Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 6. S - Z - Új magyar lexikon 6. (Budapest, 1962)
S, Sz
Szabó 152 Szabó alatt álló intézményt, s igyekezett azt a legszélesebb rétegek számára hozzáférhetővé tenni. A legjobb szakembereket nyerte meg a könyvtár számára. Az 1910-es években munkatársai voltak — többek között — Madzsar József, Dienes László, Kőhalmi Béla, Pikier Blanka. A Tanácsköztársaság róla nevezte el a könyvtárat, do az általa tervezett széles körű közművelődési könyvtárhálózatot csak a felszabadulás után építhette ki az 1945 óta iijból az ő nevét viselő könyvtár. — Könyvtárosi munkája elválaszthatatlan a munkásmozgalmi harcokban kifejtett elméleti és gyakorlati tevékenységétől; a társadalomtudományi könyvtár megszervezésével igyekezett elősegíteni a mozgalom fejlődését, ugyanakkor elméleti és gyakorlati tevékenységének tapasztalatait hasznosította könyvtárszervező és fejlesztő terveiben. 22 éves korától aktív tagja volt az SZDP-nek, állandó munkatársa a Népszavának ; több Népszava-, ill. SZDP-kiadványt szerkesztett. Fiatal korában megismerkedett Marx és Engels műveivel, a marxizmus elmélete az ösztönös forradalmárt harcos szociáldemokratává formálta, aki korán felismerte az SZDP vezetőségében uralomra jutó opportunizmust és bürokráciát és a marxizmus alapján felvette ellenük a harcot. A marxizmust alkalmazta a felvetődő kérdések vizsgálatában. Mars és Engels műveinek kiadásával igyekezett a marxista elméletet széles körben elterjeszteni, ugyanakkor részt vett kora haladó polgári gondolkodóinak megmozdulásában, munkájával támogatta a polgári radikálisokat. 1903-tól munkatársa volt o, Huszadik Század c. társadalomtudományi folyóiratnak, egy ideig szerkesztésében is részt vett. Tevékeny tagja és 1906-tól alelnöke volt a Társadalomtudományi Társulatnak. Írásaival támogatta a Szabadgondolat o. folyóiratot, a Világ c. napilapot. Szoros kapcsolatban állt a Galilei Körrel. Széles körű tevékenysége, nagy elméleti tudása mély hatást gyakorolt egyes polgári és értelmiségi csoportokra, nagyobb aktivitásra, a demokratikus követelésekért folytatott küzdelem fokozására ösztönözte azok tagjait. A munkástömegekhez mégsem jutott el. Miközben élesen bírálta az SZDP vezetőségének opportunizmusát, a német szociáldemokráciától átvett egyes módszereket — amelyekkel gondolkodás nélkül vakon engedelmeskedő gépekké akarták átformálni az SZDP tagjait —, a munkások gazdasági érdekeinek elhanyagolását, ő maga az anarcho-szindikalizmus antimarxista nézeteihez jutott el és azok terjesztőjévé vált. Az X. világháborút támogató szociáldemokrata vezetőkkel szemben r— forradalmi humanizmusa mélységesen elítélte és elutasította az imperialista háborút. Az 1917-i Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására az illegális antimilitarista mozgalom szellemi vezérévé vált. Részt vett a háborúollenes röpcédulák írásában is ; sokszorosításukra átengedte a Fővárosi Könyvtár gépét. Az antimilitaristák gyakorta tanácskoztak lakásán (Alpári Gyula, Korvin Ottó, Mosolygó Antal, Révai József, Sallai Imre stb.). — Főbb művei: Marx és Engels válogatottmüvei, 1—2.kötet.1905— 09; Társadalmi és pártharcok a 48—49-es magyar forradalomban, 1948. (Először 1921-ben Bécsben jelent meg.) Válogatott írásai. 1958. Szabó Ferenc (1902— ) : zeneszerző, kétszeres Kossuth-díjas, érdemes művész. Munkásmozgalmi tevékenysége miatt emigrációba kényszerült. Előbb Németo.ban, 1932-től az SZU-ban élt. 1945-ben mint a Vörös Hadsereg tisztje tért vissza. A Zeneművészeti Főiskola tanára, 1958 óta főigazgatója. Zenepolitikai tevékenységével és a szocialista-realista zene érdekében folytatott munkásságával az újabb magyar zene egyik vezető alakja. Zenekari műveket (Lírai szvit, Moldován rapszódia, Concerto, Ludas Matyi szvit, Emlékeztető, szimfónia, Felszabadult melódiák stb.), kamarazenét, zongoraműveket, balettet (Ludas Matyi), oratóriumot (Feltámadott a tenger), kórusmüveket (Lenin meghalt, A farkasok dala stb.), népdalfeldolgozásokat, tömegdalokat stb. írt. Szabó Gyula (1930— ) : romániai magyar író. Az Utunk munkatársa. Müvei: Gondos atyafiság (regény, I. köt. 1955. II. köt. 1958), Annyi baj legyen (elbeszélések, 1956). Szabó Ilonka (1911—45) : operaénekesnő (drámai és koloratúrszoprán). 