Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 4. K - Me - Új magyar lexikon 4. (Budapest, 1961)
K
kép 93 képírás kép : 1. minden vászonra, fára, fémre, elefántcsontra V. papírra festett v. rajzolt ábrázolás. — 2. az optikában lencsével v. tükörrel történő leképezés révén előálló ábra, mely lehet valódi v. látszólagos (virtuális). Látszólagos ~nél széttartó fénysugarak jutnak szemünkbe, ezeket szemlencsénk egyesíti képpé. Ha útjukba ernyőt helyezünk, ~et nem kapunk. Összetartó fénysugarak esetében viszont a sugarak egyesülési helyére ernyőt helyezve a — megjelenik (valódi^). — 3. a televízió ban a közvetítendő optikai ~ valamennyi képelemének egyszeri átvitele. Összefüggő és a valóságnak megfelelő benyomás érdekében a teljes ~ átvitelét másodpercenként többször — szabványok szerint 25-ször — meg kell ismételni. A ~nek a képbontásból származó valamennyi ~sort tartalmaznia kell. képbontás : a képtávírászatban, újabban a televíziós adásban alkalmazott eljárás. Az átviendő optikai képet képelemekre, pontokra bontják. A képelemekre bontást elsőként a nyomdatechnikában alkalmazták raszter készítésére. A -—képtávírónál és a televíziónál a képelemek fényerősségét jelekké alakítják, és alkalmas átvivőrendszeren a vevőhöz továbbítják. A televíziós adásban ez úgy történik, hogy az objektív által előállított képet a képfelvevő cső segítségével vízszintes sorokra „vágják” fel, a sorokat képező egymás melletti képelemek fényintenzitásának megfelelő villamos jeleket állítanak elő, és a televíziós adó egymás után valamennyit kisugározza. A~ és a fordított eljárás, a képösszerakás szabványok szerint történik : Közép- és K-Európában a képet másodpercenként 25-ször 625 sorban felülről lefelé és soronként balról jobbra végigtapogatják. képcső : a televíziós vevőkészülékben a képvisszaadás céljára szolgáló, különleges katódsugárcső. A közönséges katódsugárcsövekkel szemben jellegzetessége aránylagos rövidsége és igen nagy ernyőfelülete, hogy minél nagyobb képet adjon. A sugár mozgatása általában nem villamos, hanem mágneses térrel történik. — írod. Vámbéri L.: Televíziós képcsőgyártás technológiai kérdései. 1954. kepe s (mg) ->-kereszt 3. képelem s a televízióban átvitelre kerülő kép legkisebb egysége, amelyen belül az optikai kép még finomabb részletei már nem kerülnek felbontásra és átvitelre. A televíziós képminőséget a ~ek száma határozza meg : minél nagyobb ez, annál jobb, finomabb struktúrájú az átvitt kép, de annál nagyobb az átvitelre kerülő villamos jelek frekvenciája : annál költségesebb lesz a berendezés. A szokásos szabványoknak megfelelő televíziós képen kb. 400 000 — 500 000 a ^ek száma. képernyő : (optika) olyan felület, amelyre a képet vetítik. A televízióban alkalmazott — a --fluoreszkáló ernyő. Képes Géza (1909— ) : költő, műfordító ; József Attila-díjas. Vajúdó világ c. alatt jelentek meg válogatott versei. Mint műfordító számos költő műveit tolmácsolta (Napnyugati madarak, A sziget énekel, Válogatott műfordítások, Finn költők antológiája). képes beszéd : a gondolat kifejezése hasonlattal, metaforával, szimbólummal v. allegóriával. A költői nyelvben a művészi hatás keltésének fontos eszköze. képes folyóirat, magazin : a folyóiratok egyik válfaja ; a szöveget képekkel illusztrálja. Tartalma általában igen vegyes (szépirodalmi művek, riportok, tudományos ismeretterjesztő cikkek stb.), de vannak speciális tartalmú ■—ok is, mint pl. a színházi lapok. A ~ok legismertebb fajtái a -*• divatlapok és az -—élclapok. Az első magyar ~ok a Fillértár (1834—36) és a Oarasos Tár (1834) voltak, képesített könyvelő : -*■könyvviteli képesítés Képes Krónika : —► Bécsi Képes Krónika, -—Költi Márk képesség : (lélekt) bizonyos fizikai v. szellemi teljesítményt biztosító fiziológiai és pszichikai feltételek együttese. A~ az adottságokon alapuló fejlődés, továbbá a tevékenység, az élmények és a tanulás nyomán alakul ki. A ~ek kezdeti kialakulásának általában az adottság, a hajlam adja az irányt. A~ek