Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 6. S - Z - Új magyar lexikon 6. (Budapest, 1962)
S, Sz
153 Szabolcska intellektuális jellegű verskötete 1922-ben jelent meg Föld, erdő, Isten címmel. Kibontakozó líráját erős természetélmény, a kapitalista társadalmi rend lázongó, anarchikus gyűlölete, a nagyvárosi élet embertelen életformájának ábrázolása és gyakran szélsőséges érzékiség jellemzi (Kalibán, 1923 ; Fény, fény, fény, 1925 ; A Sátán műremekei, 1926). A 30-as évek táján azonban lehiggadt költészete, s „különbékét” kötött az addig támadott, ellenségesnek érzett társadalmi renddel. Szélsőséges individualizmusa, valamint éles és pontos önelemzései hiteles kifejezéshez juttatták költészetében a polgári társadalom magányos emberének érzósvilágát s céltalanságát (Te meg a világ, 1932 ; Különbéke, 1935). E polgári kiúttalanságból és züllöttségből keresve kiutat egy ideig a jobboldali demagógia hatása alá került ; ez költészetén is nyomot hagyott (Harc az ünnepért, 1938 ; összes versei, 1940). All. világháború eseményei mélyen megrázták, s a felszabadulás után szükségesnek vélte, hogy felmérje életpályáját. Ez a szándék hozta létre egyik legszebb és legjelentősebb művét, Tücsökzene c. lírai önéletrajzát (1947). Pályája utolsó szakaszának kiemelkedő terméke A huszonhatodik év c. versciklusa (1956), amelyet egy késői nagy szerelem ihletett. Válogatott versei 1956-ban jelentek meg. — Nagy forma- és nyelvkultúrája révén vált a 20. sz. kiemelkedő műfordítójává. Magas művészi fokon szólaltatta meg magyarul a világirodalom szinte minden nagy költőjét a régi kínaiaktól a 20. sz.-i modem költőkig. Shakespeare, Goethe, Villon és Kleist jeles magyar fordításai az ő tolla alól kerültek ki. Műfordításainak gyűjteményes kiadása : Örök barátaink (1958). Szabó Lujza (1904—34) : kiváló operaénekesnő (drámai- és koloratúrszoprán). 1927-től az Operaház tagja volt. Delibes-, Verdi-, Erkol-, Mozart-operák főszerepeinek kiváló alakítója. Szabó Magda (1917— ) : író, költő, műfordító ; József Attila-díjas. Pályáját költőként kezdte, számos versében a háború szörnyűségeinek és tragikumának adott hangot (Bárány, 1947 ; Vissza az emberig, 1949 ; Neszek, 1958). A modern regénytechnika eszközeit felhasználó, a lélekrajzra nagy súlyt helyező regényeiben főként az új értelmiség problémáival foglalkozik s a régi és új társadalmi erők összeütközését ábrázolja. Művei külföldön is sikert arattak. (Freskó, 1958; Az őz, 1959; Disznótor, 1960.) Ifj úsági regényei : Mondják meg Zsófikának (1958), Sziget-kék (1959), Álarcosbál (1961) ; színműve : Kígyómarás (1960), filmje : Vörös tinta (1959)? Szabó Miklós (l909— ) : operaénekes (tenor). Lisztdíjas, érdemes művész. 1941—45-ben a bp.-i Operaháznál, majd a vígopera társulatánál működött. 1957 óta a Szegedi Nemzeti Színház tagja. Főként olasz operák drámai és lírai szerepeiben tűnik ki. Mint hangversenyénekes oratórium-előadásokon is szerepel. Szabó Pál (1893— ) : író, Kossuth-díj as. Zsellércsaládból származott, egy hold földön gazdálkodott, majd kőművessegéd lett. Végigharcolta az I. világháborút ; a Tanácsköztársaság bukása után baloldali szervezkedésért bíróság elé állították és internálták. A 30-as években a népi írók balszárnyához tartozott, s egyik alapítója volt a Nemzeti Parasztpártnak. Szerkesztette a Kelet Népe c. folyóiratot és a Szabad Szó c. lapot. A felszabadulás után mint a Nemzeti Parasztpárt egyik vezető tagja, országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja, a Hazafias Népfront elnöke, majd mint alelnöke vett részt a politikai életben. — Első művét, 1931-ben megjelent Emberek c. regényét, amelyben a paraszti életet új hangon, közvetlen ihletésű epikával szólaltatta meg, Móricz Zsigmond is lelkesen üdvözölte. Ettől kezdve szinte évenként jelentek meg újabb és újabb regényei, amelyekben a nagybirtoktól szorongatott és a földért harcoló agrárproletariátus és szegényparasztság vergődését, a falusi értelmiség problémáit