi stb. — Amikor a személynév többelemű (pl. Kossuth Lajos), már nem lehet így eljárni, mert a képző az első tagot nem, csak az utolsót változtathatja kisbetűs formára, ha a tagokat különírjuk. Kossuth lajosi formát viszont lehetetlenség lenne bevezetni. Az eddigi gyakorlat a fentebb jelzett nehézséget úgy oldotta meg. hogy az alapformára való tekintet nélkül egy tagba íratta a személynév tagjait és a képzőt, természetesen kisbetűvel kezdve: szahódezsős (stílus), mikszáthkádmános (anekdota), aranyjánosi (verselés) stb. Ez az eljárás azonban egyrészt érti a szókép állandóságának elvét, erőszakot tesz az alapformákon, másrészt gyakran szinte olvashatatlan, kibetűzhetetlen írásképet hoz létre, amely az olvasást és a megértést jelentősen megnehezíti. E meggondolás alapján tehét célszerűbb forma az, amelyet a bizottság választott: a többelemű név változatlan (tehát több szóba írt, nagy kezdőbetűs) formájához kötőjellel kell kapcsolni a képzőt: Szabó Dezső-s (stílus), Mikszáth Kálmán-os (anekdota), Arany János-i (verselés) stb. Az íráskép így olvasható marad, a kötőjel pedig figyelmeztet arra, hogy a képző a többelemű név mindegyik tagjára vonatkozik. — Az új szabályt a több különírt szóból álló idegen földrajzi nevek -i 6 Helyesírásunk időszerű kérdései.