Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 2. D - F - Új magyar lexikon 2. (Budapest, 1960)
D
dráma Drang nach Osten dráma (gör. ’cselekvés’^ : a három fő irodalmi műfaj egyike, az epika és a -*-Ura mellett. Az epikával ellentétben cselekményét nem az író beszéli el, hanem szereplői ábrázolják, eljátsszák. Fejlődése szorosan összefügg a színházéval. A bi cselekmény egyik leglényegesebb vonása az éles —►konfliktus, összecsapás a főhős és ellenfelei közt. Az ellentétes érdekek és szenvedélyek összeütközésében végső fokon az egymással szemben álló társadalmi erők harca tükröződik. Fontos követelménye a -+-cselekmény szoros egysége, a ь végéig növekvő feszültség, a szereplők tetteinek motiválása stb. Szerkezetének 3 főrésze a hagyományos megkülönböztetés szerint: —expozíció, —bonyodalom és -^-kifejlet. A —felvonások rendszerint e részek egyikének felelnek meg. (A régebbi drámák rendszerint 5 felvonásosak. Vannak 1, 2 és 4 felvonásos drámák, s vannak drámaírók, akik nem tagolják felvonásokra, hanem jelenete к sorából építik fel.) Аь két legfőbb fajtája а tragédia (szomorújáték) és a -►komédia (vígjáték), a 18. sz. óta gyakori a szűkebb értelemben vett (középfajú) ь V. -^színmű. E fő bi műfajokon kívül vannak koronként jelentkező sajátos válfajok (pl. népszínmű, bohózat, vaudeville stb.). — А ь a legtöbb népnél több művészetet egyesítő ünnepi szertartásokból bontakozott ki. Legkorábban Görögő.-ban, Athénben virágzott az i. e. 5. sz.-ban, a rabszolgatartó demokrácia politikai küzdelmeinek talaján. Fő képviselői a tragédiában : Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész, a komédiában Arisztophanész. A görög tragédia, Homéroszon kívül az antik irodalom legnagyobb eredménye, az athéni városállam hanyatlásával megszűnt, a komédia átalakulva, politikai-világnézeti tartalmát jórészt elvesztve tovább élt. Ehhez az új komédiához kapcsolódott a 3—2. sz.-ban a római vígjáték fejlődése (Plautus, Terentius). Keleten, Indiában következett be először a ь virágzása, az i. sz. 5. sz.-ban (Kalidásza). A kínait első virágkora a 13 — 14. sz. — Az európai ь történetében a reneszánsz hozott újabb hatalmas fejlődést, kivált Angliában (Shakespeare), majd Spanyolo.-ban (Lope de Vega, Calderón). Shakespeare művei a 18. sz. vége óta élnek az újkori ь felül nem múlt példaképeiként a köztudatban. A 17. sz. második felében, a francia abszolutizmus virágkorában fejlődött ki a francia klasszicisztikus ь (Corneille, Racine a tragédiában, Moliere a vígjátékban). A feltörekvő polgárság harca a feudalizmus és abszolutizmus ellen a felvilágosodás birodalmában (Voltaire, Diderot, Beaumarchais a franciáknál, Lessing, a fiatal Schiller és Goethe a németeknél) tükröződik. A német klasszikus birodalom legjobb alkotásai Schiller és Goethe későbbi bi művei. A francia romantikus ь (Victor Hugo) inkább csak múló sikert ért el. A polgári ь késői, világviszonylatban is számottevő változata a skandináv országok bja, elsősorban a norvég Ibsen művészete, valamint Shaw nagyszerű szatirikus drámái, amelyek már a proletariátus és a polgári társadalom harcainak talaján születtek. Az egész 19. sz.-tól sajátos módon fejlődött az orosz ь. Egyes, már korábban sikereket elért alkotások után kivált Csehov tragikus levegőjű s végtelenül költői műveiben válik világirodalmi jelentőségűvé, aki a bemutatott vigasztalan élettel szemben egyre határozottabban villantja fel a közeledő boldog, emberi világ reményét. A legszorosabban az ő művészetéhez kapcsolódik az európai ь következő nagy lépése : Gorkij bírása, aki már első bjában megmutatja azt az erőt, amely majd megteremti az új világot. Gorkij a proletariátus forradalmi harcának talaján mindjárt a 20. sz. elején megteremti az új, szocialista realista bt. A polgári ь ugyanakkor a realizmust feladva, túlnyomórészt misztikus irracionalizmusba és formai kísérletezésbe süllyedt (ebben a körben nagy sikere volt pl. a belga Maeterlincluiek). A haladó 20. sz.-i polgári színműirodalomból leginkább Romain Rolland érdemel említést, aki kezdettől fogva a szocialista forradalom híve. