Benkő Lóránd: Helyesírásunk időszerű kérdései - Nyelvtudományi értekezések 4. (Budapest, 1955)
Fábián Pál: A tulajdonnevek írása
86 Fábián Pál tóbbá válnak a szóképek. Nem sértjük az eró'szakos egybeírással a szókép állandóságának áz elvét. Taníthatóbb és tanulhatóbb a jelenlegi elv (amilyen az alapforma, olyan az -i képzős is), mint a megelőző. Külön kell megemlítenünk itt az i és y végű földrajzi nevek -i képzős származékainak kérdését. Zolnai Gyula igen érdekesen fejtette ki (Msn. XIII, 89—93), hogy a nyelvérzék — főképp a külföldi i végű helyneveknél — az egy i-vel írt -i képzős helsinki, batumi, gori stb. alakulatokból az -i képző elvonásával Helsink, Batum, Gór alapszókat következtethet és következtet is vissza, mint azt a felszabadulás előtt a térképeken is szereplő Batum név mutatja (helyesen Batumi). Éppen ezért azt javasolta — egyéb érvek alapján is —, hogy az i végű külföldi földrajzi nevek -i képzős származékaiban tüntessük föl külön az -i melléknévképzőt. — A bizottság — bár részletesen tárgyalta a kérdést — megmaradt a régi írásmód mellett: helsinki, batumi stb., mert a magyar i végű helységneveknél: Piski, Tamási, Almádi stb. nem lett volna indokolt a piskii stb. írásmód bevezetése, viszont az azonos típusú magyar és idegen nevek írásmódját nem lett volna célszerű kettéválasztani: almádi; de: batumÜY. batumi-i.— Az y végű idegen helységneveknél azonban az -i képzőt természetesen külön fel kell tüntetni az új szabály szerint: vichyi, Karlovy Vary-i stb. (vö. 258. pont). Jelentős előnye a földrajzinév-írás új szabályainak az is, hogy összhangban vannak mind a közszók, mind a tulajdonnevek írásának általános alapelveivel. — így például érvényesül az összetételek írásának az az általános elve, hogy míg az alapformák külön vagy kötőjellel írottak, az összetétellé válás útján előbbre haladt alakulatokat már egybeírjuk: Szeged vidéke, de Nyárádmente; Csepel-sziget, de Margitsziget; Márvány-tenger, de Sárrét. — Már utaltunk arra, hogy az -i képző „egyberántó erejé”-t a közszók írásánál sem ismeri el a szabályzat. — Jelölt birtokviszony esetén mind a közszóknál, mind a tulajdonneveknél általában különírjuk a birtokost és a birtokot: asztal lába, Péter könyve stb.; egy beírást csak összetétellé válás esetén alkalmazunk: barátfüle, istennyila stb. A földrajzi nevek írásában pontosan ez a szabály érvényesül a Győr környéke, de Kemenesalja írásmódban. — A tulajdonságjelzőül szolgáló személynevekhez kötőjellel kapcsoljuk a jelzett főneveket és a belőlük képzett mellékneveket, s a tulajdonnév nagybetűs írását megőrizzük: Balassa-strófa, József Attila-díj; Balassa-strófás (vers), József Attila -díjas (költő) stb. (vö. 234., 235. pont.). Ugyanez a szabály érvényesül a földrajzi neveknél a Széchenyi-hegy, Szent Gotthárd-hágó, de Széchényi-hegyi, Szent Gotthárd-hágói írásmódokban. — A többelemű személynevek változatlan alakjához kötőjellel kapcsoljuk a képzőket: Kossuth Lajos-i, Walter Scott-os (vö. 233. pont). Ugyanígy járunk el, ha különírt elemekből álló földrajzi névhez kapcsoljuk az -i képzőt: San Franciscó-i, Chalon'sur Marne-i stb. — A többtagú intézménynevek -i képzős alakulataiban az új szabályzat szerint a név tagjait kisbetűvel kezdjük: nemzeti múzeumi stb. (vö. 264. pont); ugyanígy írjuk ezt is: csehszlovák köztársasági (vö. 256. pont). 3. A rendszerint több szóból álló intézménynevek alkotják tulajdonneveinknek legfiatalabb csoportját. Ennek megfelelően írásmódjuk is csak viszonylag későn kezd kikristályosodni. Az IskH.-ban (62.1.) Srmonyt még csak magyarázat formájában foglalkozik velük. A könyv és lapcímekkel együtt csak annyit említ róluk, hogy minden elemüket nagy kezdőbetűvel szokás írni, kivált ha kéttagúak. Nem helyesli azonban a négy-öt szóból álló intézménynév csupa nagy kezdőbetűvel való írását. Az AkH. 1922. és utána valamennyi