Berei Andor et al. (szerk.): Új magyar lexikon 7. Kiegészítő kötet A - Z - Új magyar lexikon 7. (Budapest, 1972)
K
Kovács 308 Kovács kooperációban időszakosan mesterséges holdak fotografikus megfigyelését is végzi. Kovács Ágnes (1919— ): folklórkutató. 1963-tól az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának tudományos kutatója. Szerk.-je a Magyar Népmesekatalógusnak. Népmesekutatással foglalkozik. — Fő művei: Kalotaszegi népmesék (I—II., 1943); A magyar állatmesék típusmutatója (1958); A rátótiádák típusmutatója (1966). Kovács András (1925— ): filmrendező, Balázs Béladíjas (1962, 1965), Kossuth-díjas (1970), érdemes művész (1967), SZOT-díjas (1968), kiváló művész (1980). Az ötvenes években dramaturg volt. Á hatvanas évek magyar filmművészetében főként problémaérzékeny, valóságfeltáró műveivel tűnt ki. Legtöbb filmjének forgatókönyvét is ő írta. — Ismert filmjei: Isten őszi csillaga (1962); Nehéz emberek (dokumentumfilm, 1964); Hideg napok (Cseres Tibor regénye alapján, 1966); Falak (1967); Extázis 7-től 10-ig (televíziódokumentum, 1969); Staféta (1970); Ménesgazda (1977); Októberi vasárnap (1979). Kovács Béla (1937— ): klarinétművész, Liszt Ferencdíjas (1964, 1967), érdemes (1972) és kiváló művész (1978). 1956 óta a bp.-i Operaház szólamvezetője. 1962-től a Magyar Fúvósötös tagja. *Kovács Dénes: hegedűművész, Liszt Ferenc-díjas (1952, 1958), Kossuth-díjas (1963), kiváló művész (1970). 1957-től a Zeneművészeti Főiskola tanára, 1968-tól főigazgatója, majd 1972-től 1980-ig rektora. Kiemelkedő tolmácsolója a klaszszikus és a modern hegedűirodalomnak. Kovács Dezsőné (1913— ): tanítónő, Kossuth-díjas (1952). A Tankönyvkiadó felelős szerkesztője 1952—1973 között. A 6—1Ö éves korú gyermekek számára olvasó- és tankönyvet szerkesztett, módszertani kézikönyveket jelentetett meg. — Fő művei: Peti és Panni olvasni. írni tanul (1966); Kirándulás az ABC hegyre (1971). *Kovács Endre: irodalomtörténész, történész, a történelemtudományok doktora (1964), Kossuth-díjas (1955). 1971-től az MTA Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója. — Újabb művei: A krakkói egyelem és a magyar művelődés (1964); A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalmak (1967); Magyar—lengyel kapcsolatok a két világháború között (1971); Történelmi arcképek (1976); Szemben a történelemmel. A nemzetiségi kérdés a régi Magyarországon (1977). Kovács Eszter (1940—■ ): operaénekesnő (szoprán), Liszt Ferenc-díjas (1973). 1965 óta a bp.-i Operaház magánénekese. — Főbb szerepei: Sieglinde (Wagner: Walkür), Brünnhilde (Wagner: Istenek alkonya); Santuzza (Mascagni: Parasztbecsület). Kovács Ferenc (1921— ): állatorvos, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1976), Eötvös Loránd-díjas. Szűkebb szakterülete: állathigiénia. Tudományos kutatása a különféle állatfajok környezetigényeinek megismerésére, a környezethatások és gazdaságos állatitermék-termelés kapcsolatára és azok folyományaként az állatbetegségek megelőzésére irányul. Kovács Gábor (1925— ): mezőgazdász, a mezőgazdasági tudományok doktora (1965). A talajtermékenység fokozásának lehetőségeivel, a lucernatermesztés és -nemesítés fejlesztésével foglalkozik. Kovács Géza (1928— ): közgazdász, egyetemi tanár a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, a közgazdaságtudományok doktora (1967). Elsősorban jövőkutatással és a társadalmi tervezés kérdéskörével foglalkozik. — Főbb művei: Szükségletek és lehetőségek a mezőgazdaságunk távlati fejlesztésében (1961); Gazdaságpolitikai célok és a mechanizmus (1968); Nagy távlatok és a tervezés (1970); A jövő kritikus elágazási pontjai (1975); Jövőkutatás és társadalmi tervezés (1979). Kovács György (1910—1977): romániai magyar színész, a Román Szocialista Köztársaság népművésze, kétszeres Állami díjai. Bp.-en, Marosvásárhelyen játszott, végül a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött. Tanított a marosvásárhelyi színművészeti főiskolán; filmszerepeket is alakított, többször vendégszerepeit Mo.