Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 3. G - J - Új magyar lexikon 3. (Budapest, 1960)
G, Gy
Goda 70 Goethe lapponica) hazánkban főleg szept. közepén átvonuló madár. Goda Gábor (1915— ): író; József Attila-díjas. Realista írásait erős szatirikus hajlam jellemzi. A fasizmus mo.-i uralmáról szól Vihar előtt (1945) c. munkája, elbeszéléskötete jelent meg Farkasok közt címmel. Heves kritikával ostorozza az ellenforradalmi korszak letűnt, úri világát. A jelen életet ábrázoló írásaiban éles szemmel veszi észre a társadalmi visszásságokat, s nagy szeretettel jeleníti meg az igazi forradalmárok alakját. Szatirikus műveinek gyűjteményes kötetei: Panoptikum, A planétás ember és a többiek, Családi kör. Godavari : folyó Indiában a Dekkánon, 1445 km. Vízgyűjtője 290 600 km2. A Nyugati-Ghatokban ered, Bombay-1 öl K.-re, és szabályozott, hajózható deltával torkollik a Bengál-öbölbe. Godeanu-hegység, Munfii Qodeanu: hegylánc a Déli- Kárpátok Ny-i részén Romániában, a Zsil, Temes, Cserna, Duna és az Olténiai-medence között. Ismert csúcsa a Betyezát (2484 m) és a Oodján (Godeanu; 2229 m). Godesberg, Bad: város az NSZK-ban (É-Rajna-Vesztfália) a Rajna bal partján, Bonntól D-re. Fürdőhely, gyógyforrás. — 1938-ban itt zajlott le a godesbergi találkozó Hitler és Chamberlain között, mely a Csehszlovákiát kiszolgáltató müncheni egyezmény előjátéka volt. Godisa: ötk., Baranya m., sásdi j. L: 450 (1960). Vá.: Bakóca-Godisa. Godwin, William (1756—1836) : angol író, a felvilágosodás és a romantika közti átmenet legnevezetesebb alakja az angol irodalomban. Politikai-társadalomelméleti munkáiban a társadalmi viszonyoknak forradalmi kritikáját adja, elítéli a magántulajdonon alapuló rendszert, de végső következtetései anarchisztikus— individualisztikus jellegűek. Regényeire — melyek közül a Caleb Williams kalandjainak volt legnagyobb hatása — ugyancsak jellemző a realista társadalomkritika, a nép melletti állásfoglalás, de egyre inkább a romantika felé hajlanak emberábrázolásban, meseszövésben, stílusban egyaránt. Hatása jelentékeny volt mind az angol romantikusokra, leginkább Shelley-re, mind a realista regényre. Irodalomtörténeti munkásságából Chaucer-tanulmánya érdemel említést. Godwin Austen, tibeti neve Csogotze, más néven Кг : a világ második legmagasabb csúcsa (8611 m), ->Dapsang. Goebbels [göbbelsz], Joseph Paul (1897 —1945) : német fasiszta politikus, háborús főbűnös. Az 1920-as években fasiszta lapokban fejtett ki hitlerista propagandát. 1928-ban a náci párt birodalmi gyűlési képviselője és propagandavezetője, 1933-tól, Hitler uralomrajutása után, propagandaminiszter lett. A nemzetiszocialista ideológia terjesztésének irányítója, a faji üldözések fő propagátora volt. A sajtót, színházat és a filmet a hitlerista uszítás szolgálatába állította. Neve szorosan összeforrt a német fasizmus rémtetteivel. 1945. ápr.ban a felelősségrevonástól való félelmében öngyilkos lett. Goebel [gőbel], Kari (1855 —1932) : német növénymorfológus és növényfiziológus. A kísérleti morfológiai kutatások ke&deményezője. goélette <fr.) : 50—250 tonnás könnyű, kétárbocos vitorláshajó. GOELRO-terv, Goszudarsztvennaja Komisszija po Elektrifikaciji Bossziji ^or. ’Oroszország villamosításának állami bizottsága’ rövidítéséből^ : Lenin kezdeményezésére 1920-ban létrehozott első perspektivikus népgazdasági terv, amelyet a VIII. Összoroszországi Szovjetkongresszus fogadott el. A szovjet állam villamosításának és ennek alapján az ország gazdasága fejlesztésének 10 — 15 évre szóló nagyszabású programja volt. A terv végére 30 áramfejlesztő telep (20 hőerőmű és 10 vízierőmű) létesítését tűzték ki célul, 1,75 millió kW villamosenergia kapacitással. 1935-ben a >~et háromszorosára túlteljesítették. A terv megvetette a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átszervezésének technikai alapját. Goes [húsz], Hugo van der (kb. 1440 — 82): németalföldi festő. Vallásos tárgyú nagy oltárképein az embert és környezetét gondos megfigyeléssel, találó jellemzéssel, a reneszánsz ember szenvedélyes valóságkeresésével ábrázolja. Az Uffizibe került Portinari-oltára a firenzei festőkre is nagy hatással volt. Goethe [gőte], Johann Wolfgang (1749 —1832) : a legnagyobb német költő, a világirodalom egyik legátfogóbb jelensége. Egyetemes érdeklődésű gondolkodó; foglalkozott a természettudományokkal is, és maradandó értékű kutatásokat végzett főként az optika (A színelmélet története) és az ásványtan területén. Írói munkásságával a vezető nemzeti irodalmak rangjára emelte a német irodalmat. — Előkelő frankfurti polgárcsaládban született. Lipcsében (1765 — 68) és Strasshurgban (1770 — 71) tanult. Lipcsében írta első, a rokokó ízléshez alkalmazkodó verseit. Strassbrrrg volt Herderrel, a népköltészet egyik első gyűjtőjével kötött barátságának színhelye, ekkor élte át élete első nagy szerelmét egy vidéki pap lányával. Ez a szenvedély ihlette első őszinte, népies hangú dalai írására. Visszatért Frankfurtba, és ügyvédi gyakorlatot folytatott. Ebben az időszakban írta a Sturm und Drang szellemében a feudalizmus ellen lázadó, felvilágosodott szellemű drámáját, a Goetz von Berlichingent (1773) és Az ifjú Werther keservei (1774) c. regényét, melyben a polgárság tiltakozását fejezte ki a visszahúzó feudális viszonyok és előítéletek ellen. 1775-ben Karl August herceg meghívására Weimarba ment, és ott is maradt élete végéig. Ide kötötte a weimari udvar irodalompártoló szelleme, az itt élő Herder, majd a később ugyancsak itt meghonosodott Schiller barátsága, és itt bontakozott ki nagy szerelme a művelt Goethe aláírása Charlotte von Stein iránt. 1782-től mint a weimari hercegség minisztere megpróbálta a szegény kis feudális fejedelemség életét gazdasági és szellemi téren magasabb szintre emelni, de minduntalan beleütközött a feudális korlátokba, és munkáját nem sok siker koronázta. 1786 —88-ban olaszországi útján (Utazás Olaszországban), az antik művészet megismerésének hatására kezdődött költészetének klasszikus korszaka, mely egyben a német irodalom leggazdagabb szakaszát jelentette (Egmont, Iphigenia Taurisban, Tasso-drámák, а Нотах elégiák). Ekkor kezdett kialakulni benne a világirodalom fogalma (a „Weltliteratur” szó az ő alkotása). Visszatért Weimarba, majd feleségül vette az egyszerű, plebejus származású Christiane Vulpiust. A nagy francia forradalmat a forradalom ellen harcoló weimari herceg oldalán nézte végig és ítélte meg. Ennek ellenére meg-Goethe (J. K. Stieler festménye után)