Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 3. G - J - Új magyar lexikon 3. (Budapest, 1960)
J
jövedelem 528 Juan jövedelem : tágabb értelemben minden rendszeres pónzbeni V. természetbeni bevétel, amelyet valamely személy v. csoport élvez (bruttó v. nyers ; szűkebb értelemben ennek csak a ~ megszerzésére fordított kiadások levonása után fennmaradó része, amely tehát a vagyon állagának csökkenése nélkül elfogyasztható (nettó v. tiszta ~). Végső fokon minden ~ kizárólag az anyagi termelésben keletkezik. Antagonisztikus osztálytársadalmakban a különböző osztályok (s ezen belül az egyének) jövedelme az anyagi termelésben közvetlenül részt vevő munkások és parasztok által megtermelt új érték elosztása alapján keletkezik. Ennek ellenére pl. a kapitalista gazdaságban, ahol a föld és tőke magántulajdona lehetővé teszi idegen munkatermék elsajátítását, az a látszat keletkezik, hogy a földbirtokos jövedelmének közvetlen forrása a föld, a tőkésé pedig a tőke. Az egyéni v. csoportos jövedelmek a társadalomban egy adott időszakban megtermelt új érték : a nemzeti jövedelem elosztása során keletkeznek. Ennek megfelelően vannak elsődleges jövedelmek (kapitalista gazdaságban : munkabér, profit, kamat, járadék ; szocialista gazdaságban : munkabér, parasztság jövedelme, vállalati nyereség, állami jövedelem) és származékos jövedelmek (a nem termelő ágazatokban dolgozók : orvosok, tanítók, tisztviselők stb. jövedelmei). A nemzeti ~ elosztása a kapitalista gazdaságban a termelőeszközök tőkés tulajdona alapján megy végbe, a kizsákmányolók elsajátítják a munkások által megtermelt értéktöbbletet, s a dolgozóknak a nemzeti jövedelemből aránylag kis és csökkenő hányad jut. A szocialista gazdaságban a nemzeti ~ egésze a dolgozóké, egy részét közvetlenül élvezik a munka szerinti elosztás elve alapján jövedelmük formájában, másik része a szocialista vállalatoknál a termelő alapok növelésére, valamint szociális és kulturális célokra szolgál, harmadik része az állam jövedelme, amelyet ugyancsak a dolgozók érdekében használnak fel. (Bővebben —nemzeti jövedelem.) jövedelemadó, általános jövedelemadó : a lakosság által közvetlenül fizetett adónem. Tőkés gazdaságban az állami adóbevételek egyik fő formája, a dolgozók pótlólagos kizsákmányolásának jelentős eszköze. Mo.-on a felszabadulás előtt a ~ útján a különböző bevételi forrásokból származó jövedelmeket (meghatározott értékösszegen túl) együttesen adóztatták meg, a^ az 1930-as években az összes adóbevételek 44%-a volt. — Szocialista gazdaságban a~ az adó bevételek között másodlagos, az állami bevételekben sincs nagy jelentősége (Mo.-on az összes adóbevétel a költségvetési bevételnek kb. 10%-a). Mai adórendszerünkben a különböző jövedelemforrásokat egymástól függetlenül vonják adóztatás alá. A ~ mai formái : a mezőgazdasági lakosság ~ja, az iparosok és kereskedők ^ja, a szellemi szabadfoglalkozásúak (művészek, írók, magánpraxist folytató orvosok, ügyvédek stb.) ~ja. A munkások és alkalmazottak nem fizetnek ~t; amennyiben a munkás v. alkalmazott olyan mellékfoglalkozást folytat, amely után ~t kell fizetni, azt a díjazásból vonják le. A ~ megállapításának alapja általában az adóztatás alá vont tiszta jövedelem. A mezőgazdasági lakosságiját a föld nagysága, művelési ága és az annak megfelelő átlagos kataszteri tiszta jövedelem alapján állapítják meg. — A népi demokratikus országokban ai fontos eszköze a tőkéselemek korlátozásának és általában a jövedelmek újraelosztásának. jövedelmezőség, rentabilitás ^fr.