Berza László et al. (szerk.): Budapest lexikon (Budapest, 1973)

S

Skoda 1035 Somogyi zet (Puskin u., 1873—76), az orvoskari kli­nikák központi épülete (Üllői út—Baross u. tömb közepén, 1873—76), bérpaloták az Oktogon téren (ma November 7. tér). Skoda Lajos (Székesfehérvár, 1926— ): építészmérnök, az UVATERV igazgatója. Egy. tanulmányait a leningrádi építészmér­nöki egy.-en végezte. 1945 óta vesz részt a munkásmozgalomban. 1957-től 1964-ig a Budapesti Pártbizottság tagja, 1959-től 1961-ig a Magyar Építőművészek Szö­vetségének főtitkára, 1968-tól elnökh.-e, 1958-tól 1971-ig a Középülettervező Válla­lat (KÖZTI) ig.-ja, 1971—73 között a Fő­városi Tanács elnökh.-e. Skót Misszió, Budapesti: -*református egy­ház sóhivatal, sóház: a sókereskedelmet lebo­nyolító állami szerv. A középkorban a má­­ramarosi sóbányákból a sót tutajon fuva­rozták Szolnokig, és innen szekéren jutott Pestre, a sókereskedelem központjába. A 18. sz.-tól a sóárusítási engedélyek ki­adását a Kir. Sóhivatal tisztviselői, a sótisz­tek végezték. A sókereskedelem mindig állami monopólium volt. A kereskedők a sót a sóházakban készpénzért vásárolták. Pesten a Sóház a 18. sz.-ban a mai József Attila u. dunai végénél, később a mai Vörösmarty téren, majd a mai Dimitrov és Csarnok tér között, Budán a mai Fő u. 30. helyén volt Só u.-ban működött. 1920 után a só importálását a Sójövedék Vezér­ügynöksége intézte és a Sóelosztó Biz. ren­delkezései alapján gondoskodott a ~ok­­ban és bizományi sóraktárakban való táro­lásáról. — A ~ emlékét az V. kér. Só u. és a IX. kér. Sóház u. elnevezés őrzi. Solymári-patak, Jegenye-patak: az —Aranyhegyi-árok mellékvize, a —Pesthi­­degkúti-medence nagyobb, É-i részének lecsa­polja. A — Virágos-nyereg Ny-i oldalán mélyen bevágott löszös aszóvölgyekből szi­várog elő. A — Felsőpatak-hegy és a Kerek­hegy között szép áttöréses völffvei hagyja el E-i irányban a Pesthidegkuti-medencét. 6,5 km-es út után a Rétvölgyi-patakkal egyesül Solymártól ÉK-re. Eddig vízgyűjtő területe 19,5 km2. A két patak közel 2 km-es közös út után a Szántói-patakba folyik, ahol az a Bécsi országutat átlépi. Innen közös nevük Aranyhegyi-árok. A Solymári­patak csak a Rózsika-forrástól vezet ál­landó vizet, amely a Felsőpatak-hegy aljá­ban ered, a patak völgyoldalában. Árvízi lefolyása már tekintélyesebb, eléri a 2 m3/s-ot. Solymári-völgy: — Pilisvörösvári-völgy Sólyom László (Muraszombat, 1908— Bp., 1950): a munkásmozgalom harcosa, altábornagy. Katonai tanulmányait a Ludo­­vika Akadémián (1931) és a Hadiakadémián végezte (1939). A SZU elleni hadüzenetkor mint százados leszerelt és az Egyesült Izzó tisztviselője lett. 1942-ben belépett a KMP-be, a német megszállás után a Magyar Nemzeti Felkelés felszabadító bizottságá­ban dolgozott. Bp. felszabadítása után a főv. rendőrfőkapitányává, 1947-ben a hon­védség vezérkari főnökévé nevezték ki. 1950-ben koholt vádak alapján kivégezték. 1956-ban rehabilitálták. Somlyó Zoltán (Alsódomború, 1882— Bp., 1937): költő, újságíró. Pesten kezdte az újságírást, utána több vidéki város szer­kesztőségében dolgozott. 1913-tól újra Bp.­­en élt, állandó munkatársa volt a Pesti Hírlapnak és a Pester Ltoydnak. Versei a Nyugatban jelentek meg. A kapitalista Bp., a pénz hatalma feletti felháborodása jel­lemző témája verseinek. A Tanácsközt. létrejöttét versben ünnepelte. Az ellenfor­radalom alatt megélhetési lehetőségei egyre nehezebbé váltak. A napi kenyérgondokat, a nagyvárosban magára maradt ember szo­­rongatottságát fejezte ki verseiben: Pesti ritmusok; Dél van; Pest; Reggel a körúton; Orfeum; A pénz; Ágyrajárók között. Budán lakott a Kruspér u. 7. sz. házban (emlék­tábla). Somogyi Béla (Halastó, 1868—Újpest, 1920): tanár, újságíró. 1897-től élt a főv.­­ban mint a Népszava munkatársa, 1897— 98-ban szerk.-je. 1898-tól tanított, eleinte elemi, később kereskedelmi isk.-ban, köz­ben nagy nélkülözés mellett tanári okle­velet szerzett. 1905-től a Népszavában a községpolitikai rovatot vezette, tanköny­veket írt, 1906-ban megszervezte a taní­tók szakszervezetét, számukra 1906-ban Új Korszak címmel lapot alapított és szerk. A Károlyi-kormányban közoktatásügyi ál­lamtitkárrá nevezték ki. A Tanácsközt.­­ban a Bp.-i Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács tagja, a Tanácsközt. meg­döntése után a Népszava és a Szociáldemok­rata Röpiratok szerk.-je volt. A fehérterrort támadó cikkei miatt az Ostenburg-külö­­nítmény Bacsó Béla újságíróval együtt meg­gyilkolta. Temetése (1920. febr. 22.) nagy tömeg részvételével az első nagyszabású demonstráció volt a fehérterror rendszere ellen. Somogyi József (Félszerfalva, 1916— ): szobrász, Kossuth- (1954) és Munkácsy­­díjas (1956), kiváló művész (1970), a Kép­zőművészeti Főisk. tanára, a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke. Tanulmányait a Képzőművészeti Főisk.-n végezte. Több szobra díszíti főváro­sunkat: Család (óbudai kísérleti lakótelep), Anya (Török u. és Frankel Leó u. sarkán), Leány a csikóval (Gellérthegy, Jubileumi Park). Jelentősek épületplasztikai alkotásai is: Darvak (Kelenföldi Textilgyár, 1956), a televíziótorony reliefje (Széchenyi-hegy),

Next