1934-től az Operaház tagja volt. Olasz és francia operák főszerepeinek kiváló tolmácsolója. Részt vett az ellenállási mozgalomban. Mártírhalált halt. Szabó Imre (1912— ) : a szocialista állam- és jogelmélet művelője, egyetemi tanár, akadémikus, Kossuthdíjas, az MTA főtitkárhelyettese, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatója. Főbb művei : Az emberi jogok mai értelme (1948), Népi demokráciánk jogi feladatai (1949), A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarországon (1955), A jogszabályok értelmezése (1960). Szabó István (1898— ) : történész, a történettudományok doktora. Debreceni egyetemi tanár volt. Főleg a parasztság történetével foglalkozik. (Tanulmányok a magyar parasztság történetéből, 1948.) Szerkesztésében jelent meg az Agrártörténeti tanulmányok, 1960. Szabó István (1931— ) : író ; József Attila-díjas. Művei : A lázadó, 1956 ; Varázslat kertje, 1961 — novellák. Szabó István, Nagyatádi : -► Nagyatádi Szabó István Szabó Iván (1913— ) : szobrász. Zárt, összefogott formákban mintázza realista kisplasztikáit, érméit, portréit és monumentális szobrait (Tűnődő munkás, Női lovas, Márta arcképe). Szabó József (1822 — 94) : geológus, az MTA tagja. Mint a bp.-i egyetem ásványtan-földtantanára lefektette a magyar geológia alapjait és iskolát teremtett. Nevéhez fűződik Bp. környékének első földtani térképe és leírása, számos területi-földtani munka, ásványtani és geológiai egyetemi tankönyv. Emlékét a Földtani Társulat a legkiválóbb geológiai munkákat 3 évenként jutalmazó Szabó József Emlékérem alapításával örökítette meg. Szabó József (1874—1937) : sztomatológus, egyetemi tanár. Az első tudományos szinvonalú magyar fogorvosi tankönyv szerzője (Gyakorlati fogászat, 1914). Szabó József : -*■ Oroszhegyi Józsa családi neve. Szabó Károly (1824—90) : bibliográfus, történetiró, az MTA tagja. 1848-ban Kossuth Hírlapjának munkatársa volt, a szabadságharcban mint önkéntes nemzetőr vett részt ; Világos után bujdosnia kellett. Később könyvtáros, majd egyetemi tanár lett Kolozsvárt. Fő műve a Régi Magyar Könyvtár (1—3. köt. 1879—98) c. bibliográfia, amely az 1711-ig magyar nyelven, Mo.-on és magyar szerzőktől megjelent nyomtatványokat tartalmazza. (A 3. köt. Hellebrant Árpáddal együtt.) Mint történetírónak elsősorban forráskiadó munkássága jelentős (Magyarország történetének forrásai, 1860—65 ; Székely oklevéltár, 1872—76 stb.). Szabó Lajos (1913—56) : alezredes. Prágában mint élelmezési munkás kapcsolódott be a szakszervezeti mozgalomba és 1929-ben tagja lett Csehszlovákia Kommunista Pártja ifjúsági szervezetének. Munkát keresve bejárta Lengyelo.-ot és Franciao.-ot. 1937-ben tért vissza Mo.-ra, Miskolcon bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1944-ben karhatalmi alakulatot szervezett, megakadályozta több száz levente Ny-ra hurcolását és harcolt a fasiszták ellen. 1947-ben a Néphadsereg tisztje lett. 1956. okt. 30-án a Köztársaság téri Pártház védelmében az ellenforradalmár gyilkosok áldozatául esett. Szabó László : —+ Szentjóbi Szabó László Szabó Lőrinc (1900—57): költő, műfordító, a 20. sz-i magyar lírai költészet kiemelkedő formaművésze; Kossuth-díjas. Fiatalon, már egyetemista korában feltűnt kivételes költői képességével. Pályáját lírai műfordításokkal kezdte, 1919-ben fordította le Babits Mihállyal és Tóth Árpáddal együtt Baudelaire verseit. Tanulmányai elvégzése után újságíró lett, majd 1927—28-ban a Pandora c. folyóiratot szerkesztette. Első, sajátos hangú,