Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 5. Mf - R - Új magyar lexikon 5. (Budapest, 1962)
P
469 Portugál India Pó-síkság (1836—1901) és a parlament V. Terra (1866—?) műve. Az újabb építőművészek közül R. Lino (1879— ) és C. R. Andrade (1887— ), valamint öccse, G. R. Andrade (1891— ) kapcsolódnak a nemzeti hagyományokhoz. A 19. sz. jelentősebb szobrászai A. Soares Dos Reis (1847—89) és a monumentális műveket készítő A. Teixeira Lopes (1860— ?). A 20. sz.-i szobrászgeneráció, C. Mota (1862—1930), valamint IT. dós Santos (1878—1930) művészetét a valósághű ábrázolás jellemzi. A múlt század elejének festői közül a rembrandti hagyományokat követő D. A. de Sequeira (1768—1837) válik ki. Mellette jelentősebbek: J. da Silva Gristino (1829—77) tájképfestő, J. Rodrigues (1828—87) történeti és M. A. Lupi (1826—83) portréfestő. A barbizoni iskola hatott A. Carvalho da Silva Porto (1850—93) tájképeire. A 20. sz. elejének nagyhatású művésze C. Bordallo-Pinheiro (1856—1929), aki történeti kompozíciók mellett kiváló arcképeket festett. Az utána következő müvészgeneráció jelentősebb tagja : J. Lopes (1886—1956). ZENE. A portugálok népzenéje a spanyolokéhoz hasonlóan arab hatást mutat. Régi táncformáival (chaconne, folia, zapateado), melyek részben ~ból indultak útjukra, az európai műzene fejlődését is befolyásolta. A középkorban a francia—burgundi zenekultúrával állt kapcsolatban. A 16. sz.-ban a spanyol zene volt rá hatással; különösen az egyházi polifonikus zene virágzott (D. de Goes, 1500—72). Fénykora a 17. sz. első felére esik. Ekkor keletkeznek D. Lobo (1565—1646) és IV. Joäo király (1604—56) motettái, M. R. Goelho (kb. 1583—kb. 1623) orgonafantáziái, M. Cardoso (1570— 1650), L. Rebello (1609—1661) és D. Melgago miséi. A 18. sz.-ban az olasz operazene befolyása alá került. (Egy ideig Dom. Scarlatti is Lisszabonban működött.) A 18. sz. végének és a 19. sz. elejének Don Santos, F. A. d'Almeida s még inkább M. A. de Portugal (1762—1830) a nevezetes szerzői. A 19. sz.-ban a nemzeti zenei törekvéseknek az 1835-ben megalakult lisszaboni konzervatórium lett a középpontja. Vezetője, J. D. Bomtempo (1775—1842) egyúttal korának kiemelkedő muzsikusa is. Kívüle még J. A. R. da Costa méltó említésre. A német romantika után a francia és spanyol impresszionizmus hatása érvényesült. A századfordulónak J. Vianna da Motta (1868—1948) a vezéralakja, aki műveivel a későromantikus stílushoz kapcsolódik. A jelenkor zeneszerzői közül R. Coelho, Fragoso és Machado a legismertebbek. — írod. Spanyolország. — P. (Külkereskedelmi útmutató.) 1958 ; Ybl E. : Spanyolország és P. művészete a reneszánsztól a klasszicizmusig. 1959; Makai Gy. : Portugál Afrika, a rabszolgák földje. 1960. Portugál India, India Portuguesa : a 16. sz.-i hatalmas portugál gyarmatbirodalom maradványai India Ny-i partján ; Qoa, három kis szigettel, -*■ Damao és ->- Diu. 4190km2. L: 650 000(1958), mahratták (indiaiak). Főv.-a Panjim. (NovaGoa). Vas- és mangánérc-bányászat. Hivatalos nyelv a portugál. Pénzneme a portugál escudo ; 1 portugál escudo = 100 centavo. — Goát 1510-ben, Diut 1515-ben, Damaot pedig 1558-ban hódították meg a portugál gyarmatosítók. India függetlenné válása (1947) óta a lakosság követeli az Indiával való egyesítést, s az indiai kormány is követeli e területek Indiához csatolását. Portugál Kelet-Afrika : Mozambique portugál nyelv : az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó -*• újlatin nyelvek egyike. Portugáliában, Portugália külbirtokain, Brazíliában mintegy 60 millió ember beszéli; portugál nyelvjárást beszél Spanyolo. Galicia nevű tartományának lakossága is. Legközelebbi rokona a spanyol nyelv. Jellegzetességei közé tartozik a sok nazális hang, a diftongusok nagy száma. Hat nagyobb nyelvjárása van (négy a szárazföldön, kettő a Madeira és az Azori-szigeteken), az eltérés közöttük hangtani jellegű. Legrégibb írásbeli emléke 1192-ből