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta a legsajátosabb egyetemes hatású jelenség az SZU-n kívül a német Brecht művészete, aki antifasiszta színműveivel a 30-as években új drámaformát alakított ki (epikus b). A szovjet irodalomban Gorkij nagy hagyományát folytatva sok kiváló bíró jelentkezett már az SZU határain túlterjedt hatással (Trenyov, Visnyevszkij, Pagogyin, az ukrán Kornyejcsuk stb.). — A magyar ь fejlődését sokáig nehezítették az ország függő helyzetéből és elmaradottságából származó körülmények (állandó színház hiánya stb.). Világirodalmi szintet Katona József Bánk bánjában ért el először, majd Madách Imre bi költeményében. A maga idején nagy hatású Szigligeti Ede munkásságának sikere alig terjedt túl korán, még kevésbé hazája határain. A 19. sz.-i magyar polgári ьпак egyetlen európai szintű képviselője Csiky Gergely, egy-két művével. A századfordulón s a 20. sz. kezdetén nálunk is élesedik a polgári társadalom színpadi bírálata (Bródy Sándor, Biró Lajos, Barta Lajos), a bravúros technikájú, de a polgári Ízlést és a polgári érdekeket egyre szolgaibb módon kiszolgáló Molnár Ferencnek pedig világviszonylatban is sikerei voltak. Ab terén a 20. sz.-ban nem tudunk olyan értékeket felmutatni, amilyen Ady és József Attila lírája, Mikszáth és Móricz regényírása. A történelmi ь hagyományai — nem mindig nacionalista szemlélet veszélye nélkül — tovább élnek (Szomory Dezső, újabban Németh László, Hlyés Gyula). A felszabadulás óta több sikeres színmű mutatja, hogy a szocialista realista ь Mo.-on is kialakulóban van. drámai költemény : a drámához hasonló szerkezetű, többnyire versben írt költői mű. Alakjai és helyzetei nem egyetlen meghatározott —►konfliktus köré tömörülnek, hanem valamely általános filozófiai eszmét fejeznek ki. A legtöbb ь inkább olvasásra, mint előadásra való. (Goethe : Faust, Madách : Az ember tragédiája.) drámai zene : színpadi cselekményhez társított zene. Ilyen az opera, a balett, a pantomim, a melodráma, az operett stb. zenéje. dramatizálás : regény, novella v. más epikai műfajhoz tartozó alkotás átdolgozása párbeszédes formában, színpadi, rádió- v. televízióadás céljára. A jó ь egyik feltétele az epikus elemek háttérbe szorítása s a cselekmény néhány hatásos jelenetbe sűrítése olyanképpen, hogy a dialógusok jellemfestő és ábrázoló ereje az epikus író magyarázó környezetleírása és lélekrajza nélkül is kifejező és hatásos legyen. — Ismételten dramatizálták pl. Jókai több regényét (A kőszívű ember fiai), Mikszáth műveit, L. Tolsztoj alkotásait stb. dramaturg : 1. drámaíró. — 2. a dráma elméletével, törvényeivel, szerkesztésével, műfaji sajátosságaival és a színpadi művészettel foglalkozó szakember, aki a drámaírót a mű szerkezeti felépítésében bírálatával és tanácsaival segíti. — A rádióra feladata ezenkívül az akusztikai követelményeknek megfelelő rádiójátékok, rádióra alkalmazott színdarabok készíttetése, a színházi közvetítések irányítása stb. — A film~ az ún. irodalmi, ill. technikai forgatókönyv megalkotásában segédkezik. dramaturgia : 1. drámaírás. — 2. a dráma elméletével, törvényeivel, szerkesztésével, műfaji sajátosságaival és a színpadi művészettel foglalkozó tudomány. — 3. a közönség elé szánt színpadi és filmalkotások, előadások bírálata és előadásra előkészítése. — írod. Staud G.: Dramaturgiai vázlatok. 1940 ; Csillag—Hegedűs : A magyar d. haladó hagyományai. 1953. Drámaién : dél-norvégiai kikötőváros, az Oslo-fjord Nv-i ágának mélyén, a ь-f. torkolatánál. Buskerud tart. székh.-e. L : 51 340 (1957). Fűrész-, papír-, cellulózipar, vaskohászat. Faköszörület- és papírkivitel. Drang nach Osten <(ném. ’törekvés kelet felé’) : a német feudális urak, később pedig különösen a német imperialisták agresszív politikája, amely a К-európai és közel-keleti területek elfoglalására irányult, és állandóan fenyegette a Németo.-tól К-re élő népek, köztük a magyar nép függetlenségét. A német feudális uralkodó osztály a 10. sz.-tól kezdve a kereszténység terjesztésének ürügyével „keresztes hadjáratokat” folytatott a Ny-i szláv törzsek ellen (-énemet lovagrend) ; ezeket leigázta, részben kiirtotta, és helyükre németeket telepített. A német terjeszkedés az orosz népet is fenyegette, de ez eredményesen vette fel ellene a harcot. Különösen 95