Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 7. Kiegészítő kötet A - Z - Új magyar lexikon 7. (Budapest, 1972)

B

Benin 76 Bense 3000 európai (főleg francia). Hivatalos nyelve a francia, de elterjedt a törzsi nyelvek közül a fon és a hausza nyelv is. A lakosság zöme törzsi vallásokat követ, 15—20% keresz­tény és 15% mohamedán. Pénzneme: afrikai frank. — Köz­­igazgatási beosztása: 6 département (megye). — Az ENSZ, az Afrikai Egység Szervezet, az Afrikai-Mauritiusi Közös Szervezet, a Nyugat-Afrikai Gazdasági Közösség tagja és az Európai Gazdasági Közösség (EGK) társult állama. TERMÉSZETI VISZONYOK. Felszíne a tengerparton sík, ahonnan lépcsőzetesen emelkedik ki 200—230 m magas­ságig. Az ország nagy részét az ősi kristályos kőzetekből álló Benin-masszívum borítja, melyből szigethegyek emelkednek ki. Legfontosabb folyója az Oumé és a Niger. Éghajlata tró­pusi, az évi középhőmérséklet 26—27 °C. Az évi csapadék­­mennyiség 1000—1600 mm, amely É-on máj.—okt.-ben, D-en márc.—júl. és szept.—okt. között hullik. A tengerpar­tot kókusz- és olajpálmaültetvények övezik. A természetes növénytakaró a tengerparton és a dombvidékeken őserdő, É-on szavanna található. GAZDASÁGI ÉLET. Elmaradott agrárország. Az egy fő­re jutó nemzeti jövedelem 200 USA-dollár (1977). — Mező­­gazdaság. A gazdaság fontos ága. A lakosság 75%-a ebben a szektorban dolgozik. A művelt földterület (26%) a tengerpar­ton, ill. az Oumé völgyében helyezkedik el. A legfontosabb növények termésmennyisége (ezer t, 1977): ölajpálma (ebből pálmamag 70, olaj 35), gyapot (rost 16), ezekből a növények­ből jelentős exportőr; földimogyoró 48, kókuszdió (kopra 3). A lakosság belső fogyasztására termelnek: maniókát, kuko­ricát, cirkot és kölest. Az állattenyésztés területe É-on a sza­vannákon van, itt nincs fertőző cecelégy. Állatállománya ezer darabban (1977): szarvasmarha 830, sertés 380, kecske és juh 1400. Halászat: évi 25 000 t hal. — Ásványkincsei fel­táratlanok. Csekély vasat, mészkövet és ipari gyémántot bá­nyásznak, kőolajlelőhelyre bukkantak, ahol még kitermelés nem folyik. — Ipar. A mezőgazdaság terményeit feldolgozó ipar említésre méltó. Elektromosáram-termelése 56,5 millió kWó (1977). — Közlekedés. Úthálózata: 7000 km, ebből szi­lárd burkolatú 800 km. Vasúthálózata: 579 km. Személy­­gépkocsi: 17 000 db. Nemzetközi repülőtér Cotonouban. — Külkereskedelem. Főbb exportcikkei: pálmaolaj, gyapot, kopra, földimogyoró, kávé. Importcikkei: gép és berendezé­sek, élelmiszer, fűtőanyag. Legfontosabb kereskedelmi part­nerei Franciao., az NSZK és az Európai Gazdasági Közösség államai. ÁLLAMSZERVEZET. Népköztársaság. Érvényben levő alkotmányát 1977-ben fogadták el. A törvényhozó hatalmat a 336 tagú Népi Forradalmi Gyűlés gyakorolja, melynek tagjait a szavazati joggal rendelkező felnőtt lakosság választ­ja. Az államfő tölti be a Katonai Forradalmi Kormány elnö­kének tisztségét is. Közigazgatásilag 6 tartományra és 84 ke­rületre oszlik. A tartományok élén a prefektus áll, aki a tar­tományi forradalmi tanács és a regionális tervezési és fejlesz­tési bizottság közreműködésével kormányoz. TÖRTÉNET. 1904—1958 között Francia Nyugat-Afrika egyik tartománya volt. Dahomey Köztársaság néven 1960. aug.-ban nyerte el függetlenségét. Az ezt követő 12 évben az ország nyolc hatalomátvételt és kormányváltozást élt át. 1963 őszén általános sztrájk bontakozott ki a neokolonialista ér­dekeket képviselő kormány ellen; Christophe Soglo tábornok vezetésével katonai puccs buktatta meg Hubert Maga elnököt. Az 1964-es népszavazás új alkotmányt fogadott el, amely el­törölte az addigi egypártrendszert. 1965. dec.-ben Soglo ma­gához ragadta a hatalmat, majd 1967. dec.-ben Maurice Kouandété őrnagy eltávolította őt az ország éléről. 1968. márc.-ig katonákból álló ideiglenes kormány irányította az országot. 1968. júl.-tól 1969. dec.-ig Emile Zinsou volt az államelnök, utána az elnöki tanács vette át az ország vezeté­sét. 1972. okt.