Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 5. Mf - R - Új magyar lexikon 5. (Budapest, 1962)
R
reáljövedelem 535 reáljövedelem megfogalmazója, D. Diderot szerint pl. az szép, ami igaz ; ezt az esztétikai alapelvet veszi át tőle a népforradalmár Petőfi is. Egyes realista művek és törekvések kivételesen nem haladó áramlatokkal és törekvésekkel kapcsolatosan is létrejöhettek. Ezt nevezi Engels ,,a realizmus győzelmé”-nek Balzac munkásságában ; részben hasonló Tolsztoj esete is. Móricz egyik vallomásában mondja : „Nem én irányítom alakjaimat. Inkább ők tapossák szét az én meggyőződéseimet. Én tűröm, hogy éljék a maguk életét.” — Szükebb értelemben azoknak az íróknak az esetében használatos a ~ meghatározás, akiknél a lényeges törvényszerűségek feltárása és ábrázolása a jelenségvilág valósághű formájában történik, tehát stílusban is realista megfogalmazást nyer, akik — Engels megfogalmazása szerint — tipikus jellemeket ábrázolnak tipikus körülmények között. Mint történeti kategória a ~ a polgári regény kialakulásakor bontakozik ki először és lesz uralkodóvá, tudatos irányzattá ; ezzel párhuzamos a képzőművészet realista irányba való fejlődése is. (Balzac, Stendhal, Thackeray, részben Zola, később Tolsztoj, Csehov, Romain Rolland, R. M. du Card, Reymont, Th. Mann stb., a képzőművészetben Maillol, Rodin, Meunier, Daumier, részben Degas, Repin, Mo.-on Munkácsy, Nagy István, Nagy Balogh János, Medgyessy Ferenc és mások.) A tágabb értelemben vett ~ azonban már erőteljesen jelentkezik a görög szobrászatban, a reneszánsz képzőművészetben, majd a felvilágosodás korában ; Ghaucer, Villon, Rabelais, Defoe, Beaumarchais, Shakespeare, Fielding, Moliére, Goethe munkáiban stb. Első nagy korszakának társadalmi talajáról kapta ez a művészeti irány a polgári elnevezést. Ugyanezt kritikai ~>nak is nevezik, mivel fő jellemvonása, hogy humanista bátorsággal, kíméletlenül föltárja a hibákat, de ezek világából, a polgári társadalomból kiutat mutatni még nem tud. — Később, az érlelődő, majd kirobbanó és győzelemre jutó proletárforradalmak időszakában a valóságot reálisan ábrázoló humanista művész már a jövőbe tud mutatni, s ezáltal egész írói magatartása is megváltozhat : a hideg, kemény, néha látszólag az ábrázolt világon kívül álló,, pusztán megfigyelő és ítélő álláspontot a forradalmi válg tozásokra lelkesítő, szenvedélyes, pártos állásfoglalá váltja fel, a szocialista realizmus. A szocialista ~ a mun' kásosztály művészete, a proletárforradalom, az épülő szocialista rendszer művészi felépítménye. A valóság dinamikus, történetileg konkrét ábrázolására törekszik. Egyezik a korábbi .~sal abban, hogy az ábrázolt életet tudatunktól függetlennek tekinti, de nem merevíti a jelenségeket állóképbe ; egyén és környezet dialektikus egymásra hatását igyekszik megragadni. Sem az egyént, sem a társadalmat nem tekinti egyszer s mindenkorra adott, változhatatlan tényezőknek, hanem egymásra hatásuk bonyolult folyamatát mozgásban ábrázolja, az egyén tulajdonságait társadalmi összefüggéseiben tárja fel. A szocialista ~ rendkívül nagy hangsúlyt helyez a művész tudatosságára. A lelki, ösztöni tényezők szerepét nem tagadja sem az életben, sem a művészi alkotó folyamatban, de ezek tudatosítására és eszmei irányítására törekszik. A szocialista forradalmi harcban született, eszköz az emberi öntudat átalakítására, tudatos állásfoglalást követel a művésztől, szükségesnek tartja a felvetett egyéni és társadalmi problémák megoldását, ill. e megoldás távlatainak kifejezését. A szocialista ~nak alapja a pártosság, s mert az élet ábrázolásában a kialakuló új jelenségek érvényre jutását kíséri figyelemmel, gyakori velejárója a forradalmi romantika ; a szocialista-realista művész a „tudatos jövőbe lát” (József Attila). A szocialista ~ a romantika pozitív vonásait is magában foglalja ; a ~ nem formai, stiláris, hanem esztétikai, filozófiai értelméből kiindulva a szocialista ~ különböző stílusirányzatokban nyilvánulhat meg, és átveheti minden ilyen irányzat vívmányait, feltéve, ha ezek nem állnak ellentétben a valóság objektív visszatükrözésének törvényével. — írod. Marx—Engels : Művészetről, irodalomról. 