Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 3. G - J - Új magyar lexikon 3. (Budapest, 1960)
J
Juhász 538 Julianus Ez Az En Verem JUHAST GYULA VERSEK SZEGED, 1919. Juhász Gyula 1919-beu megjelent kötetének címlapja lett a vezetője, munkáselőadásokat rendezett. A proletárdiktatúra bukása után üldözötté vált; megfosztották tanári állásától és nyugdíjától is. Megtörni azonban nem tudták. A húszas évek elején ő fedezte fel József Attila kivételes tehetségét, és első kötete elé előszót írt. A mellőzéssel és üldözéssel járó anyagi nyomorúság és a folytonos zaklatások végül teljesen felőrölték a magányos, borongó, idegbeteg költő életkedvét; többszöri öngyilkossági kísérlet után végül is megmérgezte magát. — Első verskötetén (Versek, 1907) még erősen érződik Ady hatása, önálló hangjára második kötetében (Űj versek, 1914) talált rá. Már pályája kezdetén mély együttérzéssel fordult a dolgozó magyar nép felé, hangot adott hazaszeretetének és függetlenségi vágyának (Magyar népem). Egy ideig erősen hatottak rá a francia parnasszista költők, de a háború alatt költészete mind jobban megtelt társadalmi tartalommal. Több versében rokonszenvvel és szenvedélyes együttérzéssel fordult a szegények és elnyomottak felé (Sebesült munkás a Rókusbán, Anyák), kifejezést adott forradalmi vágyainak (Magyar nyár, 1918), s a forradalmak idején forró szavakban tett hitet a felismert jövőt teremtő erő, a munkásosztály mellett (Ez az én vérem, A munkásotthon homlokára, 19X9). A Tanácsköztársaság bukása utáni üldözés és a közös sors vezette el a teljes azonosuláshoz a proletariátussal (A munka, A dolgozókhoz stb.). Sokszor idézte forradalmi hagyományainkat, Petőfi és Dózsa emlékét (Petőfi-centenárium, Dózsa feje, Dózsa után). Felejthetetlen képekben örökítette meg a Tisza menti tájat és népet (A tápai Krisztus, Magyar táj, magyar ecsettel) ; Anna-versei a magyar szerelmi líra legjavához tartoznak. A sok üldözés és mellőzöttség miatt s beteges alkatából adódóan gyakran kap hangot költészetében a menekülés, a szomorúság, az élményekre vágyódás, az elhagyatottság és fáradt álmodozás (Hárfa, 1929 ; Fiatalok, még itt vagyok / 1935). Mindig tiszta és mély zengésű hangja, verseinek gyengédsége és csöndes zeneisége 20. sz.-i költészetünk egyik kiemelkedő alakjává avatja. A Nyugat költői közül eszmeileg ~ állt legközelebb Adyhoz, s a nép ügye iránti hűségét a fehérterror zaklatásainak közepette is megőrizte (Űj vallomás). Költészete híd Ady Endre és József Attila között. — J. Oy. összes versei, 1959 ; Örökség (Válogatott prózai írásai) 1—2. köt. 1958. — írod. Kispéter A.: J. Gy. 1956. Juhász Pál (1916— ): ideggyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa. Kutatási területe az elektroenkefalográfia. juhászkutya : a legelő jószág őrzője, terelője ; házőrzésre, valamint katona- és rendőrkutyának is alkalmas. Magyar ~k a komondor, a kuvasz, a puli és a pumi. A sokféle külföldi ~ közül nálunk különösen a németet (-rfarkaskutya) ismerik. (-<-még pásztorkutya) Juhász Nagy Sándor (1883 — 1946) : függetlenségi párti politikus, ügyvéd. Az 1918-i októberi polgári demokratikus forradalomban a Károlyi-, majd a Berinkey-kormány igazságügyminisztere volt. Az ellenforradalmi rendszer összeomlása után az ország demokratikus újjáépítésének híveként lépett fel; az 1944. dec.