Benkő Loránd (szerk.): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 3. Ö-ZS (Budapest, 1976)
P - póka - pokla
póker 239 pokla webe' (Nsz. okt. 11. 9: NSz.); szakny. ^ok 'Araneidea'. — Sz: — os 1729: pokos 'ínpókos' (MNy. 50: 499). Szláv eredetű; vö.: big. nanu; szb.-hv. paük; szln. pájek; szik. pavúk; or. nafa: 'pók', a szlovákban 'élősdi, parazita ember' is (S1SJ.); — vö. még óe. szl. paçÔina, pajçéina 'pókháló' (SadAitz.). Megfelelő szó a többi szláv nyelvben is van. Előzményük, az ősszl. *paçkh a legvalószínűbb magyarázat szerint pa- praepositiós összetétel, amelynek utótagja az indoeurópai rokonság révén a gör. őyxog 'a horog, szigony visszája, szaka' és a lat. uncus 'horog, kampó; hajlott, görbe' családjába tartozik. Az elnevezés alapja a pók lábainak alakja. — A magyar szó közvetlen forrása nem határozható meg. Nem dönthető el az sem, hogy a nyelvjárási, nasalist tartalmazó formák hogyan viszonylanak a nasalis nélküli alakhoz. A pank viszonylag kései felbukkanása ellenére is lehet a szláv nasalisok eltűnése előtt, korai időkben átvett és az írásbeliségben lappangó alak; éppen késői volta miatt azonban másodlagos, n járulékhang betoldódásával való keletkezése is számításba jöhet. A pók forma mindenképpen a szláv nasalisok eltűnése utáni időben került nyelvünkbe. A pok változat ebből való rövidülés lehet, e folyamat korát azonban egészen pontosan nem lehet meghatározni. — A jelentések az eredeti 1. alapján legnagyobbrészt hasonlóságon alapuló névátvitellel fejlődtek, a 8. és 12. esetében azonban inkább a pókháló lehetett a névátvitel alapja. A 4. jelentésre 1. az ínpók szócikkét és vö. még béka, egér, gyík, rák, zsába. A 11., 'alak, pasas' jelentés argó elem, kialakulása azonban kétféle úton is történhetett. Keletkezhetett első felbukkanásánál jóval korábban, a nyelvjárásokban, tréfás hasonlítás eredményeképpen; vö.: 1784: „Has-pók: erefztett hafu, potzokos, potrokos, potrohós" (SzD. 33); 1870: ,,az aránylag vékony lábu, és poczos embert a népnyelv gúnyosan pókhoz hasonlítja" (CzF.); 1907/1927: „Az ügyész, egy unatkozó arcú szőke pók folytatta a kérdezést" (Gárdonyi: Józanság 200: NSz.); talán e folyamat korai emléke az 1415: Pok szn. (OklSz.) is. Létrejöhetett azonban magában az argóban is, a csudapókbál való jelentéselvonással; vö. 1920: ,,csodapók: különös viselkedésű és gondolkodású, különc alak" (Zolnay—Gedényi). Ennek az argó szónak az eredete a pókszerű maszkírozásban és beállításban megjelenő vásári jósokra megy vissza; vö. 1900:,,csodapók: vásári mutatványos látványosság" (Zolnay— Gedényi). Budenz: NyK. 2: 473; Miklosich: Nyr. 11: 411(g); Simonyi: MNyelv.1 2: 163; Asbóth: AkNyÉrt. 16/3: 29®, NyK. 32: 362, Nytud. 1: 302, NyK. 41: 386; Melich: NyK. 25: 105(8) ; Horger: NyK. 41: 128, MNy. 26: 85® ; M. Kossá: MNy. 22: 128; Bátky: MNy. 33: 116; Csűry—Wichmann : MNy. 35: 76; Morvay: NéprÉrt. 32: 191; SzófSz.; Gáldi: DictKlein. 152; Sulán: MNy. 50: 174, StudSl. 4: 405; Kniezsa: SzlJsz. 428®; Mrhäüä: StudSl. 12: 262; Tamás: UngElRum. 625, 626; Pokomándy: MNy. 66: 334. (Vasmer: RussEtWb. 2: 325.) — Vö. ínpók. póka 1. pólya póker 1898: „póker: kártyaj[áték] raagy[ar] és fr[ancia] kártyával" (Zolnay— Gedényi). J: 1898: 'francia kártyával játszott szerencsejáték ; mit Rummykarten gespieltes Hasardspiel, Poker' (1. fent). — Sz: — ezik 1930: pókerezik (Zolnay—Gedényi). Nemzetközi szó; vö.: ang., amerikai ang. póker; ném. Poker; fr. poker; ol. póker, pocher; or. nÓKep: 'póker'. Az amerikai angolban keletkezett a 19. sz. második negyedében; eredete nincs tisztázva. Az angolból terjedt el. — A magyar szó közvetlen forrásaként az angol vagy a német jöhet számításba. — Kártyanyelvi szó. (OxfEnglDict. Poker, sb.4 a.; Mathews: DictAm. 2: 1274; Wolf: RotwWb. 251; Websters'IntDict.3 2: 1751; Dauzat—Dubois— Mitterand : DictÉtHFr. 581; Kluge: EtWb.20 557.) pokla 1656: „Ha az tsikó poklátáiát kaphatod" (MNy. 18: 209); 1784: pokla (SzD. 66); 18. sz.: pokláját gr. (MNy. 37: 132); 1794: poklyát gr. (Kovács P.: Közm. 177: NSz.); — fokla, jukla, kokla, pakla, pókja (ÜMTsz.). J: 1656: '(állati) méhlepény; Mutterkuchen (von Tieren)' (1. fent). Ismeretlen eredetű. A szó alaki problematikájában több dolog nem tisztázott. A pokla alak eredeti nominativus éppúgy lehet, mint birtokos személyragos formából később elvonódott; ez utóbbira a szó testrésznév volta is alapot adhat (vö. epe, zúza, or ja stb.). A pokla és az első adatként szereplő pokláta viszonya is kettős lehet: vagy a pokláta -ta képzős, vagy a pokla képzőelvonásos alak; hasonló viszonyra vö. pacsir : pacsirta. Az / kezdetű alakok másodlagosaknak látszanak. — A szónak a pokol-hoz való viszonya további vizsgálatot igényel. Szláv származtatása súlyos alaki és jelentésbeli nehézségek miatt kevéssé' valószínű. A pólyá-hoz kapcsolása téves. — Nyelvjárási szinten az egész nyelvterületen él. CzF.; Berze Nagy: NyF. 16. sz. 23; Beke: Nyr. 57: 114, 62: 79; Juhász: MNy. 32: 227. (Berneker: SlEtWb. 1: 507.)