Béres András: Rozsályi népmesék - Új magyar népköltési gyűjtemény 12. (Budapest, 1967)

I. Tündérmesék

— Híjd el a bábát. Csakhogy szárnyra nem kelt a gazda, olyan öröme lett. Megkente a bába annak rendje-módja szerint, csakhogy egy piros malacot adott az isten. Avval a kismalac, mer a malac olyan, mihelyt megvan a csecset ke­resi, az annyának a mejjibe ragadt, oszt szopta. Hát a kismalac nőttön-nőtt. Most jutott eszibe az asszonynak, hogy elszólta magát. Mán iskolába jártak a hatéves gyermekek. A kismalac is odafejlő­­dött, hogy mán egykorba került velők. Összeültek az asszonyok, ahogy szoktak, beszélni. A Pirosmalac mindég ott ült az anyja mellett, mindég ott kuncogott. — Hallja komámasszony, ez a kismalac azér visít, mer menne az iskolába a többi gyermek után. De az asszony nagyon elkeseredett. Nagyon is szégyellte, hogy hát ezt érdemelte ű az istentűl. — Hát ne űzzenek énbelüllem csússágot — azt mondja. Na, csakhogy addig beszélt a többi asszony, míg a Pirosmalac is elment az iskolába. Ott meg visított a tanító úrra. A tanító csússágbúl elibe lökött egy könyvet. Mindján elhallgatott Pirosmalac. A kis orra járt betűrül-betűre, tanult olvasni. Eccer a gyermekek elindultak, hogy mennek fó'diepret szedni, a kismalac is menni akart, az anyja meg sopánkodott: — Hogy az isten csudából vagy csapásbúi, vagy csússágtúl adta. De a szomszédasszonyok rábeszélték, hogy eressze, ezt a kedvét tegye meg. A többi gyermek kosárt vitt, a kismalacnak is kellett. Avval a kis orrára tették, oszt elindultak. A szomszédba vót egy olyan kisfiú, mint Pirosmalac. Az anyja a lelkire kötötte, hogy nagyon vigyázzon a kismalacra. A fiú meg is fogadta a szavát. Május hónap vót, mikor ért a fó'dieper. Na, csakhogy kiértek az erdőbe. Avval a kismalac elmaradt a többitűl, levette a malacbűrt. Ahogy levetette, hát hetedhét országon olyan szép teremtés nem vót, sem Dunán innen, sem Tiszán túl. A kismalac oszt hamar teleszedte a kosárját. Akkor oszt újra felvette a malacbűrt, de ezt a szomszéd fiú mindet látta. Mentek a többihe. — Hát a Pirosmalac csúffá tett bennünket. 100

Next