Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 4. K - Me - Új magyar lexikon 4. (Budapest, 1961)
K
Kór i nthoszi - csa torna 211 kornett Julius Caesar építette újjá i. e. 44-ben, s Akhaia provincia székhelye lett. A bizánci birodalomban a pelopónniszoszi théma (kerület) fővárosa volt. 1458-tól váltakozva török és (1421-től 58-ig és 1682-től 1715-ig) velencei kézen volt; 1822-ben szabadult fel végleg a török uralom alól. 1858-ban és 1928-ban földrengések pusztították. Kórinthoszi-csatorna : hajózható csatorna Görögo.ban. A Pelopónniszoszt Attikától elválasztó Kórinthosziföldszorost vágja át. Építésének terve már az ókorban felmerült. 1881 és 1893 között készült el. Hossza 6345 m, fenékszélessége 22 m, 8,5 m mély. Tilrr István kezdeményezésére Oerster Béla magyar mérnök tervezte. Kórinthoszi-földszoros : Közép-Görögo.-ban a Kórinthoszi- és a Szaroni-öböl között, 6 km széles. korinthoszi oszlop : az ókori görög és római építészet egyik leggyakoribb díszítőeleme. Lényegében csak az oszlopfő kiképzésében különbözik az -rión oszloptól. Uralkodó díszítő motívuma az akanthuszlevél. Zsúfolt, mozgalmas díszítésével különösen alkalmas volt arra, hogy a klasszikus oszlopfőformák helyébe lépjen. Az i. e. 5. sz. végén jelent meg először az épületek belső, majd 330 körül külső díszítésében. Ezután egyre népszerűbbé vált, a római korban szinte kiszorította a dór és ión oszlopfőformát. A reneszánsz építészete is szívesen alkalmazta. Kórinthoszi-öböl, Lepantói-öböl: Korinthoszi oszlopfő Közép-Görögo. és a Pelopónniszosz- 0» athéni Szelek tornyiról) félsziget között, 127 km hosszú, 6—35 km széles, 860 m mély. Magas (1800—2500 m) hegységek övezik. Korizmics László (1816 — 86) : mérnök, agrárpolitikus, az MTA tiszteleti tagja. 1849-ben megindította a 80 évig fennállott Gazdasági Lapokat. Ennek hasábjain, valamint számos könyvével küzdött a mezőgazdaság fellendítéséért. Az okszerű talajművelés hazai úttörője volt. Korják NK : nemzetiségi körzet az OSZSZSZK-ban, a távol-keleti Kamcsatka ter.-en, a Bering- és az Ohotszki-tenger közt. 301 500 km2. L : 28 000 (1959), korjákok, oroszok, evenik, csukcsok stb. Zord éghajlatú, tundrástajgás vidék. Rénszarvastenyésztés, halászat. korjákok : paleoszibériai nyelvű néptöredék, az OSZSZSZK kamcsatkai területén levő Korják NK törzslakossága. Lélekszámúk 6,3 ezer (1959). Rénszarvastenyésztők és halászok. kórjelzés, diagnózis, diagnosis <gör.): egy meglevő betegség felismerése és megnevezése a beteg kikérdezése (kórelőzményi adatok), megvizsgálása (megtekintés, tapintás, kopogtatás, hallgatódzás), különféle műszeres, valamint laboratóriumi vizsgálatok segítségével. Minden eredményes gyógykezelés alapja a biztos — Az „ex juvantibus” ь az alkalmazott gyógykezelés sikere alapján állapítja meg a betegség lényegét. (—>-még diagnosztika) kórkép : egy bizonyos betegségre jellemző kórtünetek együttese. korlát : (sport) tornaszer. Négy vasoszlopon nyugvó, vízszintesen és párhuzamosan rögzíthető, két egymástól 46 — 50 cm távolságra levő 5 — 6 cm vastag karfából áll. Hossza kb. 300 cm, magassága változtatható. A versenytorna egyik leginkább használt szere. Női versenyeken az ún. felemásból használják, melynél a két karfa magassága különböző. Mint versenytorna olimpiai versenyszám. Korlát ! ötk., Borsod-Abaúj-Zemplén m., abaújszántói j. L : 560 (1960). — Gótikus ref. temploma és klasszicista kúriája műemlék. korlátolt felelősségű társaság, kft. : kapitalista gazdaságban az egyes tőkések, ill. tőkéscsoportok egyesülésének az a fajtája, amelyben a tagok mindegyike csak betétjének mértékében (korlátozottan) felel a társaság tartozásaiért. Bank- és pénzváltóügyletekkel nem foglalkozhat, záloglevelet, értékpapírt v. ilyen jellegű kötvényt nem bocsáthat ki. Mo.