Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 7. Kiegészítő kötet A - Z - Új magyar lexikon 7. (Budapest, 1972)

Sz

Szabó 563 Szabó didakta, grafikus, Csehszlovákia érdemes művésze (1967). Humánus tartalmú grafikái tették ismertté nevét. Festményei­re az állandó változás, újat keresés jellemző. Jelentősebb festményei : A festő Pietája (1942); Losonczi Madonna (1951); Özvegy (1967); A kés ellenében (1968, Magyar Nemzeti Galé­ria, letét); Termékenyülés (1970, Magyar Nemzeti Galéria, letét). Grafikái közül kiemelkednek: Az anya (1945); Harc a picassói szörnnyel (1962); Félszárnyú angyal (1970); Madách (1970); Utolsó lehetőség (1971). ‘Szabó Gyula: romániai magyar író, Állami díjas (1963). — Újabb művei: Fűhúzó április (novellák, 1961); A szülőföld szimfóniája (riportok, 1961); Szerelmünk havában (novellák, 1967); Gólya szállt a csűrre (novellák, emlékezések, vallomá­sok, 1974); A sátán labdái. Történelmi tudósítások (I., Függő­leges veszedelmek, 1978, II., A romlás útjain, 1979); Volt egyszer egy gyermekkor (elbeszélések, 1979). Szabó Gyula (1930— ): színész. Jászai Mari-díjas (1959, 1962), érdemes művész (1972), kiváló művész (1981). 1954-ben szerzett diplomát a színművészeti főiskolán, azóta a Thália Színház (illetve jogelődjeinek) tagja. Főként karak­terszerepeket alakít, gyakran játszik filmszerepeket, és fellép a televízióban is. — Ismert színpadi szerepei: Julien Soréi (Stendhal: Vörös és fekete); Arturo Ui (Brecht: Állítsátok meg Arturo Uit); Hábetler (Fejes E.: Rozsdatemető); Ther­sites (Shakespeare: Troilus és Cressida); Harun al-Rasid (Ezeregyéjszaka). •Szabó Imre: a szocialista jogelmélet művelője, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1949, r. 1956), a Lengyel (1962) és a Bolgár Tudományos Ákadémia (1966), a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagja (1975), Kossuth-díjas (1956). 1960—1970 között az MTA főtitkárhelyettese, 1970—76-ban alelnöke. 1955—1981 között az MTA Állam- és Jogtudomá­nyi Intézetének igazgatója, 1981-től tudományos tanácsadó­ja. — Újabb müvei: A szocialista jog (1963); Az emberi jogok (1968) ; Állam- és jogelmélet (egyetemi tankönyv, társszerzők­kel, 1970); A kulturális jogok (1973); Pikier Gyula (1973); A jogösszehasonlítás szocialista elmélete (1975); A jog és el­mélete (1978); A burzsoá állam- és jogbölcselet Magyarorszá­gon (19802). —■ Az Állam- és Jogtudományi Enciklopédia (I—II., 1980) főszerkesztője. Szabó Imre (1934— ): gépészmérnök, a műszaki tudo­mányok doktora (1973), egyetemi tanár. Kutatási területe az ipar, elsősorban energetikai folyamatok irányítási rendszere. Részt vett a hazai egységes pneumatikus szabályozórendszer, valamint besűrítő állomások, a timföld- és műtrágyagyártás automatikus rendszereinek a kidolgozásában. Kidolgozta a Barátság nemzetközi olajvezeték teljes automatizálási rend­szerét. — Fő művei: Gépek és folyamatok rendszertana (egyetemi jegyzet, 1973); Transzportfolyamatok (I—II., egye­temi jegyzet, társszerzőkkel, 1974); Rendszerek vizsgálata szimulációval (angolul, 1978). Szabó István, idősebb (1903— ): szobrász, Kossuth­díjas (1959), SZOT-díjas (1971), érdemes művész (1973), Munkácsy-díjas (1976). 1934 óta kiállító művész. 1939-ben faszobraival szerepelt a New York-i világkiállításon. Főként portrékat és bányász témájú famunkákat készít a népművé­szettel rokon felfogásban (A magyar bányászat 200 éves törté­nete sorozat, 1950-től). — Könyve: Fából faragott esztendők (1969) . •Szabó István ( —1968): agrártörténész, az MTA tagja (1. 1941—49), a történelemtudományok doktora (1957). Munkásságából kiemelkednek agrár-, település- és társada­lomtörténeti, valamint történeti demográfiai tárgyú tanulmá­nyai. Szerkesztette. A parasztság Magyarországon a kapi­talizmus korában 1848—1914 (I—II., 1965) c. gyűjteményes munkát. — Újabb művei: A falurendszer kialakulása Ma­gyarországon (1966); A középkori magyar falu (1969); Jobbá­­gyok-parasztok (tanulmányok, 1976). Szabó István (1916— ): mikrobiológus, az orvostudo­mányok doktora (1966). A bányászok egészségvédelmével, valamint a bélférgesség gyógyításával foglalkozik. •Szabó István ( —1976): író, SZOT-díjas (1958), József Attila-díjas (1957,1964). A magyar falu életét, szocialista át­alakulását ábrázoló novellái közvetlen élményből táplálkoz­nak: parasztcsaládból származott, s a felszabadulás után évekig maga is földműves volt. Drámai feszültség, filozófiai lélektani elmélyülés jellemzi írásait. — Újabb novellás kö­tetei: Ne nézz hátra (1972); válogatott művei: Iskola a ma­gasban (1977); Hazulról odáig (1980). Szabó István (1924— ): mezőgazdász, Kossuth-díjas (1958). 