1950 ; Lenin : Az irodalomról. 1949 ; Lukács Gy. : A realizmus problémái. 1948 ; Lukács Gy.: Nagy orosz realisták. Szocialista realizmus. 1949 ; A. I. Szoboljev : A lenini tükröződési elmélet és a művészet. 1949; N. A. Dobroljubov: Orosz realizmus. 1950 ; F. Mehring : Irodalmi tanulmányok. 1950 ; A realizmus kérdései a magyar irodalomban. 1956 ; V. V. Vanszlov: A szép problémája. 1958 ; Realizmus és modernizmus. Szerk. Héra Z. 1959 ; Ch. Caudwell: Illúzió és valóság. 1960. — 2. középkori realizmus : a középkori -*■ skolasztika idealista irányzata, a nominalizmus ellenlábasa. Szélsőséges válfaja az általános fogalmaknak (univerzáliáknak) reális, objektív létet tulajdonított, és azt hirdette, hogy ezek megelőzik az egyes dolgok létezését ; ily módon visszanyúl -*■ Platón filozófiájához. Fő képviselői Johannes Scotus —► Eriugena és Canterbury —*- Anselmus. A realizmus mérsékelt válfaja szerint az univerzáliák léte csak isten gondolkodásában előzi meg a dolgok létét, magukban a dolgokban mint általános lényegek jelennek meg. Fő képviselője -»■ Aquinói Tamás. A ~ a katolicizmus filozófiai alapjául szolgált, bár a szélsőséges ~t az egyház hivatalosan elvetette. A középkori nominalizmus és harca kezdetleges formában a materializmus és idealizmus harcát fejezte ki. A r— elemei a modern burzsoá filozófia több irányzatában, pl. a neotomizmusban, a hólizmusban is megtalálhatók, (-»-még konceptualizmus) reáljövedelem : a különböző társadalmi rétegeknek létfenntartási eszközök mennyiségére átszámított jövedelme ; azt mutatja, hogy a tényleges pénzjövedelemért (nomináljövedelemért) milyen mennyiségű anyagi jószág, ill. szolgáltatás vásárolható. A munkások és alkalmazottak reáljövedelme annyiban különbözik a -*■ reálbértől, hogy magában foglalja a munkabéren felüli jövedelmeket, amelyeket különféle juttatások formájában (táppénz, családi pótlók, nyugdíj, béren felüli juttatások stb.) az államtól és a társadalmi szervezetektől kapnak. A szocialista statisztikai gyakorlatban az átlagos reáljövedelmet általában egy főre, az átlagos reálbért egy keresőre számítják. A dolgozók egy fóré jutó reáljövedelmének alakulása Magyarországon Év----------------------------------------------index 1949 = 100 1949 100,0 100,0 1950 102,8 112,7 1951 97,8 118,8 1952 87,5 106,6 1953 91,0 100,6 1954 115,0 111,0 1955 121,8 124,5 1956 129,3 131,2 1957 148,8 136,9 1958 158,2 137,2 1959 168,9 153,2 1960 172,6 161,5 Megjegyzés : a) A munkások és alkalmazottak összes jövedelme a nettó béreken, a nyereségrészesedésen, a táppénzen túl tartalmazza a bármilyen címen — rendszeresen és nem rendszeresen — élvezett pénzbevételeket (pl. a családi pótlék és segély, nyugdíj, ösztöndíj, kiküldetési díj, különélőéi díj, jutalom, szakértői díj, szerzői díj, államkölcsön-nyeremény, takarékbetét után élvezett kamat stb.), valamint a munkás és alkalmazotti népességhez sorolt lcétjövedelmű családok mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmét. Az összes jövedelem magában foglalja továbbá a munkás és alkalmazotti népesség által igénybevett — ingyenes, ill. kedvezményes — szociális, egészségügyi, kulturális és egyéb juttatások értékét is. A munkások és alkalmazottak jövedelmeit a népesség egy főjére számítottuk ki. A mutatót a fogyasztói árindex segítségével számítottuk át reálértékre. — b) A parasztság összes jövedelmének reálértéke azoknak a pénzbeni és természetbeni javaknak együttes volumene, amelyeket a parasztság a tárgyidőszakban megszerzett és amelyeket v. személyes szükségleteinek kielégítésére, v. gazdaságai tiszta vagyonának növelésére, Ш. tartalékolására fordított. A parasztság jövedelme tehát az előbbiekben a fogyasztás reálértékénél felsorolt tételeken kívül a termelőszövetkezeti közös gazdaságok, valamint az egyéni és háztáji gazdaságok tiszta vagyonának változását is magában foglalja.