Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 3. G - J - Új magyar lexikon 3. (Budapest, 1960)
G, Gy
Gondolat 77 gongorizmug Az 1 V. 2 evezős hátul áll. A velencei tanács a 15. sz.-ban betiltotta a díszes, aranyozott ~kat, azóta egyszerűek, feketék. — 2. léghajók v. léggömbök kosara, melyben az utas, ill. a szállítandó teher foglal helyet. — 3. repülőgépek szárnyán v. törzsében a hajtómű elhelyezésére szolgáló rész (motor~). Gondolat: az illegális kommunista párt kezdeményezésére 1936—37-ben megjelent politikai, társadalmi és irodalmi folyóirat. Szerkesztette : Vértes György. A népfrontpolitika szolgálatában állt, a fasisztaellenes nemzeti összefogás ügyén munkálkodott. Fontos szerepe volt a Márciusi Front megalakulásában. A folyóiratban közreműködtek többek között Bálint György, Darvas József, Forgács Antal, Gelléri Andor Endre, Illyés Gyula, József Attila, Molnár Erik, Radnóti Miklós, Sárközi György, Veres Péter és mások. A lapot a rendőrségi üldözés miatt be kellett szüntetni. gondolati költészet: a lírai költészetnek az az ága, melyben előtérbe lép a gondolati elem, az elmélkedés, a reflexió. Tárgya lehet valamilyen erkölcsi v. tudományos tétel, életbölcsessóg v. emberi fonákság, erkölcsi fogyatékosság. Műfajai (tanítóköltemény, szatíra, epigramma) már a klasszikus görög és latin irodalomban kialakultak. Jeles magyar művelője volt pl. Vörösmarty Mihály (Gondolatok a könyvtárban). gondolatritmus : valamely gondolat megismétlése kissé módosított formában. A verselés kialakulásának fontos előzménye. Végighúzódik az Őtestamentumon, s megtalálható az ind, görög, latin költőknél is. A népköltészetben sűrűn előfordul. (Pl. Akit éjjel raktak: az nappal leomlott; Akit nappal raktak: az éjjel leomlott. — Kőműves Kelemen c. népballada.) Az ugyanazt a gondolatot ismétlő párhuzamos ~on kívül van fokozódó ~ is. gondolkodás : a legtökéletesebben szervezett anyag, az emberi agy funkciója : az objektív valóság közvetett és általánosított megismerése, logikai formákban (-*■fogalom., -hitélet, következtetés) történő aktív visszatükrözése. A ~ a megismerés legmagasabb rendű formája. Kialakulása egyrészt biológiai fejlődés, másrészt társadalmi szükséglet (a közösen végzett munka teremtette közlés, érintkezés szükséglete) eredménye. A közvetlen érzéki tapasztaláson alapul, de túlmegy rajta a dolgok lényegének és törvényszerűségeinek feltárásával; kapcsolata a külvilággal közvetett és nem szemléletes. Leglényegesebb sajátossága az objektív valóság jelenségei közötti lényeges törvényszerű viszonylatok, összefüggések felismerése és általánosítása, ill. viszonylatrendszerek kialakítása. A ~ elválaszthatatlan kapcsolatban van a beszéddel, amely a gondolat alapvető kifejezési formája, (—►még tudat) — írod. V. I. Lenin: Materializmus és empíriokriticizmus. 1949 ; I. P. Pavlov : Válogatott művei. 1953 ; Kardos L.: A lélektan alapproblémái és a pavlovi kutatások. 1957 ; W. Galle: Hogyan tanult meg az ember gondolkodni és beszélni? 1959 ; Rubinstein : Lét és tudat. 1960. gondolkodás logikai törvényei : a formális logikában a helyes gondolkodás legáltalánosabb logikai követelményeit kifejező törvények : 1. Az -»azonosság törvénye, amely a gondolkodás egyértelműségét szögezi le, és azt a követelményt fejezi ki, hogy minden fogalomnak adott időben és adott vonatkozásban önmagával azonosnak kell lennie. 2. Az -«-ellentmondás törvénye, amely a gondolkodás következetességét rögzíti. Ennek értelmében ha valamely dologról valamit állítunk, nem tagadhatjuk ugyanazt ugyanakkor, 3. A harmadik kizárásának törvénye, amely azt a logikai követelményt fejezi ki, hogy egy bizonyos tárgyról ugyanabban a vonatkozásban és ugyanabban az időben szóló, két egymásnak ellentmondó ítélet közül az egyiket igaznak kell elfogadni, vagyis határozottan döntenünk kell a fennálló lehetőségek között. (Pl. az anyagi világ v. véges, v. végtelen.) Ez a logikai törvény a gondolkodás határozottságát kívánja biztosítani. 