-ben Debrecenben összeült Ideiglenes Nemzetgyűlés alelnöke volt. (A magyar októberi forradalom története, 1945.) juhcsimbe, juhpaklincs, birkatetű (Melophagus ovinus) : a legyek (Diptera) rendjének bábtojólegyek (Pupiparae) nemzetségébe tartozó állatfaj. A juhok egyik legelterjedtebb élősködője. 4—6 mm hosszú, lapos testű, vérszívó. Szúrása a juhok lesoványodását és termelőképességük csökkenését okozza. Legjobb irtószere a 0,4%-os DDT-fürdő. juhtej : A tehén tejénél sárgább színű, sűrűbb tej. A tisztán kezelt ~ kellemes ízű és szagtalan. Táplálóértéke a tehéntejnél jóval nagyobb. A-, C-vitamintartalma kétszer annyi, mint a tehéntejé. Nyers fogyasztása veszélytelen, mivel a juhok tbc-fertőzöttsége ritka. Közvetlen fogyasztásra, de különösen sajt és túró készítésére alkalmas. (->-még tej) juhtúró : juhgomolyából (-*■gomolya) aprítás, darálás és kenőgyúrás útján előállított, sóval ízesített juhsajt. jukagirek : kis számú paleoázsiai nép Szibéria ÉK-i részén. ÉK-Ázsia belső területei őslakosságának tekintik őket. A 17. sz.-i orosz hódítás előtt a Lena és az Anadir folyók közé eső nagy területeket birtokolták. A cári gyarmatosítás ellen vívott hosszú küzdelemben megtizedelődtek, jelenlegi létszámuk 400 fő. Vadászattal, halászattal és rénszarvastenyésztéssel foglalkoznak, kolhozokban élnek. Julesz Miklós (1904— ): belgyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora. Kutatási iránya a kísérletes és klinikai neuroendokrinológia. (A neuroendokrin betegségek kórtana és diagnosztikája, 1956.) Júliái-Alpok, Szlovén-Alpok: A Keleti Alpok D-i mészkővonulatának tagja, a Szávától D-re, Olaszo. és nagyobbrészt Jugoszlávia területén. Legmagasabb csúcsa ÉNy-on a Triglav, 2863 m, egyben Jugoszlávia legmagasabb pontja. A jégkorban eljegesedett, DK-en alacsonyodó karsztos fennsíkból áll. Az Alpok legcsapadékosabb vidéke (évi átlag 2500 mm). A lejtők 1000 — 1100 m-ig mezőgazdasági művelés alatt állnak ; 1800 m-ig lombos és tűlevelű erdők, feljebb havasi rétek borítják. Ásványi kincsei : higany és bauxit. Gyógyforrások. Julianna (1909— ) : 1948. szept.-től Hollandia királynője, Vilma királynő lánya. Julián-naptár : Julius Caesar által bevezetett - - na ptár. Julianus, Julián barát: 13. sz.-i domonkosrendi szerzetes. 1235-ben negyedmagával az őshazában visszamaradt magyarok keresésére indult. Az út céljához egyedül ért el. A pogány magyarokat a« általa Ethylnek nevezett folyó (valószínűleg a baskír földi Bjelaja) mentén találta meg. Szívesen fogadták őt, megértették magyar beszédét. Itt hallotta hírét a tatárok közeledésének, hazasietett, hogy ezt jelentse. 1237-ben újra útnak indult, de Szuzdalban megtudta, hogy a tatárok elpusztították, ill. szétszórták a Volgán túli magyarokat. — Első útjáról rendtársa, Richardus, a másodikról saját maga írt jelentést. — Szobra (Antal Károly alkotása) a Halászbástyán áll. Julianus, Flavius Claudius ; Julianus Apostata (kb. 331 — 363) : római császár (361 — 363), (Nagy) Constantinus unokaöccse. Pályafutása kezdetén Qalliában hadakozott az alemannok és a frankok ellen. A galliai légiók kiáltották ki 360-ban császárrá. A trón elfoglalása után erejét a kereszténység ellen fordította. Az újplatonizmus lelkes követője volt. Elhagyta Julianus útjáról írott beszámoló kezdő sorai (a beszámolót egy Richardus nevű szerzetestársa írta le)