való. Irodalmi nyelve a 16. sz. óta van. Portugál Nyugat-Afrika : -r Angola portugálok : Portugália, az Azori-szigetek és Madeira törzslakosságát képező nép. Lélekszámúk Portugáliában 9 millió (1958). Jelentős számban élnek még Brazíliában és Portugália gyarmatain, legtöbben Angolában (110 000) és Mofambique-Ъеп (68 000). Nyelvük az újlatin (román) nyelvek közé tartozik. Népi kultúrájuk (mely sok arab vonással rendelkezik) a gallegóh és a spanyolok, kultúrájával áll közeli rokonságban. A hivő~ római katolikusok. Porumbacu, Veronica (1921— ) : román költőnő, állami díjas, a modem román lírai költészet jeles képviselője, Vörösmarty és József Attila verseinek román tolmácsolója. Porumbescu, Ciprian (1853—1883): román klasszikus zeneszerző. Bécsben folytatta tanulmányait. Küzdött az erdélyi román zenei iskola megalapításáért. Műveit román népi énekek ihletik. Mintegy 200 különböző műfajú művet alkotott. porüszögféíék (Ustilaginaceae) : az üszöggombák (Ustilaginales) sorozat egyik családja. A Földön mindenütt elterjedtek. Közel 600 fajuk ismert ; gazdaságilag a gabonaféléken élősködők a legkártékonyabbak. A megtámadott növény egyes részeit szétroncsolják, s itt képezik a szaporodásukat biztosító, sötét színű üszögspórákat, melyek szétporladva új növényre v. magra tapadnak. A búza- (Ustilago tritici), az árpa- (U. nuda) és a zabporüszög (U. avenae) virágfertőzést okoz, és a gazdanövény kalászait, ill. bugáit teljesen elpusztítja. Az árpa és a zab fedett «szőttjénél (U. hordei levis) a pelyvalevelek befedik az üszögpuffancsokat. Hajtásfertőzést okoz a kukorica golyvás üszögje (U. mays-zeae). A legmegbízhatóbb védekezés ellenük a vetőmagvak csávázási, ill. a kukorica golyvás üszögje ellen a daganatok összegyűjtése és elégetése. Porva : ötk., Veszprém m., zirci j. L : 780 (1960). Vá. : Zirc. Gótikus rk. temploma műemlék. Méncsikónevelő telep. porvasmagok : rádiótechnikai, esetleg más híradástechnikai berendezések önindukciós tekercseiben alkalmazott vasmagok, amelyeket szigetelt anyagba ágyazott apró vasszemcsékből, ill. vasötvözetporból készítenek. Előnyük, hogy a szétszórt szemcsék miatt örvényáramveszteségük csekély. Újabban a ~t kiszorítják a ferrilek. porzó : a virág hímivarjellegű szerve ; a ->- virágpor (pollen) létrehozására szolgál. Törzsfejlődéstani tekintetben megegyező szerv a heterospórás páfrányok mikrosporofillumával. A fenyők apró pikkelylevólszerü ~i közös tengelyen, sűrű csavarvonalban, barkaszerűen helyezkednek el. A zárvatermők ^ja már elvesztette levélszerűségét, hosszú nyélszerű ^szálból és annak végén elhelyezkedő portokból áll. A portok két portokfélre tagolódik, ezeket a ~szál csúcsa, a csatló tartja össze. Mindegyik portokfélben rendszerint két pollenzsák helyezkedik el, ezekben keletkezik a virágpor. A zárvatermők virágjában sok meghatározatlan (boglárkafélék) v. jellemző számban (keresztes virágúnkban 6, a szegfűfélékben 10 stb.) fejlődik. Pósa Lajos (1850—1914) : költő, újságíró. Konzervatív szellemű, konvencionális, problémátlan, idilli versek szerzője volt, a külsőségekben Petőfi epigonja. Korabeli népszerűségét annak köszönhette, hogy a szellemileg igénytelen rétegek ízlését szolgálta ki, továbbá, hogy számos nótája Dankó Pista megzenésítésében széles körben elterjedt. Az Én Újságom c. közkedvelt gyermeklapot szerkesztette. Pósaházi János (?—1686) : ref. hitvitázó, a sárospataki kollégium tanára. Nevelési elveiben Comeniust követte. Komoly hitvitákat folytatott a jezsuitákkal (Bensült veres kolop, 1666 ; Görcsös bot, 1668 ; Igazság istápja, 1669). Pósfa : ötk., Vas m., sárvári j. L : 420 (1960). Pó-síkság, Pó-medence: Olaszo. legnagyobb alföldje a Pó folyó mellékén ; kb. 46 000 km2. Tkp. az adriai süllyedők folytatása az Alpok és az Appenninek között, amely a harmadidőszak elején még tengeröböl volt, a hegységek kiemelkedésével keskenyebb lett, majd a negyedkorban az Alpokból és az Appenninekből szár-