4. Az —> elégséges alap törvénye, amely a gondolkodás megalapozottságát követeli meg, vagyis csak kellő indokoltság esetén bizonyíthatjuk be valamely ítélet v. állítás igazságát, ill. mondhatjuk ki annak téves voltát. — Dialektikus értelemben véve minden fogalom az ellentétek harca során állandóan változó valóságot tükrözi; két egymásnak ellentmondó tétel, ha a valóság jelenségeinek tényleges ellentmondásait fejezi ki, nem zárja ki egymás igaz voltát; ezért ilyen vonatkozásokban az azonosság, az ellentmondás és a harmadik kizárásának törvénye nem alkalmazható, (-»-logika, -»-dialektikus logika) — Írod. Fogarasi B.: Logika. 1955. gondozás : (eü) a járóbeteg-ellátás legfejlettebb módszere ; a gyógyító-megelőző intézkedések együttes alkalmazását jelenti. A régi típusú szakorvosi rendelésen a beteget csak akkor kezelik, ha önként jelentkezik. Ezzel szemben a ~i módszerre az a jellemző, hogy az önként jelentkező beteg gyógyítása mellett nagy súlyt helyez a betegek felkutatására, rendszeres nyilvántartására, ellenőrzésére, élet- és munkakörülményeinek javítására. A ~t nálunk eddig elsősorban a népbetegségek (tbc, nemi betegségek, rák, elmebetegségek, trachoma) elleni harcban vezették be. A jövő útja azonban az, hogy a ~ munkamódszereit egyes idült betegségek (a szív és érrendszer megbetegedései, mozgásszervi, anyagcsere-, fekélybetegségek stb.) megelőzése és gyógyítása érdekében a gondozóintézeteken kívül az egészségügyi hálózat más szervei, ill. intézményei (rendelőintézetek, körzeti orvosok, üzemorvosok) is mind kiterjedtebben alkalmazzák. Az egészséges lakosság közül elsősorban az életkoruk (csecsemő, gyermek, serdülő, öreg), állapotuk (terhes), életmódjuk (sportoló), v. foglalkozásuk, munkakörük miatt veszélynek (szilikózis, ólomártalom stb.) kitett lakosságcsoportok <~a szükséges. gondozóintézet : olyan egészségügyi járóbeteg-intézmény, amely a területéhez tartozó lakosságot, annak csoportjait rendszeres, folyamatos egészségügyi ellenőrzésben, ellátásban részesíti. A szak-r-»ek a betegek és a szükséghez képest családjuk, ill. környezetük gondozásával foglalkoznak. Ilyenek a tbc-~ek, bőr- és nemibeteg»~ek, az onkológiai .~ek, az elme- és idegbeteg-^-ek, a 1 rachoma—wck. A ~ek másik csoportja (az ún. tanácsadók) olyan egészséges lakosságcsoportok gondozását végzi, amelyeknél életkoruk (csecsemő, gyermek, serdülő, öreg), állapotuk (terhes) v. életmódjuk (sportoló) miatt szükséges az állandó egészségügyi felügyelet. Ilyen pl. a csecsemőtanácsadó és a terhestanácsadó. A^ek feladatai: a gondozásra szorulók (betegek, veszélyeztetettek, terhesek stb.) aktív felkutatása a munkahelyen, az iskolában, ill. a lakóhelyen, állapotuk minél korábbi szakában ; nyilvántartásba vételük; gyógykezelésük, a kezelések ellenőrzése gyógyulásukig, szükség esetén gondoskodás kórházi elhelyezésükről; az állapotukra káros tényezők kiküszöbölése egyéni és társadalmi úton; egyéni kioktatás, csoportos felvilágosítás, egészségügyi propaganda. A ~ek a tanácsi egészségügyi apparátushoz tartoznak, és v. önállóan, v. pedig a rendelőintézetek egyik osztályaként működnek. — Az első ~et diszpanzer elnevezéssel A. Calmette francia orvos létesítette 1898-ban, Lille városában a tbc-s betegek gondozására, (-»-még gondozás) Gondwana, Makrogondwánia: egységes szárazulat, amely egyes geológusok szerint az újpaleozoikumban és a mezozoikum elején Madagaszkárt, Indiát, Ausztráliát, D-Amerikát és D-Afrikát összefogta. A jura időszak folyamán kezdett szétdarabolódni. Sajátos növényvilág (Glossopteris flóra) jellemezte. gong <maláj> : DK-ázsiai ütőhangszer, különleges módon kovácsolt fémtányér. Határozott hangra hangolható, ebben különbözik a semleges hangú tam-tamtól. Keleti tárgyú dalművekben is alkalmazzák. gongoriznms : a —► marinizmus&&\ rokon barokk kori spanyol stílusirányzat. Metaforákkal, mitológiai vonatkozásokkal, bonyolult szórendekkel szándékosan cikornyássá tett stílus. Megalapítója Luis de Qóngora у Argote (1561 —1627), a kor híres költője.