-ben Mathieu Kerekou őrnagy újabb állam­csínnyel hatalomra került és haladó szellemű programot va­lósított meg az 1973-ban megalakított Nemzeti Forradalmi Tanács elnökeként. Több intézkedést hoztak a külföldi tőke visszaszorítására, 1973—74-ben államosították a gazdaság legfontosabb ágazatait. Az 1975-ben megalakult Benin Népi Forradalmi Pártja programul tűzte ki a szocialista fejlődést, amelyet az 1977-ben elfogadott új alkotmány szentesített. M. Kerekou államfői tisztsége mellett a kormány elnöke és az ország egyetlen pártjának a vezetője. *Beniuc, Mihai: román költő, egyetemi tanár, a Román Tudományos Akadémia tagja. — Magyarul még megjelent művei: A vén Vezúv szíve (versek, 1964); A boldogság szarvasa (versek), 1967); Az égő sas (versek, 1974). Benjámin Károly (1897—1968): építész, Ybl-díjas (1958). A két világháború között a mo.-i modern építészet egyik kép­viselője. 1945 után jelentős szerepet játszott a lakóépületek típusterveinek kidolgozásában. * Benjámin László: költő, Kossuth-díjas (1950, 1952), József Attila-díjas (1968), SZOT-díjas (1972). Az Új Tükör c. képes hetilap főszerkesztője. — Újabb művei: Sziklarajzok (1973); Vallomások, viták (cikkek, 1979). *Benke Valéria: 1958-tól 1961-ig művelődésügyi miniszter, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke (1961- től). 1967—-1971-ben az Elnöki Tanács tagja, 1970-től az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. 1971-ig országgyűlési képviselő. *Benkei András: politikus. 1963—1980 között belügymi­niszter volt. Benkő György (1913—1972): orvos, röntgenszakorvos, pécsi egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1957). Szakterülete a hasi szervek szelektív angiográfiája, a gyomor betegségeinek röntgendiagnosztikája. Foglalkozott az idült leukémia kezelésével is. *Benkő Gyula: színész, kiváló művész (1968), Jászai Mari­díjas (1956). A Vígszínház tagja. Romantikus hősöket alakít, karakterszerepeket játszik. Mint filmszínész is ismert. — Főbb színpadi alakításai: Christian (Rostand: Cyrano...); Tuzen­­bach (Csehov: A három nővér); О svaid (Ibsen: Kísértetek); Andrej Bolkonszkij (Piscator — Tolsztoj: Háború és béke); Liliom (Molnár F.); Lepidus (Shakespeare: Antonius és Cleo­patra); Don Eugenio Arrieta (Buero Vallejo: Az értelem ál­mai). — Ismert filmjei: Én, Strasznov Ignác, a szélhámos (1966, televíziós film); Szemtől szembe (1970); Az erőd (1979). Benkő Ilona (1937— ): keramikus, Munkácsy-díjas (1976) . Elsősorban nagyméretű mázas kerámiakompozíciókat és mázatlan dísztálakat készít. Benkő László (1912— ): nyelvész, a nyelvtudományok doktora (1974), c. egyetemi tanár. A pozsonyi egyetem ven­dégtanára 1973—76-ban, ny. főiskolai tanár. Stilisztikával, lexikográfiával, nyelvműveléssel foglalkozik. Az első magyar költői szótár megalkotója. — Főbb művei: A szépirodalmi stílus elemzése (1962); Juhász Gyula költői nyelvének szótára (1972); Az írói szótár (1979). *Benkő Loránd: nyelvész, az MTA tagja (1. 1965, r. 1976). Munkásságának újabb területei: névtudomány, irodalmi nyelv, általános nyelvészet. A magyar nyelv történeti-etimoló­giai szótárának (I—II., 1967—1976) főszerkesztője. — Főbb művei még: A régi magyar személynévadás (1949); Magyar nyelvjárástörténet (1957); A magyar nyelv története (társszer­zővel, 1967); Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei (1980). Benkő Samu (1928— ): romániai magyar művelődés­történész, esszéíró. Tudományos kutató a kolozsvári Törté­neti és Régészeti Intézetben (1953-tól). Elsősorban 18—19. sz.-i erdélyi kultúrtörténettel foglalkozik. — Főbb munkái: Tanulmányok az erdélyi kapitalizmus kezdeteiről (Csetri Elek­kel és Imreh Istvánnal, 1956); Bolyai János Vallomásai (1968); Sorsformáló értelem (1971); A helyzettudat változásai (1977) ; Haladás és megmaradás (1979). Benkő Sándor (1912—1971): belgyógyász, az orvostudo­mányok doktora (1964). A vérkeringés és az érrendszer beteg­ségeinek kérdéseivel foglalkozott. Benois, Alekszandr Nyikolajevics; Benua (1870—-I960): orosz festő, balett színpadkép-tervező. 1926-tól Franciao.­­ban élt. Egyike volt a Gyagilev által kiadott A művészet világa (Mir Iszkuszsztva) c. folyóirat társalapítóinak (1899). Első­ként rendezte meg Párizsban az orosz balett felléptét. — Fő műve: Reminiscences of the Russian Ballet (1941). Bense, Max (1910— ): német (NSZK) esztéta, egyetemi tanár. Az esztétika információelméleti alapjaival, a szöveg­kutatás és szövegelőállítás kibernetikájával, foglalkozó ta­nulmányai úttörő jellegűek. —Főbb művei: Theorie der Texte

Next