Berend T. Iván: Magyarország gazdasága az első világháború után 1919-1929. - Gazdaságtörténeti értekezések 4. (Budapest, 1966)
III. Stabilizáció és mérsékelt gazdasági fellendülés 1924–1929
nagyobb ipari és bányakonszernek egyeduralma, valamint a nagybankok vezette monopoltőkés csoportok befolyása erőteljesen megszilárdult. Ami a legnagyobb ipari és bányaérdekeltségek egyeduralmát illeti, ennek megerősödésében fontos szerepet játszott a centralizáció meggyorsuló folyamata. A vagongyártásban és gépiparban pl. jelentősen megváltoztatta a pozíciókat, hogy a Ganz gyár 1926-ban magába olvasztotta az ország másik legnagyobb vagongyárát, a Schlick—Nicholson gyárat, majd a következő évben a Kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési gyárat, valamint a Lipták Vasipari Rt-t, 1929-ben pedig az Első Magyar Varrógép- és Kerékpárgyárat. Ezen fúziós lépésekkel a Ganz gyár helyzete a vagongyártásban, de a gépipar más ágaiban is rendkívül megerősödött, monopolista szerepe megszilárdult.206 A téglaiparban a húszas évek folyamán különböző fúziók és egyéb tranzakciók útján három csoport szerezte meg a vezető szerepet. A Dräsche téglagyár fúzionált a Kőbányai Téglagyárral s ezáltal az ország egyik legrégibb építőanyagipari monopóliuma erősödött meg. A másik csoport a Salgótarjáni Kőszénbánya téglagyári érdekeltségének kiépülésével jött létre. A társaság ugyanis megszerezte a 70 millió db évi téglatermelésre berendezett Egyesült Tégla- és Cementipari Rt-t. Az évtized folyamán épült ki az ország harmadik legnagyobb építőanyagipari konszernje is. E vállalkozás kezdete 1921-re nyúlik viszsza, amikor a Lipták Vasipari Rt. nagybátonyi szénbányája önálló vállalattá alakult, melyben az Angol—Magyar Bank vállalt vezető érdekeltséget. A Nagybátonyi Kőszénbánya Rt. hamarosan érdekeltséget szerzett az Üjlaki Téglagyárban, s ezzel, az évi 50 millió db kapacitással rendelkező újlaki és 30 millió db kapacitású péterhegyi téglagyárak révén az építőanyagiparral került közvetlen öszszeköttetésbe. Az érdekeltség 1926-ban a basaharci István téglagyár megszerzésével már 25 millió kapacitású téglagyár birtokosává vált, sőt az utóbbi téglagyár pestszentlőrinci 8 millió kapacitású téglagyári érdekeltsége révén további téglagyári pozíciókat is birtokolt. Ezt követően a vállalat magába olvasztotta a Lloyd Kerámiai-ipar és az Egyesült Építő és Hajózási Rt-t is. Végül 1926-ban az újlaki téglagyár teljes megszerzése után a Nagybátony-Űjlaki néven ismert társaság már több mint 100 millió db 206 E kérdés részletes kifejtésére a gépipar helyzetének tárgyalásánál visszatérünk. A Ganz-fúziókat egyékbént leírja: Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása Magyarországon. Szerk. Incze Miklós. Bp. 1955. 29—31.; Sípos Aladár, Budapest gyáripara 1919—1933. Tanulmányok Budapest múltjából. XII. k. Bp. 1959. 14* 211