Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 4. K - Me - Új magyar lexikon 4. (Budapest, 1961)
M
Mann 542 Mannlicher pába, és Svájcban telepedett meg. Három évtizednyi megszakítás után folytatta ironikus hangú, társadalomkritikai célzatú regényét, az Egy szélhámos vallomásait (1954). Nemegyszer felemelte szavát a világbéke és a békés együttműködés érdekében, megbélyegezve a kommunistaellenes magatartást. Zürichben halt meg. Valamennyi jelentősebb műve magyarul is megjelent; többször járt hazánkban, kapcsolatban állt magyar írókkal, tudósokkal is (Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Hatvány Lajos, József Attila, Lukács György, Turóczi-Trostler József). — Írod. Turóczi-Trostler J. : T. M.-s Weg zum Mythos (T. M. útja a mítosz felé). 1936 ; Lukács György : T. M. 1948 ; Szentmihályi—Dériné—Pálvölgyi : T. M. magyarul megjelent művei és a magyar T. M. irodalom. 1956 ; Halász Előd : T. M. 1959. Mann [men], Tom (1856—1941): angol szakszervezeti vezető, az angol munkásmozgalom kiemelkedő alakja. Eredetileg bányász volt. 1884-ben belépett a Szociáldemokrata Föderációba,, s részt vett az új trade-unioniat&k mozgalmában. 1889-ben nagy szerepet játszott a londoni dokkmunkás-sztrájk szervezésében, 1893-ban a Független Munkás Párt megalakításában. Az I. világháború után a szovjetelienes intervenció megakadályozásáért vívott harc egyik szervezője volt. Megalakulásakor belépett a kommunista pártba, s az 1920-as években nagy szerepe volt a forradalmi szakszervezeti mozgalomban. manna <héber> : 1. a Biblia szerint az Egyiptomból kivonult zsidók „mennyből aláhulló” csodás eledele pusztai vándorlásuk alatt. Egyes feltevések szerint a mannazuzmót képzelték ilyennek, amelynek nagy tömegét a szél gyakran a sivatag fölé sodorja, ahol ilyenkor mannaeső keletkezik. Mások egy tamariszkusz-cserje (Tamarix gallica) szemcsékké összetapadt, édes ízű nedvével azonosították. — Átvitt értelemben a váratlanul, fáradság nélkül adódó dolgot, ill. jótéteményt nevezik ^nak. — 2. különféle növények megszilárdult cukortartalmú váladéka ; hashajtó hatású gyógyszer. mannazuzmó (Aspicilia esculenta, hibásan Lecanora esculenta) : a Közel-Kelet és É-Afrika pusztáin és sivatagjain élő zuzmó. Száraz állapotban a szól tovasodorja, s a sivatagi talajt néha 15 cm vastag rétegben takarja („mannaeső”). ínséges időkben emberi táplálék. mannequin [mánoké] <fr.) : jó alakú és mozgású nő, aki a divatbemutatókon v. nagyobb nőiruha-szalonokban a legújabb divat szerint készült ruhákat bemutatja. Mannerheim, Carl Gustav von (1867 — 1951) : reakciós finn államférfi, tábornok. 1917-ig a cári orosz hadsereg tisztje. 1918-ban az ellenforradalmi finn fehérgárdista haderők parancsnokaként a német intervenciósok segítségével leverte a finno.-i proletárforradalmat. Finno.-nak az SZU ellen megindított háborújában 1939—40-ben és 1941-től 1944-ig a finn hadsereg főparancsnoka, 1944-től 1946-ig köztársasági elnök volt. Mannerheim-vonal : a finnek által 1929—39 között a karéliai földszoroson épített katonai erődítmény-övezet. Nevét C. G. Mannerheim tábornokról nyerte. A szovjet csapatok a szovjet—finn háború idején (1939—40) és a Nagy Honvédő Háború alatt (1944. jún.-ban) két ízben is sikeresen áttörték. Mannesmann, Reinhard (1856 —1922) : német nagyvállalkozó és feltaláló. 1885-ben — fivérével együtt — megkezdte az erre a célra szerkesztett hengerművel a varrat nélküli csövek (Mannesmann-csövek) előállítását. Megalapította a ~ Műveket. Mannesmann-konszern : az egyik legnagyobb nyugatnémet nehézipari monopolvállalat. 1890-ben alapították Mannesmannröhren—Werke АО néven. A Deutsche Bank érdekkörébe tartozik. Üzemeiben színesfémkohászat, fémfeldolgozás, gépgyártás stb. folyik. Elsőnek vezette be Európában a hegesztés nélküli csőgyártást. A II. világháború idején termelését hadicélokra állította át, s teljes mértékben kiszolgálta Hitler hadigépezetét. A potsdami határozat következtében feloszlatták, de az USA és Anglia vezető köreinek támogatásával újjászervezték, s számos leányvállalatával együtt jelentős szerepet játszik az NSZK agresszív, imperialista bel- és külpolitikájában. 