Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 5. Mf - R - Új magyar lexikon 5. (Budapest, 1962)
N, Ny
napállandó 118 napfogyatkozás keringenek. Sugárzása teszi lehetővé az életet a Naprendszerben. Közepes távolsága a Földtől 149,0 millió km. — Legfontosabb adatai : közepes látszólagos átmérő : 32'; valódi átmérő : 1,392 millió km, a földátmérő 109-szerese ; térfogat: a földlérfogat 1,3 milliószorosa ; tömeg : a földtömeg 333 000-szerese ; közepes sűrűség : 1,41 g/m3 ; felszínén a nehézségi gyorsulás 28-szorosa a földinek. — Látszólagos napi mozgása a Föld tengelyforgásinak, évi vándorlása a csillagok között a Föld Nap körüli keringésének visszatükröződése. Valódi mozgása a —Tejútrendszerben két összetevőre bontható, egyrészt a környező csillagokhoz képest 19,4 km/sec sebességgel mozog a Herkules csillagkép irányában, másrészt 220 km/sec sebességgel részt vesz a Tejútrendszer általános rotációjában. A ~, akárcsak a Föld, forog a tengelye körül, azonban mivel nem szilárd test — ellentétben a Földdel — különböző szélességeken a szögsebesség más és más. Leggyorsabb az Egyenlítőn, ahol egy forgás ideje 25,38 nap, a 70° heliografikus szélességen már kb. 4 nappal hosszabb. Forgásiránya megegyezik a bolygóknak a ~ körüli keringési irányéval. — A ~, mint a többi átlagos csillag, stabil gázgömb, melyet a tömegvonzás tart össze. Belső része közvetlenül nem látható, mert az onnan jövő sugárzás útközben elnyelődik, ezért belső szerkezetére csak elméleti úton következtethetünk. Ezek szerint hőmérséklete a centrum felé haladva 15 — 20 millió fokig, a nyomás néhány 100 milliárd atmoszféráig, a sűrűség néhány 100 g/cm3-ig folyamatosan növekszik. A ~ból kisugárzott energia túlnyomó része a centrum közelében jön létre. Itt atommagreakciók játszódnak le, melyek során hidrogénből hélium keletkezik, és a közben felszabaduló energia szétsugárzódik, majd többszöri átalakulás után eljut а felszínéig és innen a világűrbe. A ~ által kisugárzott energia mennyisége alig változik ; a Föld távolságában 1 cm2 felületen 1 perc alatt átlag 1,94 kalória hőenergia halad keresztül (napállandó). A ~ ezenkívül rádiófrekvenciás és anyagi természetű (korpuszkuláris) sugárzást is bocsát ki, melyek a Föld légkörére jelentős hatással vannak. E sugárzások révén a ~ naponta 363 milliárd tonnányi tömeget veszít, de ezáltal tömege az elkövetkező 10 milliárd év alatt mindössze 0,01%-kal csökken. — A~ légkörének hőmérsékletéről és kémiai összetételéről színképe ad felvilágosítást, melyben fényes alapon több ezer sötét vonal (Praunhofer-vonal) különböztethető meg. A felszín hőmérséklete kb. 6000 fok. Légkörében megtalálható a Földön ismert elemek legnagyobb része, sőt a héliumot a ~ légkörében fedezték fel, és a Földön csak később sikerült kimutatni. A ~ általános mágneses fezéről, mely kb. 1 gauss erősségű, ugyanosak a színkép ad felvilágosítást. A~ világító, tehát közvetlenül látható felszínét fotoszférának nevezzük. Benne jelennek meg a~ legfeltűnőbb felszíni jelenségei, a sötét napfoltok, melyek 1000—100 000 km átmérőjű, a környezetüknél valamivel kisebb hőmérsékletű gázörvények a ~ felszínén. Általában csoportosan lépnek fel, és belsejükben erős mágneses tér uralkodik. A foltokat gyakran felhőszerű szerkezetű fényes napfáklyák veszik körül. A fotoszféra szemcsés szerkezetű, az egyes szemcsék (granulák) átmérője átlag 1000 km. A fotoszféra felett elhelyezkedő réteg a kromoszféra, melynek létezését napfogyatkozások idején színképi úton mutatták ki. A kromoszféra jelenségei a hatalmas gázkitörések (protuberanciák v. flokkuluszok), melyek főleg hidrogénből és kalciumból állnak, és a bennük levő anyag, miután több százezer km magasra emelkedett, ismét visszaesik a ~-ra. A kromoszféra másik jellegzetes jelensége a rövid ideig tartó erős kifényesedés, a kromoszferikus erupció v. fler. A légkör legkülső része a szemmel csak napfogyatkozáskor látható, változatos alakú, igen kis sűrűségű napkorona, melynek hőmérséklete az egy millió fokot is eléri. Űjabb kutatási eredmények