Berlász Jenő: Az erdélyi jobbágyság gazdasági helyzete a XVIII. században - Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 10. (Budapest, 1958)
Berlász Jenő : AZ ERDÉLYI JOBBÁGYSÁG GAZDASÁGI HELYZETE A XVIII. SZÁZADBAN % Az a több évszázados társadalmi küzdelem, amelyet Erdély parasztnépe gazdaságának megmentéséért vívott a földesúri hatalom ellen, a XVIII. században válságos szakaszba jutott. A földközösség szervezetét, amely a középkorban bevehetetlen védőbástyája volt a parasztegziszteneiának, a fejedelmi kor politikai-társadalmi megrázkódtatásai javarészt romba döntötték. A birtokviszonyok megmerevedése megszüntette a falu termőföldjének a népesség változásaihoz igazodó időszakos felosztását, és alapot teremtett a falu népének állandó jellegű szociális rétegződéséhez. Az ősi nyilas földközösség pusztulásával szerencsére nem járt együtt a jobbágyság gazdasági-társadalmi önigazgató szervezetének, az ún. faluközösségnek felbomlása, s ez a tény sorsdöntő jelentőségű lett az erdélyi jobbágyságra nézve. Szerző rövid tanulmányában igen jól ábrázolja a faluközösségnek a földközösség felbomlása során történt átalakulását, s arra a következtetésre jut, hogy nem a bécsi felvilágosult abszolutizmus racionalista úrbéri reformkísérlete mentette meg az erdélyi parasztságot a földönfutóvá válástól, hanem a faluközösségek a maguk csendes, szívós ellenállásukkal. A tanulmány értékes és hézagpótló. A XVIII. századi kincstári uradalmak iratanyaga alapján jól megvilágítja az erdélyi jobbágyélet korabeli főbb vonásait, melyekről eddig úgyszólván semmi konkrétumot nem tudtunk.