Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 5. Mf - R - Új magyar lexikon 5. (Budapest, 1962)
R
relikvia 548 Reményi relikvia (lat.) : ereklye, emlék, hagyaték ; különös (többnyire vallásos) tiszteletben álló személy v. mozgalom emlékét őrző tárgy, maradvány. Relle Gabriella (1902— ): operaénekesnő (drámai szoprán). Külföldön is szerepelt. Olasz és német operák szerepeiben egyaránt kiváló volt. rém (ang. ’röntgen equivalent man’ rövidítése) : valamennyi ionizáló sugárzás biológiai hatásának kifejezésére alkalmas dózisegység. 1 ~ bármely ionizáló sugárzásnak azt a mennyiségét jelenti, amely ugyanakkora biológiai károsodást idéz elő az emberi szervezetben, mint 1 röntgen-egység erősségű közönséges röntgensugárzás. A dózis ~ben egyenlő a kérdéses sugárzásra vonatkozó —*- .R.Bál-tényezőnek és a —aradban kifejezett elnyelt dózisnak a szorzatával. Rém : ötk., Bács-Kiskun m., kiskunhalasi j. L : 1890 (I960). Vá. : Jánoshalma. Gépállomás. Közelében földgáz előfordulás. remanenda (lat. ’visszamarad’ szóból), remanens mágnesség: az anyagoknak a mágnesezés megszűnte után mutatott mágnesezettsége (-+ hiszterézis). Remarque [remark], Erich Maria ; tkp. Kramer (1898— ) : német író. 1932 óta külföldön, 1939-től az USÁ-ban élt, majd Svájcba költözött. Pacifista szellemű, az I. világháborúval foglalkozó regénye (Nyugaton a helyzet változatlan, 1929) világsikert aratott. A német antifasiszta emigránsok sorsát rajzolta meg A diadalív árnyékában (1945) c. művében. A Három bajlárs és Szerelem és a halál órája c. munkája állásfoglalás a fasizmus ellen. Rembrandt, Harmensz van Rijn (1606—69) : holland festő, korának s minden időknek egyik legnagyobb művésze. Leydenben született paraszti eredetű családból : apja molnár volt. Szülővárosában Jacob va aSwanenburgh, Amsterdamban Pieter Lastman indította el művészi pályafutását. Első műveit az 1620-as évek végétől ismerj ük. Festmények mellett már ekkor készített rézkarcokat, tollrajzokat, s grafikai működése végigkíséri egész munkásságát. Művészi érdeklődésének középpontjában kezdettől fogva az - * emberábrázolás állt. önma-Jtembrandt gáról 8 feleségéről, Saskia van Uylenburghról készített arcképei számos megrendelést juttattak a fiatal festőnek az amsterdami előkelő polgárok köreiből. Első nagyszabású művei, a hagyományos csoportarckép műfaját új felfogásban ábrázoló Tulp doktor anatómiája (1632), A hajóápítőmester és felesége életvidám kettős képe (1634 körül), a ruhátlan emberi test szépségeit költőien tükröző Danae, (1636) s a barokkos kompozíciójú Az angyal elhagyja Tóbiás családját (1637) sikerekben gazdag korszakának emlékei. Gazdag honoráriumát értékes mfigyűjteménye gyarapítására fordította. Művészi munkásságát összefogó jelentős feladat megoldására 1642-ben nyílt alkalma, amikor az amsterdami lövészek parancsnoka s 16 társa a lövészegyesület csoportképét rendelte meg nála. A kép, mely azóta Éjjeli őrjárat címen az egyetemes emberi kultúra egyik maradandó emléke lett, kortársaiból és megrendelőiből az elítélő bírálat hangját váltotta ki. A fény-árnyék ellentétére épített festmény mozgalmassága, első látszatra bonyolult szerkezeti felépítése, mély színeinek bensőséges ragyogása szokatlanul hatott az egyenlő megvilágítású s a szereplőket egyenlő hangsúllyal bemutató csoportarcképek divatjának korában. A sikertelenség s feleségének halála (1642) magányossá tette a mestert. Egyre gyakrabban a város zsidónegyedében s a szegénynegyedben találta meg modelljeit. A negyvenes évek közepétől jelenik meg képein egy fiatal lány — későbbi élettársa —, Hendrickje Stoffels, akiről csodálatos szépségű portréit festette. Ezekben az években művészete elmélyült. A társadalom elesettjei iránt érzett őszinte együttérzése, a divatos témáktól s festéBmódtól eltérő szuggesztlv festői formálása elidegenítették gazdag polgári megrendelőit. 