1957-ben aktíváinak összege 2800 millió márka volt, 76 400 munkást és alkalmazottat foglalkoztatott. Mannheim : rajnai kikötőváros az NSZK-ban. L : 297 000 (1958). Fémfeldolgozás, mezőgazdasági gépgv., vegy-, fa-, papír-, élelmiszeripar, villamossági cikkek gyártása. Élónk kereskedelem. Főiskolák. Mannheim, Kari (1893—1947) : magyar származású polgári szociológus. 1919 után ment ki Németo.-ba, majd 1933-tól Angliában élt és tanított. Fejlődésére különösen M. Weber, azonkívül M. Scheler hatott. Kutatásainak központi területe az ún. tudásszociológia, amelyet az —ideológia kialakulására és a különböző tudati típusok osztályozására alkalmazott. Relativista és agnosztikus világnézeti alapon az ideológiát teljesen szubjektív jellegűnek fogta fel, mereven szembeállítva az ún. egzakt tudományokkal. Általában az emberi ész erejében való kétkedés jellemezte, elvetette — különösen társadalmi téren — az objektív igazság létezését és megismerhetőségét. Nézetei a fasizmustól megrettent, ugyanakkor a tömegektől félő polgárság ingadozásának ideológiai tükröződése. manniiciini iskola : a 18. sz. derekán és második felében Marmheimben virágzó zenei mozgalom. Az itt működő zeneszerzők stílusának jellemző vonásai : a dinamika fokozott alkalmazása, a dinamikai változatosságon alapuló témaalkotás, a lépcsőzetes (barokk) hangerő-változtatással szemben a folyamatos, fokozatos zenekari crescendo (mannheimi crescendo), egyszerű, népies jellegű dallamosság, új zenekari technika, érzelmes díszítések stb. Náluk alakul ki a négytételes, a menüettet magában foglaló szimfónia típusa. A későbbi bécsi klasszicizmus jellegzetes zenekari stílusának alapjait a ~ vetette meg. Fő képviselői : J. Stamitz, F. X. Richter, I. Holzbauer, A. Filtz, Chr. Cannabich stb. Männinen, Otto (1872—1950) : finn költő, műfordító. Homérosz, Moliére, Ibsen stb. műveinek kiváló tolmácsolója ; számos Petőfi-verset, a János vitézt, Arany Toldiját, magyar népdalokat és balladákat fordított finnre. Manninger Gusztáv Adolf (1880—1954) : mezőgazdász, egyetemi tanár, Kossuth-díjas. A talajnedvesség megőrzésére alkalmazott talajművelési eljárásaival kiemelkedő terméseredményeket ért el. (Posztumusz műve : A talaj sekély művelése, 1957.) Manninger Gusztáv Adolf (1910— ) : entomológus, Kossuth-díjas. A növények állati kártevőit tanulmányozza a gyakorlati növényvédelem szempontjából. Kidolgozta a kártevő rovarokra vonatkozó előrejelzést. (Növényvédelem. 1951 ; A növényvédelem eredményes módszerei. 1956 (Ubrizsy G.-ral közösen) ; Szántóföldi növények állati kártevői, különös tekintettel a nagyüzemi védekezésre. 1960.) Manninger Rezső (1890— ) : állatorvos, egyetemi tanár, az MTA alelnöke, kétszeres Kossuth-díjas. Az állategészségügy, főként a bakteriológia és a járványtan nemzetközi szaktekintélye. Nevéhez fűződik az Országos Állategészségügyi Intézet létesítése. (A házi emlősök fertőző betegségei, 1939 ; Állatorvosi bakteriológia, immunitástan és általános járványtan, 19 >0; Állatorvosi belgyógyászat I—II., 1959, Mócsy J.-sal közösen.) Manninger Vilmos (1876—1945) : sebész, egyetemi rendkívüli tanár. A hazai rák elleni küzdelem szervezője. Idősebb Verebély Tiborral együtt megírta az első korszerű magyar sebészeti tankönyvet (1907), Bakay Lajossal pedig orvosi szótárt szerkesztett (Onomatologia medica, 1910—11). Mannlicher, Ferdinand Ritter von (1848—1904) : osztrák mérnök, fegyverszakértő. Számos újítást vezetett be az ismétlő fegyvereken, melyek közül különösen az 1866—88 között kifejlesztett závárzat (később ~— Schönauer-závárzat) terjedt el. Róla nevezték el (~ puska) az Osztrák—Magyar Monarchia, majd Mo. és egyes más utódállamok hadseregeiben rendszeresített, 5 lövetű* ismétlő kézi lőfegyvert.