1952 óta a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövet­kezet elnöke. 1967 óta a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának (ТОТ) elnöke, az Országos Szövetkezeti Tanács alelnöke (1967, 1969), elnökhelyettese (1968) és soros elnöke (1972, 1975, 1978, 1981). 1962—66 között az MSZMP Köz­ponti Bizottságának póttagja, 1966-tól tagja. 1967—75 kö­zött az Elnöki Tanács tagja. 1966 óta országgyűlési képviselő. Jelentős szerepet játszik az agrárpolitika kialakításában. Szabó István (1938— ): filmrendező, Kossuth-díjas (1975), Balázs Béla-díjas (1967). Főiskolai tanulmányai után (l961) a Balázs Béla Stúdió tagjaként Te (1962) c. kisfilmjével tűnt fel. Első játékfilmje: Álmodozások kora (1964); első nemzetközi sikerét Apa (1966) c. filmjével érte el. Forgató­­könyveit maga írja. Pályájának eddig legsikeresebb alkotása a Szerelmesfilm (1970). Műveit lírai látásmód jellemzi, az 1970- es években stílusa a szürreális ábrázolás irányában tovább mélyült. — Ismert filmjei még: Szerelmeslevél (1970); Tűz­oltó utca 25. (1973); Budapesti mesék (1976); Bizalom (1979). Mephisto (1981). c. filmje a kritikusok díját kapta Cannes-ban. •Szabó Iván: szobrász, Munkácsy-díjas (1950, 1954), SZOT-díjas (1971), érdemes művész (1967), kiváló művész (1970). Művészetére nagy hatással volt Medgyessy Ferenc munkássága. Tagja volt a KÚT-nak és a Szocialista Képző­művészet Csoportjának. — Jelentősebb müvei még: Kinizsi (Nagyvázsony, 1963); Éneklő lány (Kecskemét, 1963); Tinódi (Sárvár). Szabó János (1920— ): mérnök, az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium államtitkára, egyetemi tanár, az MTÄ tagja (1. 1970, r. 1979). Szűkebb szakterülete: mérnöki szerkezetek mechanikája, szerkezetek számítási elmélete. — Fő művei: Rúdszerkezetek elmélete és számítása (1961); Nagy­ipari létesítmények építésének fejlődése (1945—75). Szabó Kálmán (1921— ): közgazdász, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1973, r. 1979). A Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem rektora (1967—73), az MTA elnök­ségének tagja (1980-tól), országgyűlési képviselő (1970-től). Kutatási területei: a szocialista tervgazdálkodás és vállalatel­mélet, a gazdasági érdekviszonyok és a társadalmi termelési folyamat szocialista jellemzői. — Főbb művei: A szocialista termelés alapvonásai (1964); A szocialista tervszerűség elmé­leti kérdései (1966); A termelőerők és termelési viszonyok fejlesztésének kérdései (1976); A szocialista vállalat alapfunk­ciói (1977). •Szabó Magda: írónő, József Attila-díjas (1959, 1972), Kossuth-díjas (1978). A 70-es években ironikus hangvételű önéletrajzi írásaival és történelmi témájú drámáival ara­tott sikert. — Újabb regényei: Pilátus (1963); A Danai­­da (1964); Mózes egy, huszonkettő (1967); Katalin utca (1969); A szemlélők (1973); Régimódi történet (1977, szín­mű: 1978); ifjúsági regényei: Születésnap (1962); Tündér Lala (1965); Abigél (1970); elbeszéléskötete: Alvók futása (1967); színműveinek gyűjteménye: Eleven képét a világnak (színművek, rádiójátékok, 1966); Erőink szerint (3 dráma: Az a szép, fényes nap, Kiálts, város, A meráni fiú 1980); úti jegyzetei: Hullámok kergetése (1965); Zeusz küszöbén (1968). •Szabó Pál ( —1970): író, Baumgarten-díjas (1949), József Attila-díjas (1950), Kossuth-díjas (1951, 1954). Ala­pító tagja s 1939-től 1944-ig elnöke volt a Nemzeti Paraszt­pártnak. Emberek c. első regényének megjelenési dátuma he­lyesen: 1930. Nyugtalan élet c. önéletrajzi regénysprozatának befejező része: Minden kör bezárul (1968). — Újabb regé­nyei: Ahogy lehet (1962); Kék ég alatt (1963); Harangoznak — Politika (1967); Szülőföldem, Biharország (1968); Szépülő szegénység (1969). Összegyűjtött elbeszélései: Szivárvány­erdő (I—II., 1966). •Szabó Pál Zoltán: geológus. 1965-ben meghalt. •Szabó Samu: színész. 1966-ban meghalt. Szabó T. Attila (1906— ): romániai magyar nyelvész, az MTA tagja (t. 1977). A kolozsvári egyetem tanára volt. Nyelvtörténeti, helytörténeti, személynévtörténeti vizsgála­

Next