kifejlesztésében, a tanulásban a hajlamok eredményesen használhatók fel. Minden kibontakozása további új ~ek kialakulásának a lehetőségét nyitja meg. — A ~ek lehetnek viszonylag specifikusak (érzékszervi és mozgási ~ek ; technikai, matematikai, zenei érzék, nyelvek tanulása, szervezési stb.), és lehetnek viszonylag általánosak (—►intelligencia, tanulékonyság, kitartás a munkában stb.). Az általános és specifikus ~ek egységét meghatározott feladatkör ellátására —tehetségnek nevezik. képességvizsgálat : (lélekt) a személyiség képességeinek és tehetségének megismerésére irányuló módszer ; a testi és lelki megnyilvánulások pontos adatfelvételéből nyert adatok alapján a vizsgált személy képességeire és tehetségére vonatkozó diagnosztikus és prognosztikus megállapításokból áll. Elsősorban gyakorlati célokra alkalmazzák ; ilyenek pl. az iskolaérettség megállapítása, a nevelési v. pályaválasztási tanácsadás. A ~on alapulnak az iparban, a közlekedésben, a katonaságnál stb. végzett alkalmassági vizsgálatok annak megállapítására, hogy az egyén képességeinél és egyéb körülményeiméi fogva (pl. ismeretek, szakmai gyakorlat, erkölcsi szint, társadalmi helyzet) egy meghatározott feladat, állás v. foglalkozás követelményeinek megfelel-e. — Az első képességvizsgálatot 1905-ben Binet és Simon francia fiziológusok végezték a gyógyító-nevelésre szoruló gyermekek kiválasztása céljából. Ez a vizsgálat azonban — helytelenül alkalmazva — sok tévedésre és visszaélésre vezetett. — A ~ specifikus módszerei : 1. Testi adottságok megállapítása (orvosi és pszichofiziológiai, pl. érzékszervi vizsgálatok). 2. Az egyén ún. szabad teljesítményeinek gyűjtése és elemzése (munkadarabok, dolgozatok, magnetofon-, filmfelvételek). 3. Munkapróbák: olyan kitűzött feladatok, melyek többoldalú tárgyi, értelmi és szociális vonatkozású magatartást váltanak ki, és így a viselkedés minőségi és mennyiségi elemzését teszik lehetővé. 4. Tesztek, azaz pontszámokban értékelhető standardizált próbák. A ~ alkalmával figyelembe kell venni a teljesítmények aktuális körülményeit is (pl. külső zavarás, próbák ismerete). (—*-még intelligencia, —képesség, --tehetség, —teszt) képfelvevő cső s különleges elektroncső, a televíziós adóberendezés fényérzékeny, elektronikus felvevő eszköze. Az átviendő képet v. jelenetet fényképészeti objektív a ~ fényérzékeny ernyőjére vetíti, ennek hatására azt a ~ az átvitelre alkalmas villamos jelsorozattá alakítja át. Különböző tulajdonságú és érzékenységű képfelvevő csövet használnak, a legismertebbek : ikonoszkóp, őrlikon, kép- v. szuperikonoszkóp, kép- v. szuperortikon, vidikon v. rezisztron. — írod. Barta I. : Képfelvevő és képvisszaadó katódsugárcsövek. 1953 ; Nemes T. : A távolbalátó adók képfelvevő csövei. 1954. képfelvevő kamera : televíziós stúdiókban használt berendezés, melynek legfontosabb alkatrésze a képfelvevő cső. A teljes ~ a felvevő csövet követő erősítőket, a cső működtetéséhez szükséges berendezéseket (eltérítő és kioltó generátorok stb.), valamint a beállítást lehetővé tevő, elektronikus képkeresőt tartalmazza. Ezen mór a ~ által felvett kép jelenik meg, tehát az élesreállítás és a helyes beállítás általa válik lehetővé. A villamos motorral működtetett kerekes állványra van helyezve, amely gyors helyzet- és irányváltoztatást tesz lehetővé. A ~t sokeres mozgatható vezeték köti össze a televíziós stúdió erősítő berendezéseivel. képfrekvenciás erősítő, videó-erősítő: televíziós képközlésnél használatos erősítő, mely a képjelet v. videojelet előírtan csekély torzítással, alakhűen erősíti. Ehhez szükséges, hogy a 0 Hz és 5—8 MHz közötti frekvenciájú jeleket gyakorlatilag egyformán erősítse. képikonoszkóp s az ikonoszkóp tovább fejlesztett nagy érzékenységű fajtája. képírás, piktográfia : az írás legkorábbi foka, mely valamilyen tárgy lényegét néhány vonással lerajzolt v. festett képpel ábrázolja gondolatközlés céljából. Fejlődésének további szakasza a -—fogalomírás, a —►szóírás, a --hangírás. (—►még írás)