-on általában a kereskedelemben volt elterjedve. kórlélektan, pathopsychologia ■(gör.-ból) : a kóros lélektani jelenségek, közelebbről az észlelés, gondolkodás, érzelmi élet stb. kóros elváltozásainak keletkezésével, lefolyásával és befolyásolhatóságával foglalkozó tudományág. Az elmekórtan (pszichiátria) leglényegesebb része. kormány t I. az államban a legfőbb végrehajtó hatalmat gyakorló szerv, ill. az államigazgatós legfőbb szerve f—»-minisztertanács). — 2. a járművek útirány tartását és irányváltoztatását biztosító berendezés. Hajókon a hajó farán mozgatható függőleges felület, melyet a kormányfülkéből kormánykerék és kormányvezeték segítségével mozgatnak. Kerékpárokon és motorkerékpárokon kormányvilla fordítja el az első kereket a függőleges tengely körül. Gépjárműveken a vezető ülése előtt felszerelt kormánykerékkel (volán) mozgatott ^szerkezet a kocsi első kerekeit fordítja el a függőleges forgástengely körül. Légcsavaros repülőgépeken, valamint a tengeralattjárókon a ~zás két síkban történik : a kanyarodást függélyes kormánysík, a fel- és lefelé irányuló haladást vízszintes kormánysíkok biztosítják. — írod. Winkler D. : Kormányszerkezetek. 1952. kormánybiztos : a minisztertanács által rendkívüli — rendszerint több miniszter feladatkörét érintő — kérdések megoldására kiküldött személy, aki meghatározott feladatkörében széles hatáskörrel rendelkezik (pl. árvízi ь) ; ha több személy együttesen kap ilyen megbízást : kormánybiztosság. — Mo.-on a ~i intézményt 1848 szeptemberében a Honvédelmi Bizottmány vezette be. kormányzó : 1. az államfői hatalom gyakorlására megválasztott, ill. azzal megbízott személy elnevezése. Mo.-on a királyi hatalom gyakorlásával megbízott első ь Hunyadi János volt. — 1458-ban a 15 éves Hunyadi Mátyás királlyá választásakor a rendek öt évre megválasztották ■~nak nagybátyját : Szilágyi Mihályt. Az 1849. ápr. 14-i Függetlenségi Nyilatkozat után az országgyűlés Kossuth Lajost «^-elnöknek választotta meg. A Tanácsköztársaság leverését követő ellenforradalmi rendszer idején Horthy Miklós viselte а ь{ címet, akit az 1920-i terrorválasztások után összeült nemzetgyűlés választott meg. — 2. egyes országrészek politikai v. katonai igazgatásával az államfő által megbízott személy (pl. 1867 —1918 között Eiumét a „Fiume és a magyar— horvát tengerparti kir. igazgatta). Így nevezték egyes intézmények stb. vezetőit is (pl. az Osztrák—Magyar Bank ~ja). kormányzóság, gubernium : területi-közigazgatási egység Oroszo.-ban. I. Péter országa területét 7 ~ra osztotta (1708). 1917-ben már 101 ~ volt. A~ élén kormányzó (gubernátor) állott. A szovjethatalom 1924—29 között a ~ok helyett új közigazgatási rendszert vezetett be. kormorán : —kárókatona Kormos István (1923— ) : költő, műfordító ; József Attila-dljas. Lírai versei (Dülöngélünk), verses meséi (Az égigérő fa, A repülő kastély stb J és műfordításai (Chaucer-, Burns-, Puskin-, Tu Fu-fordítások) jelentek meg. kormosréce (Melanitta) : a lúdalkatúak (Anseriformes) rendjébe tartozó madárnem. Fajai közül a fekete récét (M. nigra nigra) hazánkban mindössze 6 esetben észlelték, a füstösréce (M. fusca fusca) szórványos téli vendégünk. Korn, Arthur (1870 —1945) : német fizikus. A képtávíró feltalálója. Kornberg, Arthur (1918— ) : amerikai biokémikus. S. Ochoawal együtt felfedezte a ribonukleinsav és a dezoxiribonukleinsav biológiai szintézisének mechanizmusát. Ezért 1959-ben közösen orvosi Nobel-díjat kaptak. korner <ang.) : —reorner kornett <ol. ’kürtöcske’ szóból) : a postakürtből ventilek felszerelésével alakított magas hangú réz fúvós hangszer. A 19. sz. első felében volt divatos. Mahler, Sztravinszkij újból felhasználták. Magas változata a kisb, helytelenül pisztonnak v. pikoló nak szokták nevezni. 14*