-on. A klasszikus magyar drámák nagy szerepeinek volt kiváló megformálója. — Főbb színpadi szerepei: Lucifer (Madách: Az ember tragédiája) ; Biberach (Katona J.: Bánk bán); Szakhmáry Z. (Móricz: Úri muri); Kossuth (Illyés: Fáklyaláng); Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia); Manóié Crudu (Lovinescu: Egy művész halála). ‘Kovács György: romániai magyar író. A Román Szocialista Köztársaság Állami díjasa. Tagja volt a Román Munkáspárt Központi Bizottságának. — Újabb művei: Sánta lelkek (regény, 1961); Falusi kaland (novellák, 1961); Hínár (regény, 1965); Bánat és bor (elbeszélések, 1966); Csatangolások a világban (útirajzok, 1968); Döglött gránát (regény, 1970); Pusztulás (regény, 1971). Kovács György (1925— ): mérnök, az MTA tagja (1. 1979). A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont főigazgatója. Kutatási területe a felszín alatti vizek hidrológiája. — Fő művei: A szivárgás hidraulikája (1972, angolul 1980); A talajnedvesség zónájának hidrológiai vizsgálata (1978); A felszini vizek hidrológiai vizsgálata (1980). ‘Kovács Gyula: állatorvos, az állatorvostudományok doktora (1960). ‘Kovács Imre ( —1980): író, publicista. New Yorkban halt meg. ‘Kovács Imre (1914— ): 1957—67-ben élelmezésügyi miniszter volt. 1967—70-ben prágai, 1970—74-ben berlini magyar nagykövet. ‘Kovács István: fizikus, az MTA tagja (r. 1967), Állami díjas (1975). — Újabb műve: Rotational Structure in the Spectra of Diatomic Molecules (1969). ‘Kovács István: jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1965, r. 1976). Az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatója (1980-tól). — Újabb műve: A szocialista államfejlődés új elemei (1962). Kovács István (1922— ): mezőgazdász, a mezőgazdasági tudományok doktora (1971), Állami díjas (1970). Az MTA martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézete növénynemesítési osztályának vezetője. Fő kutatási területe a kukoricanemesítés genetikája. Eredményes nemesítés-módszertani kutatásokat végez. Kitűnő hibridek előállítása fűződik nevéhez. Kovács Kálmán (1920— ): vegyész, a kémiai tudományok doktora (1962), egyetemi tanár. Kutatási területe: biológiailag aktív szerves vegyületek. — Fő műve: Újabb eredmények a szteroidok kémiájában (Halmos Miklóssal, 1975) . ‘Kovács Károly Pál: gépészmérnök, az MTA tagja (r. 1970). — Fő művei: Villamosgépek üzemtana — aszinkron gépek (1951, 1953); Villamosgépek tranziens folyamatai (1970). Kovács Lóránt (1941— ): fuvolaművész, Liszt Ferencdíjas (1972). 1963-tól a bp.-i Operaház zenekarának tagja, 1965-től az Állami Hangverseny Zenekar szólófuvolása. A Zeneművészeti Főiskola tanára. ‘Kovács Margit ( —1977): a magyar kerámiaművészet kiemelkedő képviselője, Állami díjas (1972). Első kiállítása 1928-ban volt a Tamás Galériában. 1936—1940 között főként a francia gótika és a bizánci ikonok hatását mutató vallásos tárgyú falképeket és agyagkivágatokat készített: Komáromi templom szószéke (1937); Városmajori templom keresztelő kápolnájának padlózata (Bp., 1938); Angyali üdvözlet (1938). Egyik fő műve az Iparművészeti Társulat 1938. évi kiállításán aranyéremmel kitüntetett díszkályha. Fő tematikája a naivan, meseszerűen stilizált népélet volt. Technikai virtuozitása legmagasabb fokon nagyméretű korongolt figuráiban fejeződik ki: Párkák (1958); Régi sirató (1960); Halotti beszéd (1970); Nefelejcskék szemű kis koldusasszony (1970). Rendszeresen kapott jelentős állami megbízásokat. Ő készítette a bp.-i Úttörő és Ifjúsági Áruház szökökutas díszmedencéjét (1950); a székesfehérvári Megyei Tanács számára a Budai Nagy Antal (1952), Dunaújváros számára a János vitéz (1952) c. reliefet. A győri Móra Ferenc Általános Iskola számára készítette el tíz darabból álló reliefsorozatát, a 700 éves Győr történetét (1973). 1973-ban szentendrei házában a művész ajándékozta művekből múzeum nyílt, amelyet- 1979-ben kibővítettek. A győri Xantus János Múzeumban 1974-től állandó kiállítás látható ~ műveiből. — írod. Bobrovszky I.: K. M. (1961); P. Brestyánszky I.: K. M. (német, angol, orosz nyelven is, 1976) .