1656-ban anyagi csődbe került, értékes műgyűjteménye szétszóródott, házát eladta, s a szegénynegyedbe, a Rózsasánera költözött. Ekkor alkotta portróművészetének remekeit: Hendrickjeről s Saskiától született fiáról, T Húsról készített képeit, Jan Six, Nicolas Brunynigh arcképét s önmagát elmélyülten figyelő önarcképeit. 1662-ben kapta a város polgárságától utolsó megrendelését, s a Posztáscéh elöljáróiban még egyszer megörökítette a 17. sz.-i gazdag holland polgárok jellegzetes típusait. Életének utolsó éveiben a magára maradt s anyagi gondokkal küzdő mester még két megrendítő remekművel, az utolsó önarcképpel (Köln) s a Tékozló fiú hazatérésével (Leningrad, Ermitázsj zárta le műveinek gazdag sorát, mely mintegy 700 festményt, 350 metszetet és 1500 rajzot foglal magában. A Szépművészeti Múzeum az öreg rabbinus, Az angyal megjelenik az alvó szt. Józsefnek s a Mészárszék o. képeit, valamint G. Dou-val közösen festett Példázat a kinesrejtőről o. kompozícióját őrzi. ~ tanítványainak s követőinek (J. Lievens, G. Dou, G. Flinck, N. Maes stb.) művészete főleg a mester egyes külsőséges stílusjegyeinek utánzásán alapult. Életéről számos szépirodalmi feldolgozás készült, fgy Bródy S. is regényt írt róla. Nagy sikerű volt Korda S. ~-filmje. — írod. E. Ludwy : R. 1923 ; Vayer L. : R. 1955 ; H. Van Loon : R. 1957 ; Fülep L. : R. és korunk. 1957. remegés, reszketés, tremor (lat.) : egyes testrészek különféle okok miatt bekövetkező, többé-kevésbó ritmikus ide-oda rángása. Leggyakrabban a szemhéjakra, az ajkakra, a nyelvre, a kezekre és az ujjakra terjed ki. Erőssége függ az egyén indulati állapotától: izgalom hatására fokozódik, alvás közben megszűnik. Az izgalom az egész testre kiterjedő ún. rázott is válthat ki, amely lelki alapon rögződhet. A tempó és a kilengések nagysága, valamint jelentkezésének jellege szerint megkülönböztetnek : a) nyugalmi, b) célzott mozgásoknál jelentkező, c) meghatározott testhelyzetekben észlelhető ~t. Elkülönítésük diagnosztikus értékű. Okai : öregkor, mérgezés (ólom, higany, alkohol), Basedow-kór, testi gyengeség, senyvesség, pszichés befolyás, izgalom, és a központi idegrendszer bizonyos területeinek a megbetegedése. Az ún. esszenciális, örökletes v. családi~ ritkán jelentkező megbetegedés, amely a kezek, a fej, a nyelv és az arcizmok ~ében nyilvánul meg. Reményi Bála (1914— ) : költő, elbeszélő ; József Attila-díjas. A szocialista átalakulás tematikája szólal meg munkáiban. (Levél a fán, Négyszemközt, Zsákmány — versek ; A láthatatlan főnök — novellák.) Reményi Ede (1828 — 98) : világhírű hegedűművész, briliáns technikájú virtuóz. Korának egyik legnépszerűbb magyar muzsikusa. A szabadságharcban való részvétele miatt emigrálnia kellett. Hangverseny útjain bejárta a világot. Weimarban Liszt köréhez tartozott, majd Brahmsszal hangversenyezett. Londonban a királyi zenekar hangversenymestere volt. Egy ideig itthon ólt, 1875-ben Párizsba költözött. Számos hegedűdarabot és átiratot írt. (Repülj fecském ábránd, Itákóczi-induló stb.) Reményi József (1887—1956) : szobrász. Elsősorban éremművész (Liszt Ferenc, Önarckép, jubiláris plakettek, ill. emlékérmek). Bronzszobrait (Súlydobó) klasszicizáló ízlés jellemzi. Reményi József (1891 —1956) : elbeszélő, esztétikus, irodalomtörténész ; 1913-tól az USÁ-ban élt, a clevelandi egyetem tanára volt. önéletrajzi regényciklusában széles körképet festett az Amerikába szakadt magyarok életéről (Jó hinni, Emberek, ne sírjatok, Élni kell). Tanulmánykötete Amerikai Írók címmel jelent meg. Angolul megírta a magyar irodalom történetét, s több angol nyelvű tanulmányt írt a 19. és 20. század kiemelkedő magyar íróiról.