Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 1. A - C - Új magyar lexikon 1. (Budapest, 1959)
C
Csaragsa 481 csapadék honfoglaló magyarok Etelközben visszamaradt töredékei telepedtek meg a Kárpátoktól К-re a későbbi Bukovina és Moldova területén, és itt a 10. sz.-tól kezdve kunokkal keveredtek. Számukat növelték az Erdélyből e területre menekültmagyarok ; a 15. sz. első felében az erdélyi huszita üldözés idején sokan kerestek menedéket a moldovai román fejedelemségben (—huszita biblia, amely Moldovában készült) ; majd a 15—16. sz. fordulóján a feudális zsarnokság elől költöztek át tömegesebben; a székelyek egyes csoportjai a 18. sz. második felében a —mádéfalvi veszedelem (a határőrszolgálat ellen tiltakozó székelyek véres katonai leverése) után költöztek át Bukovinába. A tkp. ’vándorló, kóbor’ jelentésű csángó elnevezés ellen a ~ tiltakoznak (magukat magyarnak nevezik). — A hétfalusi ~ már a 14. sz. közepén nagyrészt földműveléssel foglalkoztak. A ~ többsége a legújabb időkig megmaradt az ősi foglalkozás : a juh-, marha- és sertéstenyésztés mellett; állattartó hagyományaik társaséletükben, szokásaikban is tükröződnek. Elszigeteltségükben sok régi hagyományt őriztek meg. — írod. Faragó—Jagamas : Moldvai csángó népdalok és népballadák. 1954; Hegedűs L.: Moldvai csángó népmesék és beszélgetések. 1952 ; Domokos—Rajeczky : Csángó népzene. 1. köt. 1956. Csangsa, Ghangsa: város, a D-kínai Hunan tart. székh.-e, a Siang-f. víziútja és a Kanton—Vuhan vasút mellett. L : 666 000 (1957). Fejlett színesfémkohászat, gépgyártás, vegy- és textilipar. Egyetem. Csánig : ötk., Vas m., sárvári j., a Kisalföldön.. L : 600. Csánki Dezső (1857—1933): történetíró, levéltáros. Nevéhez fűződik az Országos Levéltár átszervezése tudományos intézménnyé. Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában o. 5 kötetes munkája (1890—1913) sok vonatkozásban hiányos, de még ma is Mo. középkori történetének hézagpótló adattára. Csány ; ötk., Heves m., hatvani j. L : 3700. Gyümölcs-, zöldség-, dinnyetermelés. Ág. Csányi Károly (1873—1955) : építész, művészettörténeti író, egyetemi tanár. Számos iparművészeti és építészeti tanulmány szerzője. Felderített több Balaton környéki középkori műemléket. Csányi László (1790—1849) : kezdetben huszártiszt, majd a reformkorszak Zala megyei liberális ellenzékének egyik vezére. 1848. márc.-ban a pesti forradalom vívmányainak védelmében alakult közcsendi bizottmány tagja. Szept.-ben a Dráva menti, majd a felső-dunai sereg, 1849 elején Erdély kormánybiztosa, ápr.-tól a Szemere-kormány közlekedés- és közmunkaügyi minisztere. A szabadságharc egyik energikus szervezője, Kossuth odaadó híve. Haynau okt. 10-én a pesti Újépületben kivégeztette. Csányoszró : ktk., Baranya m., sellyei j. L : 1200. Csanytelek : ötk., Csongrád m„ szentesi j. L: 4500. Vá. : Csongrád. csap ; 1. egyszerű szerkezeti elem fa v. más alkatrészek összeillesztésére. Általában kör v. négyszög keresztmetszetű végződés, amely egy megfelelő nyílásba szorosan illeszkedik (—csapozás). — 2. tengelyek v. esetleg más gépalkatrészek hengerszerfí (esetleg kissé kúpszerű) idoma, amely úgy illeszkedik valamely más alkatrészen levő -lágyba, hogy a két rész egymáshoz képest el tudjon fordulni. Aszerint, hogy a terhelés a tengely irányába esik v. arra merőleges, támasztó, ill. hordozó ~ofcat különböztetünk meg. Ha a tengely valamelyik végén helyezkedik el, akt: о г vég~, ill. talp~ a neve, ha közbülső szakaszán, akkor nyak~nak, ill. fésűs~nak hívják. — 3. hordók, csövek elzárására szolgáló szerkezet. Ez utóbbinál egy, a csőre merőleges tengely körül elfordítható ~forgó rekeszti el az áramlást. Gyakori fajtája a T-elágazású ~. A vízvezetékek elzáró szelepét víz~nak nevezik, noha ez műszakilag nem