stb. ábrázolta (Papok, vasárnapok, 1933 ; Szakadék, 1939 ; Őszi vetés, 1940 ; Harangoznak, 1942. stb.). Felszabadulás előtti munkásságának legjelentősebb alkotása a Lakodalom—Keresztelő— Bölcső c. regénytrilógia (1941—42), amelyet a felszabadulás után Talpalatnyi föld címen átdolgozott, s amelyből nagy sikerű film is készült. Munkássága 1945 után új lendületet kapott. Nagy epikai gazdagsággal és meggyőző erővel elsőnek ábrázolta a magyar falu felszabadulását Isten malmai c. regényében (1949). Több művében mutatta meg a falu szocialista átalakulását, a szövetkezés útját választó parasztság új életét és problémáit (Űj föld, 1952 ; Tiszán innen, Dunán túl 1960 — regények ; Így egész a világ, 1958 — elbeszélések ; Nyári zápor, i960 — színmű stb.). Önéletrajzi regényciklusa (Nyugtalan élet, 1955—58) a 20. sz.-i parasztélet krónikája. Összegyűjtött elbeszélései Most és mindörökké címmel jelentek meg (1956). Szabó Pál Zoltán (1902— ) : a földrajztudományok kandidátusa, az MTA pécsi Dunántúli Tudományos Intézetének igazgatója. A Mecsek hegység, valamint a karszttal — különösen a karsztvízzel — kapcsolatos jelenségek kutatója. Elméleti munkássága hozzájárult Pécs vízellátási nehézségeinek megoldásához. Szabó Samu (1903— ) : színész, Kossuth-díjas. A Pécsi Nemzeti Színház tagja. Elsősorban operettekben és vígjátékokban arat jelentős sikereket. Szabó Zoltán (1908— ) : fizikokémikus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, Kossuth-díjas. Gázreakciók kinetikájának vizsgálatában, valamint a katalíziskutatásban ért el jelentős eredményeket. (Válogatott fejezetek a modern szervetlen kémiából, 1959.) Szabó Zoltán (1882—1944) : botanikus, egyetemi tanár, az MTA tagja. A növények alak-, fejlődés- és rendszertanával, majd örökléstannal foglalkozott. A kromoszóma- és génelmélet mo.-i terjesztője volt. (A növények szervezete, 1923 ; Az átöröklés, 1938 ; Származás és öröklés, 1942.) Szabó Zoltán (1912— ) : író, szociográfus. A 30-as években a népi írók csoportjához tartozott ; falukutató munkáiban az É-mo.-i szegényparasztság helyzetét dolgozta fel (A tardi helyzet, Cifra nyomorúság). 1945—47 között a Valóság c. folyóirat szerkesztője volt. 1949-ben disszidált. Szabó Zsuzsa (1929— ) : zongoraművésznő, Lisztdíjas. Az Országos Filharmónia szólistája. 1957 óta Kocsis Alberttól szóló- és szonáta-hangversenyeket ad. Szabolcs : ötk., Szabolcs-Szatmár m., nyíregyházi j. L : 770 (1961). Vá.: Balsa. — 20—30 m magas sáncokkal erősített földvárát — a hagyomány szerint — a honfoglaláskor Szabolcs vezér foglalta el. A helység a királyi vármegye központja és a vármegye névadója lett. A földvár ma műemlék. Szabolcsbáka : ötk., Szabolcs-Szatmár m., kisvárdai j. L : 1620 (1960). Vá.: Anarcs. 18. sz.-i ref. harangláb (műemlék). Szabolcsi Bence (1899— ) : zenetudós, akadémikus, Kossuth-díjas. 1945 óta a Zeneművészeti Főiskola tanára. A régi magyar zenére vonatkozó, valamint a népzene és dallamtörténet területén végzett kutatásai nagy jelentőségűek. 1930-ban szerkesztette (Tóth Aladárral) az első nagyobb magyar zenei szaklexikont. Főbb írásai: A zene története, A magyar zenetörténet kézikönyve, Beethoven, Európai virradat, A melódia története, Liszt Ferenc estéje, A magyar zene évszázadai I. II. stb., továbbá cikkek (Bartók-tanulmányok stb.), kritikák stb. A Zenetudományi Tanulmányok e. sorozat szerkesztője (Bartha Dénessel együtt). Szabolcsi Miklós (1921— ) : kritikus, irodalomtörténetíró, az irodalomtudomány kandidátusa ; József Attila-díjas. Elsősorban a 20. sz.-i magyar irodalommal foglalkozik. Sajtó alá rendezte József Attila összes müveinek (1—3. köt. 1952—1958) kritikai kiadását (az 1—2. kötetet Waldapfel Józseffel együtt). Kritikáinak és tanulmányainak gyűjteményei : Irodalom és felelősség (1955), Költészet és korszerűség (1959). Szabolcska Mihály (1862—1930) : költő, református esperes, az MTA tagja. A népi-nemzeti költészet epigonja, konzervatív vidékies lírikus volt. Első kötetének (Kölle-Szabó