-ból> : a gazdálkodásnak az a követelménye, hogy a vállalat (termelési ág stb.) tevékenységének gazdasági eredménye nagyobb legyen, mint a ráfordított költség (önköltség), vagyis, hogy a termékek realizá ásából befolyt pénzeszközök fedezzék az önköltséget, s ezenfelül nyereséget biztosítsanak. Ha valamely vállalat egyéni termelési költségei nagyobbak az árakat meghatározó átlagos társadalmi költségeknél, úgy veszteségessé válik. A kapitalista gazdaságban a kapitalista profi jában jelentkezik, és így a munkások nem érdekeltek a i elérésében. Az egyes kapitalista üzemeken belül főként a munkások fokozottabb kizsákmányolásával, a munkaintenzitás növelésével, racionalizálással és szigorú takarékossággal stb. igyekeznek a vállalat jövedelmezőségét biztosítani. — A szocialista gazdaságban a ^ egyik legfontosabb mutatója annak, hogy az önálló elszámolás alapján működő vállalat valamely meghatározott időszak folyamán végzett munkája gazdasági szempontból eredményes-e. Az értéktörvény annak elérésére ösztönzi a vállalatokat, hogy az egyes áruk termelésére fordított egyéni költségek ne legyenek nagyobbak (sőt kisebbek legyenek) a társadalmilag szükséges költségeknél. A szocialista vállalatokban az önálló elszámolás elősegíti a társadalmi munkával való takarékosságot, és lehetővé teszi a ~ pontos megállapítását. Nálunk a nyereségrészesedés közvetlenül érdekeltté teszi a dolgozókat vállalatuk ~ének növelésében. — A ~ mutatója : ДУегеа^' IQj— . önköltség (-►még gazdaságosság) Jövendő : több magyar hírlap címe. 1. Bródy Sándor szerkesztésében megjelenő irodalmi és politikai hetilap (1903 — 06). — 2. A Magyar—Szovjet Művelődési Társaság képes hetilapja (1945 — 47). Jövemiőuk : képes folyóirat. A Termelőszövetkezeti Tanács adja ki a dolgozó parasztság részére. 1957 óta jelenik meg Dernői Kocsis László szerkesztésében. jövesztés : (bány) a kőzetek összefüggésének megbontása, darabolása természetes lelőhelyükön kitermelésük v. bányatérség létesítése (pl. alagút- v. vágathajtás) céljából. A ~ történhet kézi erővel (csákánnyal, ékkel stb.), kézben tartott gépi szerszámmal (fejtőkalapáccsal), nagyobb méretű gépi berendezéssel (fejtógéppel, róselőgéppel, széngyaltival stb.), robbantással v. hidraulikus úton, nagy sebességű vízsugárral. A hazai szénbányászatban — becslési alapon — 75%-ban fúrással, robbantással, 24%-ban fejtőkalapáccsal és csákánnyal és 1%-ban nagygéppel (kombájn) fejtettek 1958-ban. A második ötéves terv végére (1965) a nagygéppel történőit 8%-ra irányozzák elő. — írod. Bitvai T.: Jövesztő gépek. 1952 ; Ásványanyagok jövesztósének módszerei. 1954. jövevényszó : valamely nyelvbe más idegen nyelvből került szó, amely több-kevesebb idő óta részt vesz az átvevő nyelv fejlődésében, ennélfogva már annyira meghonosodott, hogy az átvevő nyelvközösség tagjai nem érzik idegennek. A magyar nyelvbe több alkalommal és több nyelvből került^, pl. gyöngy, konyha, kántor, polgár stb. A honfoglalás előtti korban nagyobb számú bolgár-török eredetű <~t vettünk át, a honfoglalás után számos szláv, német, latin, oszmán-török szó került nyelvünkbe. Tanulmányozásukból igen fontos hangtani tanulságok vonhatók le, és megállapítható azoknak a művelődési hatásoknak a köre, amelyek a magyarságot ériók. — Írod. Bárczi G.: A magyar szókincs eredete. 1951. Jövő : politikai napilap. Ábrányi Emil szerkesztésében jelent meg 1848. dec. 1 — 28-aközt; Windischgraetz Pestre való bevonulása miatt szűnt meg. A radikális baloldal orgánuma volt. Munkatársai közé tartozott Horárik János is. jövő idő, futurum : az az igeidő, amely a beszéd v. írás idejénél későbbi cselekvés, történés, állapot, létezés kifejezésére szolgál, pl. lesz, írni fog. — A magyar nyelvben a ~nek nincs külön jele, rendszerint körülírással fejezzük ki : a főnévi igenévvel és a fog igével v. pedig az ige jelen idejű alakja mellett a majd jövőre utaló szóval. Régi nyelvünkben -and jellel ellátott jövő idejű alak is volt (írand = írni fog). jövő zenéje, Zukunftsmusik (nóm.^ : szállóige, amely R. Wagner Das Kunstwerk der Zukunft c. műve nyomán terjedt el. Átvitt értelemben olyan dologra utal, amely most még homályos, s csak a jövőben fog kiteljesedni és érthetővé válni. Juan [huán] : a János név spanyol és portugál formája. Juan Fernández-szigetek [huán fernándesa] : három vulkáni sziget (Más Afuera, Más a Tierra és Santa