pontos kifejezés. Csap : határváros az Ukrán SZSZK-ban a Tisza mellett, —Csop. csáp, antenna: egyes ízeltlábúak (rákok, százlábúak, rovarok) fején található egy v. két pár, ízekre tagolt, mozgatható, tapintásra és szaglásra alkalmas szerv. Törzsfejlődéstanilag a ~ módosult végtag. csapadék : 1. (met) a légköri páratartalom kicsapódásából keletkezett vízcseppek, hó- és jégkristályok, jégszemek lehullása a földre, ill. e folyamat során bármily halmazállapotban leérkezett víz tömege. Halmazállapota szerint lehet folyékony (—eső, —ködszitálás, túlhűlt cseppekből álló —ónoseső), szilárd kristályos (—hó, jégtű), szilárd szemcsés (hódara, jégdara, jégszem) ; keletkezése és lehullása szerint szitáló, csendes v. záporszerű. A közvetlen talajközeli kicsapódási termékek (—harmat, —dér, -^zúzmara ) egyes osztályozások szerint nem ~ok, hanem lerakódások. — A ~ keletkezésének előfeltétele a levegő lehűlése következtében létrejövő —-felhő v. —köd. Ezekből akkor hull ha elemeik (parányi lebegő vízcseppek, hókristályok, jégszemcsók) akkorára nőnek, hogy súlyuk legyőzi a levegő közegellenállását és az esetleges felszálló légáramlást. Az elemek növekedését a felhő v. köd újabb lehűlésétől kicsapódó további vízgőz rájuk rakódása okozza. A —-keletkezés meggyorsítható a felhő lehűtésével (repülőgépről —70 C°-ú szilárd szénsavval hűtik le; mesterséges eső). Az eljárás egyelőre nem gazdaságos. — A —> mennyiségét (tömegét) annak a vízrétegnek mm-ekben kifejezett magasságával jellemzik, amellyel a ~ vize (szilárd alakúak olvadékvize) a földfelszínt borítaná, ha ott hiánytalanul összegyűlhetne. 1 mm ~ m2-enként 1 liter vizet jelent. Mérésére felül 200 cm2 nyílású hengeres bádogedény szolgál (~mér6, pluviométer, ombrométer). Az edény nyílása a talaj felett 1 m magasságban van. Vannak önműködő —mérők (ombrográfok), ezek a ~ mennyiségét fel is jegyzik. — A Föld felszínének egyes részein eltérő mennyiségű— hull. Ez döntő jelentőségű mind az ősnövényzet elterjedésére, mind a kultúrnövények termesztésének lehetőségére. Legkevesebb a — a sivatagokban, ahol az általános földi légkörzésből v. a helyi körülményekből (domborzat) kifolyóan a leszálló légáramlás állandó. Van hely a chilei partvidéken (Atacama-sivatag), ahol évszámra egyáltalában nincs —, más sivatagokban (Szahara) 50—200 mm az évi —. A legtöbb — olyan hegyláncok lejtőin hull, amelyek a tenger felől jövő páradús légáramlás irányára merőlegesek (Indiában Cherrapunjiban és a Hawaii-szigetcsoportbeli Kauai-szigeten 12 000 mm körüli — esik évente). — Hazánkban legszárazabb a Közép-Tisza vidéke (Zagyva és Körös torkolata) évi 500 mm-nél kevesebb —kai. Áz alföldeken egyébként 500—600, a domb- és hegyvidékeken 600—800, a Ny-i határszél egyes pontjain 800—1000 mm az évi összeg. A legtöbb ebből (havi 60— 200 mm) késő tavaszon és nyáron hull le (nyári monszun), a legkevesebb (havi 25—50 mm) január-februárban (téli monszun). Az átlagban kielégítő mennyiség ellenére éghajlatunk aszályra, hajló, mert előfordulnak egyes évek csak 300—400 mm—kai, v. egész hónapok is — nélkül. — A ---hiány elleni küzdelem öntözőművek és erdősávok létesítésével, valamint korszerű talajműveléssel történik. A túlsók — egyrészt áradásokra és belvizekre vezet, másrészt a felhőszakadások hirtelen lezúduló vízáradata a lejtős területek termőtalaját megbontó és elhordó erózióval pusztítja. Elhárításuk vízgazdálkodásunk országos jelentőségű feladata. — A — lehullásakor magával hozza a légkörben nagy mennyiségben lebegő, a szél által magasba ragadott ásványi és virágporból, vulkáni porból, tengeri sókristályokból, kozmikus porból és — az utóbbi időben — atombombák robbantásából eredő parányi szilárd szemcséket. A magasabb légrétegekbe feljutott finom port a 31 Új Magyar Lexikon I.