arra mutatnak, hogy a ~ legkülső koronája egész Földünkig elér. — A ~on fellépő időszakos jelenségeket összefoglalóan naptevékenységnek nevezik. A tevékenységet legfeltűnőbben a napfoltok mutatják, melyek száma és helyzete egy kb. 11 éves periódussal szabályszerű menetet mutat, de kimutatható a rádiósugárzásban, a korona alakjában s az egyéb naplégköri jelenségekben (protuberanciák, flerek stb.) is. Több évtizedes tapasztalat igazolja, hogy a földmágnesség változása, a sarki fény erőssége, a rövidhullámú rádióvétel zavarai, sőt a felső légkör sűrűsége is összefüggésben van a naptevékenységgel. Valószínű, hogy a rendellenes időjárási jelenségek oka is a ~on végbemenő változásokban keresendő. Ezek az összefüggések gyakorlati szempontból is igen fontossá teszik a napfizikai kutatásokat. napállandó t a légkör külső határán levő, a napsugárzás irányára merőleges 1 cm2 felületre közepes Nap— Föld távolság esetében 1 pero alatt érkező sugárzási energia. Átlagértéke 1,94 grammkalória, ami megfelel 1,35 kW/га2 teljesítménynek. napállatkák s az — egysejtűek egyik rendje, napalm s bombában és lángszóróban használt gyújtóharcanyag. Magától meggyullad és alig oltható. Eredetileg az alumínium nafténsavas (-rnafténsavak) és palmitinsavas sójának keverékét, ma inkább kókuszzsírból nyert zsírsavak, olajsav és nafténsav alumíniumsóját alkalmazzák e célra. Ebből 4—10%-ot adva benzinhez, ez teljesen kocsonyássá válik. Gyújtó hatása magnéziumporral fokozható (Pyroyel). A koreai háborúban (1950—53) alkalmazta először az USA hadserege ezt az egyik legszörnyűbb pusztító fegyvert. napéjegyenlőség, ehvinokcium, aequinoctium <lat.> : az az időpont, mikor a Nap középpontja látszólagos évi mozgása során az égi egyenlítőn áthalad. Naptári időpontja március 21. és szeptember 23. (tavaszi és őszi<~). Ilyenkor a Nap az egész Földön pontosan K-en kel és Ny-on nyugszik, a nappal és az éjszaka időtartama pedig az egész Földön egyenlő, napelem : —rnapfényelem naperőmű i általános értelemben minden, a Nap sugárzó energiáját közvetlenül hasznosító berendezés. A nap energiáját víz melegítésére, forralására már ősidők óta igyekeztek felhasználni. A szoros értelemben vett (tehát a villamos energia nagyüzemi méretekben történő előállítására szolgáló ~) kialakítása kísérleti állapotban van. A modern és viszonylag kisméretű ~veket, az ún. napkályhákat vízgőz, desztillált víz előállítására, fém olvasztására, -*hűtőgépek működtetésére (abszorbciós módszer) és fűtésre is használják. 3500 — 4000 C° hőmérséklet is elérhető segítségükkel. A napkályha legfontosabb része a Nap járását követő tükör. Ennek gyújtópontjában helyezik el a melegítendő testet, pl. a vízzel telt tartályt, (-►még heliotechnika, napfényelem) napfáklyák i a Nap légkörében látható, pelyhes szerkezetű, gázanyagokból felépült képződmények. Hőmérsékletük kb. 1000 C°-kal nagyobb a fotoszféráénál. Általában a napfoltok térségében láthatók. napfényelem, napelem: olyan feszültségforrás, amely a Nap sugárzási energiáját közvetlenül elektromos energiává alakítja. Több, egymásra rétegezett szilícium lapocskából áll, amelyek félvezető fotocellaként viselkednek. (-*félvezetők) A gyakorlatban előállított <~ek hatásfoka elérheti a 11%-ot, de az elméletileg számított hatásfok még ennél is nagyobb. A~eket már a gyakorlatban is használják a mesterséges holdak rádióadóiban. Tömegesen gyártanak ~eket többek között az SZU-ban. napfénytartam s a napsütéses órák száma bizonyos időegység (nap, hó, év) alatt. Értékét a ~-íróval (-rheliográf, 1.) állapítják meg. Mennyisége hazánkban évenként 1800—2200 óra. napfogyatkozás : (csili) jelenség, mely akkor jön létre, ha a földi megfigyelő elől a Napot a Hold eltakarja. Teljes (totális) ~kor az egész Nap, részleges (parciális) ■-'-'kor annak egy része van elfedve. Speciális részleges ~ a gyűrűs amikor a Napnál kisebbnek látszó Hold csak a napkorong közepét takarja el. ~ -rújholdkor van, ha a Hold egyúttal az ekliptika (a Föld pályasíkja) közelében tartózkodik. ~kor tehát a földfelület egy